Főoldal

 

Nagy vőfélykönyv

 

 

Gyűjtötte és szerkesztette: Retkes Tamás

 

Kislányomnak, Enikőnek.

 

 

 

Előszó

 

 Jóllehet magam is gyakorló vőfély vagyok, a mögöttem álló tapasztalatok még kissé koraivá tennék a teljesen önálló kötet megírását; mint ahogyan tette azt több – azóta visszavonult – kolléga is, akiket példaképeimnek tekintek. Ezt meghagyom arra a korszakra, amikor az Idő már kicsavarja kezemből a szalagos botot.

 Vőfélyi pályafutásom legelejétől kezdve azonban egyre-másra kutattam fel a néprajzi szakirodalmat, és a memoár munkákat. Ezzel a tevékenységgel igyekeztem megalapozni, majd fejleszteni tudásomat, illetve 2008-ban már saját versek megírásáig és összegzéséig is  eljutottam. Mindvégig egyre erősebben munkált bennem az az érzés, hogy ebben a csodálatos tevékenységben micsoda magasságok, és milyen hallatlan felelősség rejlik. Hogy az előbbi állítást megerősítsem, ki kell jelentenem: nem csak a jó pap tanul holtig! Szerény véleményem szerint ugyanakkor minden egyes, munkájára valamicskét is adó vőfély őrzője és zászlóvivője magyar kultúránk ezen darabjának, ami – divatos szóval élve – hungarikum, azaz egyedülálló magyar kuriózum a világon. Méltán lehetünk büszkék erre a hungarikumra, hiszen egyedülálló módon domborodnak ki benne azok az értékek, amiket ma már sajnos kilóra mérten árulnak, vagy kicsavarnak a romlott világ kufárjai: Istenfélelem, hazafiság, családszeretet, és persze az ízes humor.

 Az összegyűjtött verseket igyekeztem a lakodalmi tematika sorrendjéhez igazítani, ugyanakkor a származási területek népszokásaira való kitérés nem célja e munkának. Meg kell hagyni az etnográfusok kenyerét is, meg aztán nem is vagyok ez utóbbi terület szakmabelije. A versek címeit csak akkor változtattam meg, ha az a szövegkohézió érdekében elkerülhetetlen volt, ezzel is tisztelve a forrásokul felhasznált vőfélykönyvek szerzőit. Az előforduló településneveket értelemszerűen kihagytam, vagy – elsősorban saját verseimnél – szülővárosom, Abony nevével töltöttem ki, mint jó lokálpatrióta. A vaskos humor óhatatlanul előforduló megnyilvánulásait diszkréten elfedtem, mindenkinek saját fantáziájára bízva jelentésüket… Az ismeretlen szerzőkre viszont az vesse az első követ, akinek olykor nincsenek hasonló kiszólásai, gondolatai!

 Jó szívvel, és a vőfélyi hagyományok fennmaradásába vetett hittel nyújtom át a Nyájas Olvasónak gyűjtői-szerkesztői-versírói munkám szerény eredményét, s kívánom, hogy mindenkinek „forduljon hasznára!”  

 

 

 

Retkes Tamás

vőfély, történész, etc.

 

 

 

Kelt Abonyban, az Úr 2009. esztendejében.

 

 

 

 

 

 

I. Hívogatók

 

 

 

Eljegyzésre[1]

 

Dicsérjük az Istent, ki minket teremtett,

E hajlékba küldjön békét és kegyelmet!

Alázatossággal engedelmet kérünk,

Hogy ily bátorsággal ide mi beléptünk.

A vőlegényünknek vagyunk küldöttei,

Ki szép menyasszonyát tisztelettel kéri,

Hogy ideérkezik ma, azaz szerdán,

Amint evangélikus lánytól ezt váratván,

Méltón a hajdani szokáshoz és erkölcshöz,

Buzgón induljunk a templomi lépcsőhöz.

Máma tíz órakor szent kézfogót téve,

Kész legyen elmenni az oltár elébe.

Midőn ezt elmondtuk illő tisztelettel,

Kívánjuk, addig is éljenek békével!

 

 

 

A koszorúslány meghívására I.[2]

 

Mielőtt belépnénk e nagyon tisztelt házba,

Előadjuk jöttünk célját hamarjába.

Bejövetelünkért bocsánatot kérünk,

Azután kedves lányukat megkérjük,

Legyen koszorúslány a menyasszony részéről,

Mert jól tudják, hogy szép menyegző készül.

(vőlegény neve) eljegyezte (menyasszony neve) párjának,

Mondhatja örökös párjának.

Nohát rózsabimbó, gondolkozzon rajta,

Mondja ki az igent, a szép piros ajka.

Vasárnap délben eljövünk érte rendben,

Másnap visszahozzuk rózsás egészségben.

Addig is kísérje boldogság, szerencse,

A házbelieket pedig az Isten éltesse!

 

 

 

 

 

 

 

 

A koszorúslány meghívására II.[3]

 

Tisztelettel tesszük be ide a lábunkat,

S ennek a családnak jó estét kívánunk!

Egy derék barátunk esküvőre készül,

És koszorúslány kell a menyasszony részéről.

E szép tisztséget a lányuknak szánták,

És most kérésünket felhozni kívántuk.

Ne mondjanak nemet, s mi érte jótállunk,

Hogy a leányunknak nem lesz baj nálunk.

Eljövünk érte vasárnap reggel szépen,

S másnap visszahozzuk rózsás egészégben.

 

 

 

A koszorúslány meghívására III.[4]

 

Szerencsés jó napot kívánunk az Istentől,

Küldöttségben vagyunk a menyasszony részéről.

Általam kéri kedves családjukat,

Koszorúslánynak engedjék el lányukat!

Következő vasárnap délután két órakor

Jöjjön násznépünkkel az Isten házába!

Gondunk lesz rá, mert mi is ott leszünk,

Addig is az Isten maradjon mivelünk!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

 

 

Hívogató a többi vendégekhez I.[5]

 

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Szép jó estét kívánunk!

Bocsánat az esti zavarásért, a nem várt bejövetelünkért.

(örömapa neve) küldöttei vagyunk,

A gazdánk által üzenetet hozunk.

Általunk hívja meg kedves komáját,

És vele együtt az egész családját.

(dátum) lesz az esküvője,

Lesz evés, ivás, hangszerek zengése. 

Látogatásukkal tiszteljék meg házát,

Táncolják el cipősüknek a sarkát!

Adjanak parolát, hogy ott fognak lenni,

Addig is az Ég áldását fogjuk kérni.

Csak vígan!

 

 

 

Hívogató a többi vendégekhez II.[6]

 

Szerencsés jó estét adjon az Ég Ura,

Szálljon a házra az ő szent áldása!

Beléptem e szép háznak becses ajtaján,

Hol piros rózsa nyílik mind a két oldalon.

Illő alázattal bocsánatot kérek,

Hogy e házba belépni merészelek.

De én erre most megbízva lettem,

Hogy tennivalóm híven teljesítsem.

Noé is elküldött egy galambot zöld levélágért,

Engem is elküldött a gazdám egy pár jó barátért.

(fiús örömapa neve) fia menyegzős lakodalmát

(esküvő dátuma) tartja, amelyre

Kedves szomszédját általam hívatja.

Meghívja vasárnap délre, korai ebédre,

Egy kis húsocskára, egy kis boros nedűre. 

Amitől hamar megjön minden vendég kedve,

És a jókedve.

Senki magát otthon ne felejtse!

Remélem, meghívásomat nem fogják megvetni,

Megjelenésükkel engem is meg fognak tisztelni.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

 

 

Hívogató a többi vendégekhez III.[7]

 

Alázattal lépünk e becses hajlékba,

Az Ég áldása szálljon a benne lakókra.

(vőlegény neve) házastársul veszi

(lányos örömapa neve) lányát,

(esküvő dátuma) tartjuk frigyük lakodalmát.

Meghívjuk magukat jó húsos káposztára,

Jókedvüket hozzák el e szép vigasságra!

A gazdám a meghívásban biztos akar lenni,

Ezért e szekercével mert útnak engedni.

Üzeni maguknak, hogy volt egy nagy disznaja,

De a hidasból megszökött az éjszaka.

Sok időbe tellett, amíg megtaláltuk,

E szekercével nyomban agyonvágtuk.

Lett neki sok húsa meg zsírja,

Ehet ott mindenki, amíg csak bírja.

Ennivalónk lesz, csak késünk, villánk nincsen,

A szegénység nem szégyen, tudja azt az Isten.

Ezért hát kegyelmetek, ha enni akarnak,

Magukkal evőeszközt is hozzanak!

Az Ég áldása legyen addig is magukon! 

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

 

 

Hívogató a többi vendégekhez IV.[8] 

 

Kedves (házigazda neve)!

Engedelmet kérünk ezen bejövetelünkért,

De fogadjanak bátor cselekedetünkért!

Örülünk annak, hogy látjuk a ház urát,

Friss, jó egészségben tisztelhetjük

Annak asszonyát.

Köszöntsük a szent Atyát, aki minket teremtett,

Másodikra a Fiút, ki új világot szerzett.

Harmadszor a Szentlelket, aki megszentelt,

Aki két fiatalt egymás mellé rendelt. 

Nem jó az embernek magányosan élni,

Nem kell olyan nagyon a házasságtól félni.

Noé apánk is galambot röptetett zöld ágért,

A jó bort is megmentette vigasságunkért.

(Vőlegény neve), (menyasszony neve) eljegyezték egymást,

E hónap (esküvő dátuma) tartják az áldomást.

Megtalálták egymást először jegyesül,

Másodszor gyűrűsül, harmadszor hitvesül.

Általuk szólítják magukat e szép estére,

Sok étel evésre és ital töltésre.

A hangulathoz a cigány a szárazfát zengeté,

Jó az Isten, talán még többet is ád mellé.

Lesz a vendégseregnek mindenféle hús,

Ezzel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

 

 

 

Hívogató a többi vendégekhez V.[9] 

 

Szerencsés jó napot szólunk a házbeliekhez,

Bocsánatot kérünk bátor bejövetelünkhöz.

Mivel (fiús örömapa neve) kiküldött vőfényei vagyunk,

Díszes bottal kezünkben itt vagyunk.

(esküvő dátuma) lesz az új pár fényes esküvője,

Ugyanazon nap lesz a megszemlélése.

Meghívjuk magukat az étkek elfogyasztására,

Száraz fának zengésére, sarkantyúk szólására.

Isten vezéreljen bennünket az estre! Adja Isten!

 

 

 

Hívogató a többi vendégekhez VI.[10] 

 

Alázattal lépünk e becses hajlékba,

Ég áldása szálljon a benne lakókra.

A házigazdától bocsánatot kérek,

Hogy tisztes házába belépni merészelek.

Jövetelem okát elmondom időben,

Hisz egy kis lakoma van készülőben,

Melyre a családot általam hívatja

Az ifjú pár és a tisztességes atyja.

Legyenek szívesek nálunk megjelenni,

Vacsora után a táncban is részt venni!

(esküvő dátuma) tartja esküvőjét (templom neve) templomban,

És a lakodalmat (helyszín) !

 

 

 

Vőfély hívogatója[11]

 

(vőlegény neve) vőlegénynek vagyok a küldötte,

Ki megbízását nagyon a lelkemre kötötte.

Kedves menyasszonyát nagyon szépen kéri,

Hogy a következő szombatnak a napján

Kész legyen vele majd az oltárhoz menni.

 

De még ezenkívül meghívja a vőlegénynek kedves

Édesapját, édesanyját. Az édesapját a kéményt kiseperni,

Vizet behordani, válykot vetni, fát vágni,

Az édesanyját pedig lekvárt főzni, havat hányni,

Menyasszonyt mosdatni, dicsérjük a Jézust! 

 

 

 

Vőfély meghívója[12]

 

Átléptem e tisztes ház küszöbét,

Megtisztelem fejét és minden csemetét.

S azt tudtokra adni, hogy az én jó uram

(örömapa neve) engem bízott meg,

hogy szép szóval meghívjam mindnyájukat

fiuk egybekelésére,

a lakodalmi étel és bor elköltésére,

no meg egy pár táncra,

amely eltarthat reggelig,

míg kegyelmeteknek abban kedve telik.

S míg hívató uram szívesen elvárja,

A hívó vőfély is önmagát ajánlja.

 

 

 

Vőfély hívogatója[13]

 

Békesség e háznak, minden lakójának,

Küldöttei vagyunk mi egy boldog párnak.

Mert meg van írva a szent Bibliában,

Hogy a férfiember nem élhet magában.

 

Ádámot is megvolt a maga Évája,

Kinek-kinek megvan az oldalbordája.

(vőlegény neve) ezt megértette,

(menyasszony neve) szívét szívéhez kötötte,

 

hogy megházasodik, ezt kijelentette.

Azért vagyunk most itt látogatóba,

Szombaton az új párnak várjuk lakodalmába.

Egypár pohár bor, egypár falat étel,

egy kis lábforgatás egészséggel.

Meghívjuk e ház lakóit tisztességgel.

 

 

 

Első vőfély hívogatója[14]

 

Vendéghívók vagyunk, látják kegyelmetek,

Örömet hirdető bokrétás követek.

Jöttünk kegyelmetek meghívására,

(örömapa neve) parancsolatjára.

Aki holnap után tartja fia lakodalmát, 

Melybe helyezteti nyugodalmát.

Ahol tánc, vigalom, muzsikaszó lészen.

Erre a tisztes ház népét meghívjuk,

Étellel, itallal, mindennel ellátjuk,

fogadják szívesen meghívásunk,

egyben magunkat ajánljuk. 

 

 

 

Három vőfély vendéghívogatója[15]

 

Szerencsés jó napot, áldást, békességet,

Istentől kívánunk e házba bőséget,

E házi családnak friss, jó egészséget,

Testi-lelki jókat, örök üdvösséget!

 

Vendéghívók vagyunk, látják kelmetek,

Menyegzőt hirdető bokrétás követek.

El vagyunk bocsátva  nemes küldetéssel,

Meghívást átadva megbízó gazdánktól,

vőlegény urunktól és menyasszonyától,

(menyasszony és vőlegény neve).

Holnapután lészen az örömnek napja,

Melyen a két jegyest az Úrnak szent papja

A hitnek láncával egybeköti, zárja,

hogy őneki is legyen egy hitvese, párja. 

 

Alázatossággal lépünk e hajlékba,

Az ég áldása szálljon a benne lakókra!

A házigazdától bocsánatot kérünk,

Hogy e tisztes házhoz belépni merészeltünk.

 

Jövetelünk okát elmondom én bőven,

Egy kis ünnepség van nálunk készülőben,

Melyre a vőlegény tisztességes atyja

Önöket mos itten általunk hivatja. 

 

Én jöttem mind harmadiknak,

Mivel hárman indultunk útnak.

A jó gazdánk általunk önöket tiszteli,

Több hívást ne várjanak, tessék megjelenni! 

 

 

 

Meghívó I.[16]

 

Szívhajlandósággal jövünk be e házba,

Hívjuk a ház népét egy ártatlan nászba.

Őseink is mikor házasodtak,

Minden jó atyafit oda meghívattak.

 

Szívesen látjuk és elvárjuk kendteket,

Itthon ne maradjon még az se, aki beteg!

Mert jó bátyámék, magukat felkérem,

Adjanak parolát ezen percben nékem.

 

Hogy el fognak jönni, pontosan és szépen,

Az Ég áldása legyen a háznépen!

 

 

 

Meghívó II[17]

 

Adjon az Úristen kegyelmes jó napot,

Eljöttünk e házhoz, hogy meghívást hozzunk.

(jegyesek neve) lakodalma lesz e héten délután,

Házuk népit tisztelettel várják ám!

Az egybekelés után mulatság és lakoma,

Kalánt, vellát hozzanak, ha enni akarnak!

 

 

 

Hívogató I.[18]

 

Dicsértessék az Úr Jézus szent neve,

Az ő áldásával legyen ez a hajlék tele.

A házigazdától bocsánatot kérek,

Hogy tisztelt hajlékába belépni merészelek.

Én most követ vagyok egy érdemes háztól,

(vőlegény neve) tisztelt hajlékából.

Jövetelem okát elmondom jó bőven,

Egy szép ünnepély van nálunk készülőben.

Melyre vőlegényünk és az ő édesapja

A családot általam hívatja.

Ne felejtsenek ott megjelenni,

Tisztelt vőlegényünket a hitre elkísérni.

Esküvő után a vacsorán megjelenni,

Vacsora után a táncban is részt venni.

 

 

 

Hívogató II.[19] 

 

Köszöntöm e házat Jézus szent nevében,

Leljem ennek népét örömben, békében.

Vőfélye vagyok egy hű jegyespárnak,

Kik még az életben külön úton járnak.

De majd egybeforrnak, Isten úgy akarja,

Míg csak őket a sírhant nem takarja.

Ezen menyegzőre hívok én vendéget, 

Melyre családjával Ön is jelenjen meg.

Tiszteljük meg a menyegzős házat,

Fokozzák örömér a jegyespárnak.

Szerencséltessék meg az örömszülőket,

Becses ottlétükkel megtisztelvén őket.

E reménnyel jöttem, e reménnyel megyek,

Az Isten áldása legyen mindig veletek. 

 

 

 

Hívogató a lányos ház részéről[20]

 

Békesség rózsája viruljon e házon,

Erő és egészség a kedves családon.

A szeretet fénye harmatként ragyogjon,

Boldogság forrása soha ki ne fogyjon.

 

Én most követ vagyok egy érdemes háztól,

(menyasszony apjának neve) tisztes hajlékától. 

Tudatom, hogy lányát immár férjhez adja,

Lakodalmát jövő hónap első napján tartja.

Jöjjenek el immár a szép mulatságba,

Tiszta szívvel várja a háznak a gazdája.

Én meg mint követjük igaz tisztelettel,

Újítom a hívást, úgy megyünk innen el.

 

 

 

Hívogató a fiús ház részéről[21]

 

Fényes csillag ragyog két boldog ház felett,

Két szerető szívnek öröme, üdve lett.

Közeleg a napjuk, házasságuk napja,

Melyen vigadni fog aprója és nagyja.

 

Jövetelem okát elmondom most bőven,

Egy kis ünnepély van nálunk készülőben.

Erre mindnyájukat általam hívatja,

A vőlegény, s az ő tisztességes atyja.

 

Ennek a szép napnak megüljük a torát,

Készít majd a ház vígságos lakomát.

Szíveskedjenek hát nálunk megjelenni,

S táncban, mulatságban örömmel részt venni.

 

 

 

Vendégek meghívása[22]

 

Alázatossággal lépek e hajlékba,

Az Ég áldása szálljon a benne lakókra.

Jó napot kívánok, kedves mindnyájoknak,

Engedjék meg nekem, hogy pár szót szólhassak.

Jövetelünk okát elmondom én bőven,

Egy szép ünnepély van nálunk készülőben.

Melyre e családot általam hívatja,

A vőlegény, és az ő tisztességes atyja.

Mint tudják, nagyon jól, Isten rendelése,

Hogy ifjú legénynek legyen felesége.

Még a lepke sem száll egyedül az égben,

Párjával repdes az, rendes békességben.

Maguk módján ők is a párjuk így keresték,

Egyszer megtalálták, valahol meglelték.

(vőlegény neve) barátom is párját megtalálta,

(menyasszony neve) hajadonban, ki neki lesz a párja.

Isten, s törvény előtt fognak egybekelni,

És majd ezek után egymáséi lenni.

Ennek a szép napnak megüljük a torát,

Készíttet a gazda bőséges vacsorát.

Én most ide az ő követeként jöttem,

Azt mondják, menj és szólj, beszélj énhelyettem.

Rokonim, barátim, és kiket szeretek,

Szombaton házamnál mind megjelenjetek.

Legyenek tanúi a szent frigykötésnek,

Amikor az ifjak hűséget esküsznek.

És aztán pedig egy kicsit mulatunk,

Régi szokás szerint dalolunk, táncolunk.

Jelenjenek meg hát, még egyszer felkérem,

Szolgájuk leszek, ha szombatot megérem.

Szívesen látjuk majd a többi sereggel,

Az Isten áldása legyen kegyelmetekkel.

 

 

 

Koszorúslegények meghívása I.[23]

 

Na, ifjak, legények, nagyban készüljetek,

Még a harangot is majd félre verjétek.

A jövő szombaton nagy ünnepély lészen,

Víg dalra, örömre legyetek hát készen.

Virágot szakajtsunk harmatos pázsitról,

Jó magyar termőföld áldott talajáról.

Ti ifjak, legények, koszorút fonjatok,

Minden virágszálat ím belevonjatok.

Bogáncsát, tüskéjét bizony elhagyjátok,

De díszét, virágát ízibe hívjátok.

Mindenik legénynek meglegyen a párja,

Nászi menet élén koszorúsleánya.

Szedjetek, fonjatok sok tarka virágot,

Így lészen igazán délceg indulástok.

 

 

 

Koszorúsleányok meghívása[24]

 

Kipegünk, kopogunk, végig a nagy utcán,

Port verünk, dalolunk vasárnap délután.

Kalapom peremén szép fehér pántlika,

Tövében bokréta, százszorszép, árvácska.

 

Kivirágzott íme, kezemben is a bot,

Esküvőt hirdetek, lakodalmat és jó bort.

Kipegün, kopogunk gazduram kapuján,

Úgy tudom, szép virág nyílik az udvarán.

 

Barátnője ő is az ékes arának, illik,

Hogy ott legyen koszorúsleánynak.

Kísérje illendőn az oltár elébe,

A nászi koszorút ő tegye fejére.

 

Gyere majd el húgom, tanuld meg a sorját,

Nézd meg, hogy társadnak bekötik a kontyát.

Ma van az ő napja, a tied is eljön,

Mikor a szerelem heve tűz delelőn.

Legyél hát szombaton lakodalmas házba,

Vegyed ki részedet a falusi nászban.

 

Nem célom az nekem, hogy én itt maradjak,

Mint Noé hollója, hogy eledelt kapjak.

Tovább megyek tehát, folytatom utamat,

Az Úr oltalmába ajánlom magukat.

 

Az én beszédemet talán megértették,

Fáradozásomat tán szívesen vették.

De még más házhoz is menni igyekeznék,

Ezért most önöknek csak pár szót mondanék.

 

Én a nagy Istennek fényes oltalmába

Ajánlom azokat kik laknak e házban.

És hogy jó szerencsés legyek útjaimban,

Elmegyek, el ne késsek dolgaimban.

Minden jót kívánok!

 

 

 

Násznagy meghívása[25]

 

Szerencsés jó reggelt, kedves násznagy uram,

Tudja-e, hogy nálunk ma lakodalom van?

Esküdni akar egy szerelmes ifjú pár,

Már minden rendben van, a vendég önre vár.

Rakja meg a zsebét ezüsttel, arannyal,

Nem vallhatunk szégyent se éjjel, se nappal.

Vőlegényes háznál szeretettel várják,

Minden háza népét, s egész családját.

 

 

 

Koszorús lány kikérése [26]

 

Harmatos virágszálát

Kérem a gazdának,

Hadd vigyem most én el

Kis koszorúslánynak.

Koszorúslányokból font bokréta

Díszére lesz majd

A szép menyasszonynak,

S örömét leli benne majd

Az egész vendéghad.

E napot a lányok is

Meg fogják igen emlegetni;

Ki tudja, tán kedvet kapnak

Korán férjhez menni.

Kérésem ezután

Mindössze csak annyi, 

Hogy a (lány neve) koszorúslánynak

Tessék elengedni.

 

 

 

Vendégek hívogatása[27]

 

Míg rebegő nyelvem szárnyára eresztem,

Előbb szemeimet az égre függesztem.

Onnét várok áldást e szép társaságra,

És a tisztelt háznak áldott gazdájára.

 

Hogy mivégre léptek e házba lábaink,

Majd megmondjuk mindjárt egy vagy két szavaim.

A végre mert (örömapa neve) vagyunk a követi,

Általunk e szép családot tisztelteti.

 

E szép családot is felírta szívemre,

Jelenjenek meg hát szíves kérésére,

A holnapi napnak díszes reggelére,

Hadd nézzen magukra, mint hű vendégére.

 

Hogyha pedig célját e házban eléri,

Amelyre ő magát ajánlva ígéri,

Hű atyafiának, igaznak ismeri,

Az Isten áldását rájok bőven kéri,

Ne vessék meg tehát szíves hívatását,

Mert, akit megtisztelt, mindenkit szívesen lát!

 

 

 

A hívogatás végeztének bejelentése[28]

 

Hála az Istennek, újra megérkeztünk,

Kötelességünket szépen bevégeztük.

Amit reánk bíztak, szépen elvégeztük,

Mert a becsületünk volt a legszebb kincsünk.

 

Újra visszatérünk ezen kis hajlékba,

Mert munkánkat szépen elvégeztük már ma.

A holnapi napra Isten boldogsággal

Virrasszon fel minket az ő jóvoltával!

 

Mind eljártunk azon becsületes helyen,

Amelyekről szóltak nekünk kegyelmetek.

Ígérték mindnyájan, hogy majd el is jönnek,

A holnapi napon szépen megjelennek.

 

Köszönik a hívást, tisztelik magukat,

Miáltalunk most már minden jót kívánnak.

Kívánnak az éjre csendes megnyugovást,

A holnapi napra boldog felvirradást.

 

Én is tiszta szívből immár azt kívánom,

Hogy legyen békesség e családi házon!

Azt kívánja tudom, ki e házban vagyon,

Az Isten áldása végig itt maradjon.

 

Éltesse az Isten, akik párosodnak,

A holnapi napon, akik egybeforrnak.

Áldja meg az Isten, éljenek sokáig,

Legyenek boldogok sírjuk zártáig!

 

 

 

Nyoszolyóasszony (lány) hívása[29]

 

Kedves nyoszolyóasszony (lány), eljöttem érette,

Eljöttem érette, hogy köztünk lehessen.

Ez tiszta szívemnek igaz kívánatja!

 

 

 

Hívogató[30]

 

Bocsánatot kérek, hogy ide bejöttünk,

Önöket megtisztelni igen igyekeztünk,

Hogy mivégből jöttünk, azt is ím elmondjuk,

Hogy e pálcát kezünkben vajon miért tartjuk.

Azért, hogy Isten törvénye beteljesedjék,

Amely először is Ádámmal kötteték.

Ez időtől fogva az mindig úgy vala,

Hogy a férfi a leánnyal összepárosoda.

Valamint kezdetben,  - ez most is úgy lészen,

A mi vőlegényünk is megígérte szépen,

Kinek menyegzője most szombaton lészen.

Mi pedig elküldött követek, avagy vőfélyek vagyunk, 

A mi becsületes házigazdánktól,

Hogy az ő fiának öröme napjára ebédre és vacsorára,

E mellett egy pohár borra és egy kevés mulatságra

Ne terheltessenek megjelenni.

Ezen szó mondásom, ezen tisztelt és érdemes házhoz! 

 

 

 

Hívogatás I.[31]

 

Ne vegyék rossz néven, hogy beköszöntöttem,

Én most egy új párnak a követe lettem.

Engedelmet kérek illő alázattal,

Hogy bemertem lépni ily nagy bátorsággal.

Örömet önöknek, békességet szólni,

Én mostan a (vőlegény neve) vőfélye vagyok.

Ki (menyasszony neve) jegyzé el magának,

Adjon boldogságot Isten az új párnak.

A fényes esküvő (dátum) megy végbe,

De a dolognak nem lészen itt vége.

(fiús örömapa neve) uram szerény hajlékába

Vendégség tartatik, mégpedig javában. 

Egy pár tál étel alatt hajlik majd az asztal,

Melyet a kulacsból finom bor vigasztal.

Ezen háznak népét kérném, hogy ott lenne,

A mi vendégkoszorúnk teljes csak így legyen.

Már most bizodalommal engedelmet kérek,

Hogy ily bátorsággal belépni merészeltem.

Eltávozom innen, reménységgel telve,

Hogy esedezésem nem lesz megvetve.

 

 

 

Hívogatás II.[32]

 

Engedelmet kérek ezen bátor bejövetelemért,

Hogy ilyen bátran bejönni merészelek.

De mivel (vőlegény neve) vőlegény uram

Küldött vőfélye vagyok, általam tisztelteti

Önt és kedves családját, hogy (dátum) órakor

Az eskü letételére,

Az azt követő vacsorára és mulatságra

Szíveskedjenek megjelenni, szívesen fogják fogadni!

 

 

 

A vőfély bemutatkozása és a szalagkikérés

 

 

Vőfélykendő kikérése[33]

 

Az egész háznépnek jó napot kívánok,

Vőfélytársaimmal szép sorban megállok.

Így kérem a háznak asszonyát vagy lányát,

Szerény kérésünket, hogyha meghallanák.

 

A karunkra kendőt, gyönyörűt tegyen,

Hogy legalább vőfélykinézetünk legyen.

Nem kérjük mi ingyen, megfizetjük a bért,

Még ma visszajövünk a szép menyasszonyért.

 

Ez már aztán kendő, az eszemadta,

Olyan tarka-barka, mint a szarka farka.

Olyan szép is, mint aki ezt varrta,

Átöleli érte a vőlegénynek karja.

 

 

 

Vőfély bemutatkozása[34]

 

………. a tisztességes nevem,

A jó mulatságot igencsak kedvelem.

Hogyha elfogadnak segítő vőfélynek,

Sok-sok mulatságot rímben elbeszélek.

Segítségére leszek a boldog ifjú párnak,

Kikre a házasság szép napjai várnak.

Hogy a mai napon sértődés ne essen,

A legkisebb bú is feledésbe vesszen,

Borsozom beszédem gondűző humorral,

Locsolom időnként bátorító borral.

Elfogadnak-e hát e napra vőfélynek?

Szerény kérdésemre jó választ remélek! 

 

 

 

Vőfély bemutatkozása[35]

 

Az Ó-Testamentumból van bizonyítványom,

Hogy én vagyok a legidősebb ember a világon.

Tudom, mikor Ádám apánk elvette Évát,

Én voltam a vőfély, kaptam szép bokrétát.

 

Nem épített volna templomot Salamon,

Hogyha a tervét én jól meg nem csinálom.

Ararát hegyén ha fagyott a hólé,

Sokat szánkóztam én, meg az öreg Noé.

 

Sokszor becsaptuk Sémet és Jáfetet,

Ekkor az öreg koma jóízűt nevetett.

Káin csak sziszegett, másnap reggel indult,

Mint egy vándorlegény.

 

Az özönvíz alatt úgy maradtam én meg,

Hogy én Noé komával összebeszéltem.

Segítettem neki a bárkát csinálni,

Hogyha ez nem igaz, legyek én akármi.

 

 

 

Vőfélyszalag kikérése I.[36]

 

Békesség e háznak, jó napot kívánok,

Én itt a vőlegény követeként állok.

Amíg bemutatnám a háznál magamat,

Kérem hallgassák meg egynémely szavamat!

 

A vőlegény arra adta szavát,

Hogy megkérjük kedves menyasszonyát,

Mellünkre ékes bokrétát varrasson,

Pálcánkra lobogó kendőket rakasson!

 

Én tehát fölkérem a menyasszonyt

A vőlegény nevében,

Hogy mellünket és pálcánkat

Díszítse fel szépen!

 

 

 

Vőfélyszalag kikérése II.[37]

 

Békesség e háznál, jó napot kívánok!

Én itt a vőlegény követeként állok.

A vőlegényünk arra adta szavát,

Hogy kérjük meg kedves menyasszonyát:

Mellünkre tűzzön ékes bokrétát.

 

 

 

Vőfély bemutatkozása[38]

 

Verseket és tréfát

Ismerem én szépen,

Mert hogy vőfélység

Lenne az én mesterségem.

Remélem nem fognak

Bennem csalatkozni,

S hajnalig fogunk majd

Együtt mulatozni.

 

De hogy tudjanak

Engemet nevemen szólítani,

Illik hát nekem

Végre bemutatkozni:

Retkes Tamás vagyok

Abony városából.

Én fogok ma

A tisztelt násznépnek szolgálni,

Hiszem, hogy érdemes lesz

Nekem fáradozni. 

 

 

 

Vőfélyszalag kikérése búcsúztató előtt[39]

 

Dicsértessék ím az Úr Jézus szent neve,

Áldásával legyen ez a hajlék tele.

Melyet bőven ad rá jóságos jó keze, 

Ezt kívánja szívünk mindegyeik érzete.

A vőlegény úrnak vagyok a küldötte,

Aki megbízását lelkemre kötötte.

Általam kéri a menyasszonyt fölötte,

Legyen követének sikeres a jötte.

Amint megbeszélték azt az elmúlt héten,

A szertartás a jövő szombaton lészen.

Ezért a menyasszonyt szépen arra kérem,

Hogy majd idejében rendben légyen, s készen.

 

Koldusnak, vőfélynek bot van a kezében,

Hogy minden ajtóhoz bátorsággal lépjen.

De ha nincs díszítve a vőfélybot nyele,

A világ elébe hogy lépjek ki vele?

Kedves menyasszonyunk azt a szokást tudja,

Hogy a vőfélyeknek föltűnő az útja.

Enyém a szerencse, hogy vőfély lehettem,

Ezért jelvényemet megkérni eljöttem.

Mert olyan vagyok én a bokréta nélkül,

Mint az árva varjú, mely karó végén ül.

Tudom, nem kívánják, hogy én ilyen legyek,

S kinevessenek, ha hívogatni megyek.

 

Pedig mint láthatják, még hivatalomnak,

Semmi jele nincsen vőfélyi voltomnak.

Kérem hát, szép szüzek, rajtam segítsetek,

S oda, hová illik, bokrétát tűzzenek.

Tudom, hogy kérésem nem fogják megvetni,

Amit tiszta szívvel meg fogok köszönni.

 

Kedves köszönetet mondunk, mert íme,

Megnyertük, amiért fáradtunk.

Pálcám ékesíti a menyegző jele,

Kabátomon díszlik annak címere.

Ezért csak kívánom az Úrnak áldását,

Árassza rád bőven mennyei jóságát.

S hogyha megfutottad életed pályáját,

Adja meg lelkednek égben gazdagságát.

 

 

 

Vőfélyszalag kikérése[40]

 

Tiszteletre méltó kedves menyasszonyom,

Tehozzád intézem ezen pár mondatom.

Hogy vőfélyetek leszek, ti azt jól tudjátok,

De hogy más emberektől engemet megismerjenek,

Kérem a menyasszonytól feldíszítésemet!

 

 

 

Vőlegény búcsúztatása

 

 

Vőlegény köszöntése I.[41]

 

Boldogít Isten tégedet, Krisztus előtt széppé

Tegye életedet az, és emelje híredet, nevedet,

És megörökődjön nagy dicsőségedet.

 

 

 

Vőlegény köszöntése II.[42]

 

Kedves vőlegényünk, fiatal barátom,

Nemsoká túl leszel a nagy szertartáson.

Hátat fordít ezzel a szép szabadságod,

Befogott ökörként hordod majd a jármot.

 

Amikor az igent boldogan kimondod,

Attól kezdve bizony meggyűlik a gondod.

Csinos a menyasszony, de éles a nyelve,

S nincs reszelő, mely azt tompára reszelje.

 

Ha puha ágyba szépséges nejedet

Lakodalom után végre lefekteted,

Biztosan tudod, mit kell tenni vele?

Hol két dombja feszül, ott az ő eleje.

 

Aztán lejjebb érve, ott a lába között,

Hová mohó vágyad ördöge költözött,

Az a kicsi pázsit a boldogság kútja,

Ha működőképes, nálad van a rúdja.

 

Ám néhány nap múlva kezd a fejed fájni,

Úgy remeg az inad, hogy alig bírsz járni.

Reggel, ha felébredsz, főzheted a kávét,

Ha morogsz, a nejed a lábadra lép.

 

Kilenc hónap után kelés korán reggel.

Sétálgatsz majd le s fel a síró gyerekkel.

De rí a malac is, az anyós meg zsémbel,

Meg fogsz bolondulni, ennyi fehérnéppel!

 

Tíz év után papucs lesz majd a lábadon,

Kezed, lábad, fejed, derekad fáj nagyon.

Unod a súrolást, a mosás is kényszer,

Egy kis szűzlevessel is már megelégszel.

 

Ezek ki dolgok, a nagyja most elmarad,

Mert attól félünk, meggondolod magad.

Régi mondás szerint bátrak, akik mernek!

Neked se legyen jobb, mint más nősembernek.

 

 

 

Búcsúztató kezdése I.[43]

 

Hajnali szép csillag, tündöklő fényesség,

Mi ránk sütött az égből, ragyogó fényesség!

Kérnénk e háznak gazdáját, és vendégeit,

Hogy legyen e háznak most egy ideig csendesség.

 

E királyi házban felhangzott szólítás,

Engedelmet kérnék, ha lenne hallgatás.

Gyermek, ottan hátul, szűnjön a suttogás,

Mert itten röviden tart a búcsúztatás.

 

 

 

Búcsúztató kezdése II.[44]

 

Kicsit csendességet kérek, hogy szavamat hallják,

Talán meghallgatják.

Ifjú barátunk, ki itt áll mellettem, 

Tán jobban tudna beszélni helyettem. 

 

 

 

Búcsú a testvérektől I.[45]

 

De jaj, nincs mit tenni, megválok tőletek,

Azért véreim, most megengedjétek,

Nem tudom, mártok-e egy tálba veletek?

Végképpen engemet el ne felejtsetek!

 

Nemes, szép társaság, kik ide gyűltetek,

Engemet, méltatlant meg nem vetettetek,

Hanem lakodalmi tisztelgést tettetek,

Az Úr legyen ezért nektek istenetek.

 

 

 

Búcsú a testvérektől II.[46] 

 

Kedves testvéreim, álljatok elémbe,

Mert keserves könnyek áradnak szemembe.

Csaknem elájulok, bágyadok szívembe,

Elválásim változik szívembe.

 

Nem tudom, hogy mártok-e egy tálból veletek,

Most vártam és kértem, hogy megengedjetek,

És a végnapon engem el ne feledjetek!

 

 

 

Vőlegény búcsúztatása[47] 

 

És most kedves szülők, vele kezet fogva,

Kívánjatok áldást kedves fiatokra.

Hogy az Isten legyen vezére őneki,

Minden legénykori határát átlépi.

 

Mondjatok rá áldást rokoni, testvérek,

Legyen szerencséje jó törekvésének.

Hogy beteljesülne minden szép reménye,

Magam is kívánom, hogy Isten segélje!

 

 

 

Énekes vőlegény búcsúztató[48]

 

Isten legyen hozzád kedves édesapám,

Tőled meg kell válnom.

Idegen föld, idegen ország,

Fogadj engem hozzád!

 

Isten legyen hozzád, kedves anyám, 

Tőled meg kell válnom.

Idegen föld, idegen ország,

Fogadj engem hozzád!

 

Hogy találod kedvét idegen apádnak,

Idegen anyádnak? Kelj fel idején,

Rakd meg a tüzet, hozd meg a vizet.

 

Isten legyen hozzád, édes kis testvérem,

Tőled meg kell válnom!

Idegen föld, idegen ország,

Fogadj engem hozzád! 

 

Isten legyen hozzátok, leánypajtásaim,

Tőletek meg kell válnom!

Idegen föld, idegen ország,

Fogadj engem hozzád!

 

Isten legyen hozzátok, legény-ismerőseim,

Tőletek meg kell válnom! 

Idegen föld, idegen ország,

Fogadj engem hozzád!

 

Isten legyen hozzátok, kedves szomszédim,

Tőletek meg kell válnom! 

Idegen föld, idegen ország,

Fogadj engem hozzád! 

 

Isten legyen hozzátok, lakodalmi násznép, 

Tőletek meg kell válnom! 

Idegen föld, idegen ország,

Fogadj engem hozzád!

 

 

 

Vőlegény búcsúztatása[49]

 

Tisztelt vendégsereg, készüljünk az útra.

Induljunk, belülről valami azt súgja.

Félő, menyasszony bújában eleped,

A vőlegényen is látszik, milyen beteg.

Vágyik már a nászra, feszül a nadrágja,

Intem hát a hangom rövid búcsúzásra. 

 

Kedves édesanyám, kedves édesapám,

Édes testvéreim, drága nagyszüleim!

Gondoskodásotokat megköszönöm szépen,

Eljött az én időm, immár felnőtt lettem.

Elhagyom e házat, bárhogy is szerettem.

Menyasszonyom vár rám, nagyon bízom benne,

Boldogan él velem, s én is őmellette.

Ezért úgy döntöttem, én is most már elmegyek.

Az Isten áldása maradjon véletek!

 

És most tisztelt násznép, induljunk el szépen,

Kellő tisztelettel, igaz békességgel!

 

 

 

Vőlegény búcsúztatása[50]

 

Tisztelt vendégsereg, egy kis csendet kérek,

Egy két szót szólhatnék, hamar végét érek.

Olyan az életünk, mint a szálló madár,

Melyik előtt hosszú, nehéz vándorút áll.

De nekik az utat bármilyen nehezen,

Meg kell tenniük, hogy végül célt érhessen. 

 

A mi életünk is nehéz, fárasztó út,

Amelyiken halad, ki-ki ameddig tud.

 Ringó kis bölcsőnkön, édesanya karján

Kezdünk elindulni az életünk útján.

 

Órák múlnak, hetek, és telnek az évek,

Gyönge kis gyerekek erősekké lesznek.

Mikor majd az élet viharát kibírják,

Jó szüleik őket szárnyukra bocsátják.

 

Szárnyukra bocsátják, Isten szent nevében,

Menj gyermekem, küzdj, meg a nehéz élettel.

Kétségbe ne essél, mindig bízva bízzál,

E jelszót ne feledd: szeress és dolgozzál!

 

E tanácsok után, mint a kis madarak,

Még egyszer fészküket körös-körül járják,

Csacsogó hangjukkal mondanak köszönetet.

Majd elszállnak, otthagyják jó szüleiket.

 

Elsárgult levelek hullnak, hulldogálnak,

Hirdetik, hogy vége van az ifjúságnak.

Elmúlt már a tavasz, a nyár, az ősz, a tél is,

Az ember a zordságtól egy kicsit fél is.

 

Életünknek is van ilyen szakasza,

Hogyha élünk végig, által megyünk rajta.

Gyermekkorunk tavasz, nyár az ifjúságunk,

Ősszel és télben elmúlásra várunk.

 

 

 

A vőlegény hosszú búcsúztatása[51]

 

Tisztelt vendégsereg és kedves rokonok!

A vőlegényünket kísérjük útjára,

Oda, ahol őt már menyasszonya várja.

Mielőtt indulnánk e nagy útra,

Szenteljünk néhány szót a búcsúztatóra!

 

Tisztelt kedves szülők, eljött hát az óra,

Íme kedves fiuk itt áll búcsúzóra.

Mindjárt kiröpül, mint kismadár fészkéből,

Szerető karoknak hű öleléséből.

 

Érzékeny szavakkal szeretne búcsúzni,

De a szíve sajog, nem tud szóhoz jutni.

Én leszek így néki most a szószólója,

Kedves szeretteitől búcsúztatója.

 

Kedves édesapám, magához fordulok,

Búcsúzó beszédem könnyezve indítom.

Köszönettel veszem jó apai voltát,

Bocsásson meg nekem, hogyha megbántottam.

 

Kérem a nagy Istent, tartsa meg éltét,

Frissítse fel mindig a jó egészségét.

Áldja meg az Isten, szívemből kívánom,

Így fejezem be apámtól búcsúzásom.

 

Kedves édesanyám, magához beszélek,

Szívemben egy szúró, nagy fájdalmat érzek.

Köszönöm magának, hogy eddig felnevelt,

A jóra tanított, a rossztól meg féltett.

 

Isten rendelése, hogy most el kell válnunk,

Választott nejemmel boldogságban járjunk.

Ettől függetlenül, ha más úton járok,

Azért én szerető, jó fia maradok.

A jó Isten áldja meg minden lépését! 

 

 

 

Vőlegény búcsúzik barátaitól[52]

 

A vőlegény helyett emelem szavamat,

Kérem, hogy hagyjanak alább a nótákkal.

Kedves legénytársaim, kik most mind itt vagytok,

Komoly szóval nektek én imigyen szólok.

 

Legénységem végén tőletek kérem,

Most a menyegzőben legyen jó vendégem.

Kikkel eltöltöttem sok napokat,

Ne felejtsük soha, a jó vígságokat. 

 

Az én feleségem lesz már fő örömöm,

Jóban s rosszban vele együtt kell törődnöm.

De azért titeket feledni nem foglak,

Jó barátaimnak síromig megtartlak.

 

 

 

Vőlegény búcsúztató[53]

 

Életem útjában fordulóhoz értem,

Gyermekségem múltán férfisorba léptem.

Mint a többi ember, páromat kerestem,

Nem jártam hiába, szép kincsemre leltem.

Kezem néki nyújtom, ő is felém tárja,

Együtt megyünk immár életünk útjára.

 

De mielőtt innen mostan elindulok,

Mennyei Szent Atyám, tehozzád fordulok.

Alázatos szívvel köszönöm néked,

Hogy életre hívtál, sorsomat kísérted.

Ha bajba kerültem, sose hagytál árván,

Bárhová vitt sorsom, mindig vigyáztál rám.

Ezután se hagyj el, Teremtő jó Uram,

Kegyes oltalmadba ajánlom itt magam.

Hadd szóljak most kedves szüleimhez,

Akik legközelebb állanak a szívemhez.

Akik a bölcsőmtől idáig vezettek,

Tisztességre, jóra, szent hitre neveltek.

 

Fizesse meg Isten drága jó apámnak,

Mindazt, amit adott nekem, a fiának.

Értem való gondját, két keze munkáját,

Sok nehéz tűrését, élete példáját.

 

Drága édesanyám, kevés az én szavam,

Elmondani mindazt, ami szívemben van.

Kevés az én erőm illő köszöntésre,

Rácsókolni hálám áldott két kezére.

Mennyit fáradt értem, hányszor féltett engem,

Hogy mondott sok imát én veszedelmemben.

Örüljön most velem, mert nem volt hiába,

Amit rááldozott bennem a fiára.

Édes jó szüleim, ha búcsút is veszek,

Azért ezután is hű gyermekük leszek.

 

Hozzád is szólok kedves testvérem,

Véled múltak el gyermeki éveim.

Közös volt a gondunk, egy a reménységünk,

Ezután is tartsunk össze, amíg élünk!

Békesség és vígság járjon mindig velünk,

Isten szent nevében, most útra kélünk.

 

Kedves jó szomszédok, hozzátok fordulok, 

Ha rossz lettem volna, kérek bocsánatot.

Nem vétek én most már ellenetek,

Drága jó szomszédok, hát Isten veletek!

 

Kedves rokonságom, és ti jó barátok,

Mind, akik örömömet velem megosztjátok,

Itt már az idő, útnak indulásra,

Kísérjetek engem az Isten házába!

Hadd nyerjünk ott áldást közös életünkre,

Hadd tegyünk szent esküt örök hűségünkre! 

 

És te bátyámuram, kedves jó násznagyom,

Boldog esküvőre vezesd csillagzatom.

Te add meg a jelet az indulásra,

Te nyújts vigasságot az ünnepi nászra!

Vezess el bennünket a menyasszonyi házhoz,

Aztán esküvőre, templomi oltárhoz.

 

 

 

Félárva vőlegény búcsúja[54]

 

Násznagy uraimtól engedelmet kérek,

Az itten lévőktől pedig csöndességet.

Itt áll a vőlegény, mint egy megtört virág,

Kér, hogy mondjam el helyette búcsúzó szavát.

 

Meglágyul a szíve, elcsuklik a hangja,

Amikor elindul, jóra-e vagy rosszra.

Mint a viharban a gránit, úgy álltál mellettem,

Drága édesanyám, áldjon meg az Isten!

Köszönöm a felnevelésemet,

A velem elkövetett nagy szívességedet. 

Szeretetedet sohasem feledem,

Valahányszor drága nevedet kiejtem.

 

Kedves édesapám, rólad emlékezem,

Búcsúzó szavaim nem hallod, úgy érzem.

Két őrző szemed kísérjen ki az új utamra,

Hogy boldog legyen az életben a te árva fiad sorsa.

 

Tőletek búcsúzásom esik nehezemre,

Kérjétek az Istent, imádkozván értem,

Hogy boldog legyen az én házas éltem.

Én most már elindulok, mindenkinek minden jót kívánok. 

 

 

 

Vőlegény búcsúztató[55] 

 

Tisztelt háznép, halljunk egy pár búcsúszót,

Mielőtt elhagynánk a vőlegényes házat,

Mert illő, hogy midőn útra indulunk,

Isten s ember előtt híven beszámoljunk.

 

Kedves vőlegényünk is ekképp szólna,

Ha szívérzelmétől most szavakhoz jutna.

Elmondom hát én, mit elméje gondol,

Ilyenformán volna, látom bús arcáról:

 

Örömmel virradt fel rám e szép reggel,

Örömmel üdvözöltem ártatlan szívemmel.

De keblemet most nagy izgalom fogja el,

Mert a házasélet útjára lépek fel.

 

Hosszú az én utam, melyre most indulok, 

Ezért ó Istenem, tehozzád fordulok.

Tőled buzgó szívvel kegyelmet esdeklek,

Mert segélyt és áldást csak tőled nyerhetek.

 

Most hozzád fordulok kedves édesapám,

Nézd, könnyeimtől, hogy borul el orcám.

Mielőtt atyai házadból kilépek,

Térdre hullva tőled bocsánatot kérek.

 

Bocsánatot kérek, mert megbántottalak,

Jóságodért sokszor megszomorítottalak.

Kedves édesanyám, feledd el ezeket,

Az Isten is megáld ezekért téged.

 

Kedves édesanyám, mikor téged kérlek,

Akkor a szívemben nagy fájdalmat érzek.

Neked köszönöm, hogy a földön élek,

És hogy felneveltél, hálát adok néked.

 

Kedves édesanyám, mielőtt indulok,

Könnyező szemekkel kebledre borulok.

Bocsánatot kérek, kedves édesanyám,

Ha megbántottalak életemnek folytán. 

 

Drága testvéreim, hozzátok is szólok,

Mielőtt ezennel tőletek is elválok.

Most az Isten áldását kérem fejetekre

Oly bőven, miként a harmat száll a földre.

 

Kedves rokonaim és keresztszüleim,

És kik jelen vagytok tisztelt vendégeim.

Az Isten áldjon meg most benneteket,

A földi boldogságot mindig érezzétek.

 

Bocsánatot kérek ezerszer tőletek,

Ha valaha bármit vétettem tinektek.

Már jó egészségben itt hagylak titeket,

Az Isten áldása tartson benneteket.

Vigasztalja mindig bágyadt szíveteket,

Most pedig indulok: Isten veletek!

 

 

 

Búcsú az édesanyától[56]

 

Életem nagy napja virradt fel,

Mivel a házasság útjára

Most lépek fel.

De szívemet tépi is

A kétség és a bánat,

Mert sírni kell, hogy lássam

Az édes jó anyámat.

Ne sírj kedves édesanyám,

Így kell ennek lenni,

Minden madárfiókának

Ki kell egyszer repülni.

Jóságod nem lehet

Soha sem feledni,

Szerető gyermekednek

Meg fogok maradni.

 

 

 

Búcsú az édesanyától/édesapától[57]

 

Mint ahogy a fecske is

Visszatér fészkére,

Úgy tekintek vissza

Boldog gyermekéveimre.

Mindezt neked köszönhetem

Kedves édesanyám/édesapám,

Ki egész életeddel

Mutattál nekem példát.

Jóra neveltél, a rossztól intettél,

Értem való áldozattól

Soha meg nem ijedtél.

Szívemből rebegek most

Neked örök hálát,

Áldd meg Isten, áldd örökké

A legjobb édesanyát/édesapát. 

 


 

 

Búcsú a testvérektől[58]

 

Miként egy a folyó és a medre,

Miként egy Isten van az egekben,

Úgy vagyunk egyek mi testvérek

Az életben.

Sodorjon az élet bárhová is minket,

Örökké megmaradunk

Igaz jó testvéreknek.  

 

 

 

Búcsú a nagyszülőktől[59]

 

Ünnep ez a mai nap,

Drága nagyszüleim,

Kiknek köszönhetem

Boldog gyermekéveim.

Kényeztetés, féltés

Volt az osztályrészem,

Jóságotokat el

Nem feledhetem.

Elszálltak az évek,

Felnőtt lett a gyermek,

Egészség és boldogság

Kísérje léptetek.

 

 

 

Búcsú a mostohaanyától[60]  

 

Kedves nevelőanyám,

Jóllehet nem te szültél,

Köszönöm azt neked,

Hogy a jóra neveltél.

Mindenféle rossztól

Óvni igyekeztél,

Fiad/lányod helyett is

Fiadnak/lányodnak tekintettél.

Maradjon ez mindig így,

Ne múljon a szeretet,

És én mindörökké áldom majd

A te nevedet.

 

 



Búcsú a mostohaapától[61]

 

Kedves nevelőapám!

Tisztelet illet téged,

Hisz eddigi életemben

Magam mellett tudhattam

Segítő személyed. 

Nem a vér köt össze,

De erős kötelék

Maga a szeretet,

Búcsúzásul fogadd most

Forró ölelésemet.

 

 

 

Búcsú a keresztszülőktől[62]

 

Ki keresztvíz alá tartott engem,

És figyelemmel kísért

Egész életemben,

Keresztszüleim jóságát

Soha nem feledem.

 

 

 

Árva vőlegény/menyasszony búcsúja[63]

 

Árvaként talált rám

A boldogság napja,

Arcomat ezért

Sok-sok könny áztatja.

Drága jó szüleim,

Akik értem éltek,

Nem láthatják azt,

Hogy házasságra lépek.

Hogyha van mennyország,

Én tudom, hogy ott vagytok,

Szerető gyermeketekre

Onnan mosolyogtok.

 


 

 

Búcsú a legénybarátoktól[64]

 

Kedves barátaim,

Erős köztünk a kötelék,

Összeköt minket

A rengeteg szép emlék.

Általam már egy legénnyel

Kevesebb lesz köztetek,

De szívemben őrzöm

Örök emléketek.

Búcsúzásul azt kérem tőletek,

Hogy jó példámat

Követni igyekezzetek!

 

 

 

Vőlegény búcsúja[65]

 

Kedves vendégsereg, tisztelt násznagy uram,

Engedjék meg nekem, hogy szólhassak mostan.

Én mondhassam el a meghatóan szépet,

Vőlegényünk helyett a búcsúbeszédet.

A vőlegény helyett emelem szavamat,

Hagyjátok el kissé nótázástokat.

Hagyjátok el, mert szívemnek érzése

Sokkal nagyobb, mint a hangszerek zengése.

 

Kedves jó szüleim, ím elétek állok,

Könny tolul szemembe, hisz búcsúzom, válok.

Búcsúzom, mint vándormadár kis fészkétől,

Elválok, mint érett gyümölcs törzsétől.

S könnyezem, mert válni, búcsúzni oly nehéz,

A szemem szüntelen vissza-visszanéz.

Sírva tekint vissza apám-anyám rátok,

Kik hozzám mindenkor jó szívvel voltatok.

Ti megmutattátok, hogy a szülő kebel

Mily sok szeretettel van mindenkor telve.

 

Édesapám, kérlek, hallgass meg engemet,

Míg hozzád intézem rövid beszédemet.

Nemsokára jutok házasember sorba,

Ezért édesapám elbúcsúzom mostan.

Magányos éltemnek vége nemsokára,

Felváltom egy édes, kedves hitves párral.

Ha megbántottalak édesapám téged,

Atyai áldásod mostan reám kérem.

Most, hogy itt van a perc, s búcsúzni kell tőled,

Zokogó szememből kitörlöm a könnyet.

Megköszönöm neked minden jóságodat,

Szerető, atyai gondoskodásodat.

Szeresd továbbra is kedves gyermekedet,

Mert bár messze vet a sors, avagy itt maraszt,

Mindig az én áldott édesapám maradsz.

E pillanatban is kérem tanácsodat,

Tanácsod után meg add rám áldásodat.

Két út van előttem: boldog, s boldogtalan,

Életemhez mérten, mely követ untalan.

Most, e búcsúpercben lelkem bizonytalan,

Melyiken indulok, nem tudom én mostan.

Melyik hova vezet, ennek a titkába,

Gyermeki elmémet igazítsd útjában.

Te mutassál utat atyai áldással,

Hogy boldogan éljek szerető párommal.

Gyermeki szívemet itt hagyom teneked,

Kedves édesapám, Isten legyen veled.

 

Hát hozzád mit szóljak, drága édesanyám?

Ki ekkorig voltál gondoskodó dajkám.

Tudom, hogy nagyon fáj anyai szívednek,

Midőn elválását látod gyermekednek.

Kedves édesanyám, tudom, mint szerettél,

Mint gyenge virágot ápoltál, neveltél,

Jóra tanítottál, a rossztól féltettél,

Most pedig szárnyamra engem eresztettél.

Ezért édesanyám, mielőtt indulok,

Könnyező szemekkel kebledre borulok.

Bocsánatot kérek, kedves édesanyám,

Ha megbántottalak éltem folyamán.

Az Istenre kérlek, bocsásd meg vétkemet,

Hogy el ne veszítsem én szegény lelkemet.

Ezekért az Isten áldjon meg tégedet,

Fényes országába juttassa lelkedet.

Amíg életedet e világon éled,

Az Isten kegyelme legyen mindig veled.

 

Szerető testvérem, boldog legyen élted,

Búcsúzik most tőled szerető testvéred.

Kíván neked sok jót és sok-sok szerencsét,

El ne felejtsd soha a hűséges testvért.

Soha az életben te el ne feledjél,

S amilyen tiszta szívből te eddig szerettél,

Szeress ez után is bajban és örömben,

El ne hagyjuk egymást az egész életben.

A gyermekek sorsa szülőktől a válás,

Ám, csak akkor vagyon rajta Istenáldás,

Ha a jó szülőkhöz örökös a hála.

Nélküle ocsmány az emberek halála,

Ezért szüleinket most gondodra bízom,

Ha már magam vinni e gondot nem bírom.

Legyen hát terajtad az Isten áldása,

Gyarapodjon mindig lelked gazdagsága.

 

Drága nagyszüleim, örül a lelketek,

Könnyben úszik mégis jóságos szemetek.

Minden jóságotok megköszönöm itten,

Nyújtsa élteteket hosszúra az Isten.

Kedves nagyszüleim, sokáig éljetek,

Unokátok búcsúzik, Isten veletek.

Öreg napjaitok legyenek békések,

Legyenek áldottak, és legyenek szépek.

 

Hajadon angyalok, szűz virágok, lányok,

Búcsúzásom közben hozzátok is szólok .

Nemsokára vége legényéletemnek,

Holnaptól a lányok tán nem is köszönnek.

Feleségem mellett lesz most már a helyem,

De szép orcátok soha nem feledem.

Nektek én mielőbb jó férjet kívánok,

Hogy megismerjétek a földi boldogságot.

 

Kedves alsó-felső jószívű szomszédim,

S kik együtt vagytok szép, s jóakaróim.

Szép vendégkoszorú, tisztelt gyülekezet,

Köszönjük, hogy önök nem vetnek meg minket.

Az úrnak áldása lebegjen köztetek,

Hogy örökké boldog legyen az éltetek.

 

 

 

Búcsú az egyedüli nagyszülőtől[66]

 

Öreg jó nagyanyám, édesapám anyja,

Éltedet az Úr sokáig megtartsa.

Adjon a nagy Isten egészséget neked,

Amíg itt e Földön megtartja életedet.

 

 

 

Vőlegény búcsúztató II.[67]

 

Halljunk szót, uraim, egy kis csendet kérek,

Egypár szót indítok, míg végéhez érek.

Egy legény búcsúzik kedves szüleitől,

Szívéből szeretett, jó testvéreitől.

Szólana, de nem tud, látom bús arcáról,

Így hát elmondom, mit elméje gondol.

 

Először jó apám, most hozzád fordulok,

Tőled rövid szóval mostan elbúcsúzok.

A szívemben őrzöm örök emlékedet,

Nem tagadhatom meg, hogy voltam gyermeked.

De el kell szakadni a szülői háztól,

Jöjj, csókolj meg engem mostan búcsúzásul.

Szeretet maradjon örökké közöttünk,

Az egek csillaga ragyogjon fölöttünk.

 

Kedves jó anyám, most szóm hozzád fordítom,

Búcsúszavaimmal utam elindítom.

Sírjatok szemeim, de nagyon sírjatok,

Mint a záporeső, könnyeim hulljatok.

Miként is kezdjem el búcsúszavam hozzád,

Hiszen jóban-rosszban te mellettem voltál.

Mikor beteg voltam, hűséggel gondoztál,

Hogyha örömem volt, mellettem vigadtál.

Sokat fáradoztál, amíg felneveltél,

Világon a legjobb édesanya lettél.

Nem feledhetem el a sok jóságodat,

Fogom viszonozni fáradozásodat.

Jöjj, nyújtsd mostan felém ölelő karodat,

Hagy adjam át neked búcsúzó csókomat.

Éljél még sokáig örök boldogságban,

Kedves gyermekednek szülő anyukája.

 

Kedves testvéreim, kik körülöttem álltok,

Édes szüleinkre mindig vigyázzatok.

Gondterhelt napokon soha ne bántsatok,

Dolgos kezeiket örökké áldjátok.

Most gyertek közelebb, és csókoljatok meg,

El kell most feledni az eddigi vétkeket.

Ragyogjon a nap is örökké felettünk,

Családi haragot soha ne ismerjük.

Fénylő sugarával éltessen bennünket,

Ki ne haljon majd a testvéri szeretet.

 

Legény barátaim, kik körülöttem álltok,

Nagyon jól tudjátok, hogy ti is így jártok.

Vigyázzon, ha lehet, mindenki magára,

Nem kell ráhallgatni a lányok szavára.

 

Szép lányok, kik itten körülöttem álltok,

Ne haragudjatok, hogy hozzátok nem járok.

Érzem, hogy mindenkit egyformán szeretek,

De feleségül el, csak egyet vehetek.

Vannak még legények, akik válogatnak,

Mire észreveszik, agglegény maradnak.

Mert a legénységnek ez a nap a vége,

Csak a lakodalom marad még emlékbe.

Induljunk együtt a menyasszonyos házhoz,

Ott majd ez a legény párt választ magához.

Mindezt őneki most szívemből kívánom,

Isten áldását én reájuk várom.

 

Kedves vőlegényünk! Ím, most már indulunk,

Isten színe elé, hol érted imádkozunk.

Kérjük a jó Isten áldását reátok,

Amikor pároddal az esküt mondjátok.

Mielőtt elmennénk, csókold szeretteid,

Téged hűn szerető, drága jó szüleid!

 



 

Vőlegény beszéde[68]

 

Minthogy szószólóim tisztüket végezték,

És életpáromat számomra átvették,

Illendőnek tartom, mielőtt elmegyek,

Hogy az illetőktől rövid búcsút vegyek.

 

Kedves apám, midőn veled kezet fogok,

Tetőled búcsúzok előbb amint tudok.

Azon szeretettel, amellyel tartozok,

Mivel általadtad énnekem lányodat.

 

Szívemből köszönöm sok fáradságodat,

Felnevelted édes leányodat.

Ki az Isten bölcs rendelés által

Egybe kelt is velem, a szent házassággal. 

 

Örülök, hogy kezét megfoghatom,

Ki nekem anyám lett ezen jeles napnál.

Örülök jó anyám, örül az én szívem,

Hogy kedves lányodat által adtad nékem.

 

Úgy hiszem hogy kedves lányodnak, kit ma

Által adtál az én karjaimra, ha az Isten éltet

Én gondját viselem, s ha ő viszontszeret

Boldog lesz énvelem. 

 

Nőmnek testvérei ti új rokonságok,

Adjon az Úr néktek békét-boldogságot.

Óhajtom, hogy köztünk az egész életet

Ékesítse jó atyafi szeretet.

 

Jó testvéreteket ki most eljön velem,

Tartsátok meg szíves jó emlékezetben.

Mindnyájatoknak pedig az a kívánságom,

Amikor láthatlak egészségben lássam.

 

 

 

Vőlegény búcsúztatása[69]

 

Nagyon tisztelt, becses, menyegzői vendég,

Mindnyájatoktól kis csendességet kérnék,

Amíg elmondanám búcsúzó versemet;

De hogy és miképpen kezdjem beszédemet?!

 

Mint gerlice-madár, kinek párja nincsen,

Olyan már énnékem a legény-életem,

De mindég egyedül magam nem élhetek,

Házasságra buzdít engem a jó Isten.

 

Utamra indulnék, ha nyernék jó véget,

Ha nyernék az Úrtól egy jó feleséget.

De nem tudom kire vetem ki szememet,

Kitől vagy mitől kezdjem beszédemet.

 

Édesapától:

Kedves édesapám, legelső szavamat

Tehozzád intézem elbúcsúzásomat.

Kedves édesapám, halld meg beszédemet,

Kitől Isten után vettem életemet.

 

Kedves édesapám, már tehozzád térek,

Mikor elindulnék, reád áldást kérek.

A jó Isten legyen mindig a vezéred,

Az ő szent áldása koronázzon téged.

 

Míg itt a földön élsz, élhess békességben,

Isten s ember előtt kedves egészségben.

Ha pedig majd eljön élted végórája,

Lehess a mennyország igaz, jó polgára.

 

Már most jó apádnak add oda kezedet,

Köszönd meg eddigi felnevelésedet.

Kedves édesapám, a te hűségedet

Isten fizesse meg! Csókold meg most őtet!

 

Édesanyától:

Kedves édesanyám, ha tereád nézek,

És ha meggondolom, te igaz hűséged,

Hogy sok bajok között ápoltál engemet,

A szívem csavari, hagy itt hagylak téged.

 

Kedves édesanyám, azt kívánom néked,

Éltessen az Isten egészségben téged.

Tartsa meg sokáig e földi éltedet,

Hogy számlálhass köztünk sokszámos éveket.

 

Kedves édesanyám, öreg napjaidra,

Előáll a Halál s leszállsz majd a sírba,

Lelked vitessék fel az egek-egébe,

A szent angyalok seregébe.

 

Végtére fordítsd könnyes szemeidet,

A te jó anyádnak add oda kezedet!

Kedves édesanyám, a te hűségedet

Isten fizesse meg! Csókold meg most őtet!

 

Testvértől:

Kedves, jó testvérem, friss jó egészséget

Kívánok Istentől és mostan tenéked!

Áldjon meg az Isten boldog szeretettel,

Ezt kívánom néked testvéri jó szívvel.

 

Kedves jó testvérem, legyen miközöttünk

Testvéri szeretet, amint addig éltünk.

Bocsássál hát most meg, hogyha én vétettem,

Kedves jó testvérem, áldjon meg az Isten!

 

Legényektől:

Hát jelen vagytok-e, legény barátaim,

Mert hozzátok szólok! Aztán utazásim

Felkeresik mostan az én kedves párom,

Kivel holtomiglan lészen maradásom.

 

Lehet, hogy egyenként tinéktek vétettem,

Ifjúságomban, akikkel nevelkedtem,

Ha megsértettelek valahány esetben,

Mind megengedjetek! Az Isten veletek!

 

Rokonoktól, szomszédoktól:

Rokonim, szomszédok, kik ide gyűltetek,

Az én menyegzőmet meg nem vetettétek,

Az Úrnak áldása szálljon tireátok!

Jegyesemért megyek. Mind megbocsássatok!

 

Estére megtérek az elvett rózsámmal,

A régen keresett, kedves szép mátkámmal.

Úgy ülök köztetek, mint galamb párjával,

De már most sietek, had legyek párommal!

 

Kedves vendégeim, búcsúmnak vége van!

 

 

 

Vőlegény búcsúztató[70] 

 

Tisztelt gyülekezet, Isten szent nevében

Induljunk el innen rendben, békességben!

Vőlegény urunknak keressük föl párját,

Az ő drága kincsét, kedves menyasszonyát!

De mielőtt a szülői házból elindulunk,

Maguktól kedves szüleim szépen elbúcsúzunk.

Zeng búcsúzó szavam, hullanak könnyeim,

Mert maguktól válok el kedves jó szüleim.

 

Most magához fordulok kedves édesapám,

Látja, könnyeimtől mint borul el orcám.

Mielőtt az atyai házból kilépek,

Térdre hullva magától bocsánatot kérek.

Édesapám, vegye búcsúzásom itten,

Szíve jóságáért áldja meg az Isten!

 

Hát magához mit szóljak drága édesanyám?

Ki ennyi ideig volt felnevelő dajkám.

Édesanyám, mielőtt elindulok,

Könnyező szemekkel keblére borulok. 

Bocsánatáért esdeklek édesanyám,

Ha megbántottam életem folyamán.

 

Kedves testvéreim, tihozzátok szólok,

Figyeljetek csak rám, amit én mondok.

Elmegyek e házból, búcsút mondok nektek,

Édes szüleim gondját viseljétek.

Most elmegyek innen, de majd visszajövök,

Szerető páromat hozom ide közétek.

Addig is az Isten legyen veletek,

Nagy vidámságban teljen az estétek!

 

 

 

Vőlegény köszöntője a menyasszony szüleihez[71]

 

Tisztelt ipamuram, kedves anyámasszony,

Szerető szívemnek nagy ünnepe vagyon.

Keblemre tűztem most ezt a virágszálat,

De azért lelkünket ne eméssze bánat.

Ebben a leányban páromra találtam,

Azért szerelemmel magamhoz láncoltam.

Köszönöm kendteknek, hogy nekem nevelték,

Kedvemre valónak, jónak, szépnek tették.

Én ezt a leányzót mindig megbecsülöm,

Nem is élnék tudom, soha tőle nélkül.

Kendteknek én ezért hálás fiuk leszek,

Ellenükre soha semmit nem is teszek.

 

 

 

Vőlegény köszöntője a menyasszony szüleihez II.[72]

 

Kedves anyámasszony és apámuram!

Sokat bolyongtam, sokat fáradtam,

Míg becsületes házukat végre megtaláltam.

E boldog házban, szülői kebleken

Nőtt fel boldogságban az én kedvesem.

Megtaláltam őt, e féltett virágot,

Istennek szent törvénye páros életet rendelt el,

Eljöttem, hogy menjünk a szent oltár elébe.

De mielőtt elmennék, meg kell köszönjem,

Hogy felnevelték őt,

S féltő szeretettel átadják most nekem.

Ígérem, hogy méltó lesz hozzá életem.

Kérem áldásukat életünk kezdetére,

Hogy tiszta szeretet ragyogjon egére.

Istennek szent törvénye maradjon nekünk

Hogy áldott legyen az életünk.

 

 

 

Vőlegény búcsúztató[73]

 

Tisztelt gyülekezet! Isten szent nevével,

Szívünk ünnepies tiszte örömével,

Induljunk el most már!

Keressük fel párját vőlegény urunknak,

Tűzzünk keblére egy szép gyöngyvirágot.

Induljunk, s az Úrnak oltalma kísérjen,

Hogy amit elkezdtünk, boldog véget érjen.

Indulnánk ám, de nagy dolog van hátra,

Vőlegény nevében szólok búcsúzásra.

Úgy volt ez mindenkor a régi világban,

Hogy mikor belép a házasok sorába,

A jó nevelésű és jámbor vőlegény,

Akármilyen gazdag, akármilyen szegény,

Búcsúzva hagyja el az édes szülőket,

Akik annyi gonddal felnevelték őket.

Mint szószóló gazda végzem e szent kötelességet,

S búcsúzásra kérlek fel vőlegényünk, téged.

Tisztelt gyülekezet! Isten szent nevében, 

Induljunk el útnak csendes békességben!

Vőlegény urunknak keressük meg párját,

Az ő drága kincsét, kedves menyasszonyát.

Keressünk ma neki kedvet, s boldogságot,

Hozzunk a keblére egy szép szál virágot.

Először az Isten hajlékába visszük,

Hol szent áldás után boldog lesz, úgy hisszük.

Tehát induljunk el Isten szent nevében,

A legnagyobb csendben, a legnagyobb rendben.

 

 

 

 

Indulás lánykérőbe

 

 

Indulás a lányos házhoz I.[74]

 

Halljunk szót, uraim!

Íme eljött az óra, az indulás órája,

Kísérjük a vőlegényt e hosszú útra.

Keressük fel neki leendő jó párját,

A kiválasztott ékes menyasszonyát!

Szerezzünk hát neki nagy-nagy boldogságot,

Hozzunk majd kedvére egy szép gyöngyvirágot!

Elhozzuk majd ide szép menyasszonyunkat,

Egyengessék mindig fiatal útjukat! Csak vígan!

 

 

 

Indulás a lányos házhoz II.[75]

 

Piros alma virulóban, most vagyunk az indulóban.

Madár száll a háztetőre, most megyünk az esküvőre.

Fehér galamb párja mellett, édesanyám Isten veled.

Úgyis tudom, fáj a szíved, de azért csak Isten veled.

Segítséget hozok neked, de azért csak Isten veled!

 

 

 

Indulás a lányos házhoz III.[76]

 

Kedves házbéliek! Tisztelt gyülekezet!

Igaz barátsággal szorítsunk most kezet!

Nem tréfadolog ez, amibe most fogunk,

Ifjú vőlegényhez immár asszonyt hozunk.

Elvezetjük, hogy lelje meg a párját,

Utána kikérjük az Isten áldását.

Az élet bajával küzdjünk meg bátran,

A menyasszonyért induljunk el mindnyájan!

Nászuk legyen boldog, és a házban béke,

Végtelen boldogság szálljon a fejükre!

Csak vígan!

 

 

 

Indulás a lányos házhoz V.[77] 

 

Kedves vendégeink! Itt a rég várt óra,

Induljunk el, kérem a szép menyasszonyért

Isten szent nevében!

Jó szándék, jó akarat vezéreljen minket,

Hozzuk el magunkkal azt a drága kincset!

Vőlegény urunknak tegyük meg a kedvét,

Hadd szorítsa keblére szépséges jegyesét!

Az Isten házába vezet majd utána utunk,

Boldogok leszünk, ha e napnak végére jutunk.

Tisztelt gyülekezet! Isten szent nevében

Induljunk el innen csendben, békességben!

Vőlegény urunknak keressük fel párját,

Az ő drága kincsét, ékes menyasszonyát!

Csak vígan!

 

 

 

Indulás lánykérőbe[78]

 

Kedves vendégsereg, Isten szent nevében

Induljunk el csendes békességben,

Vőlegény urunknak keressük föl párját,

Az ő drága üdvét, kedves menyasszonyát!

Szerezzünk ma néki örömet, boldogságot,

Hozzunk a kebelére egy virágszálat!

Induljunk el most Isten szent nevében,

Jöjjenek utánam, mindnyájunkat kérem!

 

 

 

Indulás lánykérőbe II[79]

 

Vőlegényünk megkért, hogy kövessük útját,

Hogy megtalálja szíve választottját,

Kiért a szíve régóta dobog.

Szívemből kívánom, legyenek boldogok!

 

 

 

Indulás a menyasszonyos házhoz[80]

 

Eljött már végre az indulási óra,

Hogy a mi munkáink forduljanak jóra.

Most indulunk el a döntő ütközetre,

Melyre én már régen fel vagyok készülve.

Azt hiszem, nem vallok én most sem kudarcot,

Méltán kiállhatok bármily erős harcot.

Vitézeim vannak, egész férfi sereg,

Kikben megbízhatok, hogy most csatát nyerek.

Tisztelt gyülekezet, Isten szent nevében

Induljunk el innen csendes békességben.

Vőlegény urunknak keressük fel párját,

Az ő drága kincsét, kedves menyasszonyát.

Szerezzük meg neki kedvet, boldogságot,

Hozzuk a keblére egy szép gyöngyvirágot.

Hozzuk el már végre szép menyasszonyunkat,

Hadd lássuk boldognak vőlegény urunkat.

Először az Isten hajlékába visszük,

Hol az áldás után boldog lészen, hisszük.

Induljunk el tehát Isten szent nevében,

Jöjjenek utánunk, mindnyájukat kérem.

 

 

 

Indulás a lányos házhoz[81]

 

Tisztelt vendégsereg! Figyeljenek ide!

Innen elmegyünk, de nem nagyon messzire.

Felkeressük a mi szép menyasszonyunkat,

Akit már azóta fel is koszorúztak.

Én lépkedek elöl, kitartóan, bátran,

A szép vendégsereg nyomuljon utánam!

 

 

 

Mikor a menyasszonyért mennek[82]

 

Induljunk már el a menyasszonyos házhoz,

Két szerető szívet adassunk egymáshoz.

Rendes szokás szerint menjünk a templomba,

S legyen őreájuk az áldás elmondva.

 

Ennek végeztével jöjjünk haza szépen,

Szakácsné asszonnyal már összebeszéltem.

Mondta ne maradjunk ám kint az udvaron,

Mert bent a házban lesz a lakodalom.

 

 

 

Indulás a menyasszonyért[83]

 

Tisztelt Gazduram és tisztelt nászközönség!

Hogy a vőlegényurunk kérésének eleget tegyünk,

És az Úr áldásán, s az ünnepi vacsorán mi is részt vegyünk,

Nem elég, hogy ide összegyűltünk,

Vőlegényünk párját meg is kell keresnünk.

 

Egy hosszú út áll most előttünk,

Hová kettőnknek menten el kell menjünk.

De ne búsuljanak, mert mi megleljük

Vagy innét vagy onnét.

 

Csak arra kérjük Önöket, hogy várjanak nyugodtan,

Addig is kívánunk jó szórakozást,

De pálinkával nálunk nélkül

Ne igen kínálgassák egymást!

 

Nekem is ha még egy pohárral töltenek,

Minden fehérnépet menyasszonynak nézek.

Így a menyasszonyt hamar megtaláljuk,

El se kell induljunk, minden meglesz nálunk.

 

 

 

Kurjantások a lányos házhoz menet[84]

 

Aranyalma gurulóba, most vagyunk az indulóba!

 

Három tepsi túrós lepény, a vőlegény derék legény!

 

A menyasszony aminő, a vőlegény semminő!

 

Üvegajtó, fakilincs, vőlegénynek f…a nincs!

 

A vőlegény ülepibe ágaskodik egy nagy ürge!

 

Ez az utca vereshagymás, a vőlegény jaj de k…ás!

 

Násznagy uram bokája túróból van csinálva!

 

Násznagy uram azt akarja, háljak vele az éjszaka!

 

Aki minket kicsúfol, pokolba hassal csússzon!

 

Aki minket kinevet, egye meg az egeret!

 

Aki minket legyaláz, pokolba legyen kanász!

 

De messziről jöttünk mink, izzad rajtunk pendely, ing! 

 

Panni néni! Jó lagzi, menjünk bele mulatni!

 

Aki miránk bámészkodik, az miközénk kívánkozik!

 

Ez a leány azért nézi, menyasszony szeretne lenni!

 

Szutykos, piszkos a konyhája, mégis kiáll az utcára!

 

Akármilyen kis macska, mégis feláll a farka!

 

Aki kinéz a deszka közt, annak viszket a lába közt!

 

Aki kiáll az utcára, lakat kell a p…jára!

 

Aki kinéz az ablakon, tarisznya f.s csapja nyakon!

 

Az én szoknyám de ráncos, ez a legény de jó táncos!

 

Ez az utca azért sáros, kutyát vágott a mészáros!

 

Ez a szoba körül képes, a sok vendég nagyon étkes!

 

Ereszd el a hajamat, kimulatom magamat!

 

Kint a réten peng a kasza, kemény a vőlegény … esze!

 

Vőlegényünk szerszáma készül a nászéjszakára!

 

Az új ember olyan fürge, mint a vízbe fulladt ürge! 

 

Nászasszonyom úgy szeretlek, mint édes tejjel a meggyet!

 

Kérdem asszony, jössz-e velem? Az anyósom összeverem!

 

Szalad a nyúl a szántáson, ne fára, énrám másszon!

 

Eleget koplaltunk Sára, bújjunk gyorsan be az ágyba!

 

Tegnap se volt, máma se volt, kicserélem ezt a bakot!

 

Fordulj hozzám közel Julcsa, nálam van a bugyid kulcsa!

 

Szebb a páva, mint a gólya, a vőlegénynek nincs golyója!

 

Lábad között mi az, Kató, hová a kolbászom való?

 

Vesd le a kombinéd, Sára, úgyis szűk lesz nemsokára!

 

Ha máma sem teszed széjjel, dorombolok egész éjjel!

 

Se keresztem, se asztagom, csak egy meredező … nyakam!

 

Jól rakd szét a lábad, Sára, majd ott a szülőszobába!

 

Az új ember boldog, ha már, mint az egér, lyukat talál!

 

Hogy ha te is úgy akarod, fordítsd hozzám most a farod!

 

Ne simogass Pista engem, olyan elkeseredetten! Megfoghatod alul, felül, bújj be, nézd meg mi van belül!

 

A vőlegény olyan nyalka, ha nőt lát, feláll a farka!

 

Hű de nyalka a vőlegény, a szerszáma biztos kemény!

 

Vőlegényünk dolmányára egy kis galamb reá szálla. Kiáltott is kettőt nagyot, szép menyasszony, jó napot!

 

Jaj de szép a vőlegény, nősüljön meg minden legény!

 

Ez a szoba meszeletlen, násznagy uram de kedvetlen!

 

Gyere ide gézengúz, a szívem csak hozzád húz!

 

Három icce kendermag, jaj, de apró legény vagy.

 

Szomorú fűzfának lehajlik az ága, a mi vőlegényünknek tátva áll a szája!

 

Piros alma levél nélkül, vőlegényünk gatya nélkül!

 

Olyan a vőlegény, mint a macska, ha megsimogatja a menyasszony, feláll a farka!

 

Nyikorog az ajtó sarka, feláll a vőlegény farka!

 

Cukorborsó szára, felfutott a fára, a vőlegény létrán megy fel a hitvesi ágyra! 

 

Kötőféknek szíj a szára, vőlegénynek volt k..vája!

 

 

 

Bebocsátást kérő versek

 

 

 

Bekéredzkedés lányos háznál[85]

 

Tisztelettel egybegyűlt díszes kompánia,

Szabad-e nekünk a küszöbön belépnia?

(szabad)

Nem leszünk senkinek botránkoztatója,

Hanem állapotunk megpróbáltatója.

E királyi házba, melybe most bejöttem,

Mielőtt bejöttem, egy személyt jegyeztem.

Miért el is jöttünk róla kérdezgettünk,

Egészségben van-e eljegyzett személyünk? 

 

 

 

Bekéredzkedés a lányos házhoz[86]

 

Kellő tisztelettel köszöntöm e házat,

Minden jót kívánok a ház asszonyának,

A ház urának, és minden vendégének!

Csapatom nevében figyelmet kérek!

 

Messziről indultunk, szeretetben, békében,

Jó kedvvel, vidáman, ahogy illik, szépen. 

Hoztunk egy vőlegényt, kinek nincsen párja,

Úgy értesültünk, itt valaki őt várja.

 

Boldogságért jöttünk, megértés van nálunk,

És ezért cserébe szeretetet várunk.

Ezért jött e házba barátsággal népem,

És ha befogadnak, megköszönjük szépen.

 

 

 

Bekéredzkedés a lányos házhoz I.[87]

 

Szerencsés jó napot adjon az Isten,

Összegyülekeztünk méltó, szép sereggel.

A ház népét arra kérem szépen,

Fogadjanak minket illő vendégképpen! 

 

Igaz, idekint tágasabb, mint belül,

A tisztelt ház népe majd megbékél velünk,

Hisz itt van a vőlegényünk gyönyörű kis párja,

Aki érkezésünk már biztosan várja.

 

 

 

Bekéredzkedés a lányos házhoz II.[88]

 

Ez azon szép hajlék, hová elindultunk,

Úgy hiszem, rossz helyre talán nem jutottunk.

Szép menyasszonyt keresünk, akit már eljegyeztünk,

Mert reá van szükségünk!

 

 

 

Bekéredzkedés a lányos házhoz III.[89]

 

Szerencsés jó napot adjon az Úristen,

Hála, hogy e napra felvirradtunk végre!

Megjött már az óra, mire leányuknak

Oltárhoz kell menni, mint szép menyasszonynak.

E járatban jöttünk mi is e hajlékba,

Hogy elvezessük őket az Isten házába.

Kérjük ezért tehát az édes szülőket,

Készítsék az útra kedves szülöttüket! 

Násznagy uramhoz lenne egy kérésem,

Érkezett egy kis sereg vendégem.

Legyenek szívesek minket befogadni,

Mi sem fogunk érte adósak maradni.

Itt van a vőlegény, köztünk, megérkezett,

Tessék örömapa és örömanya, fogjon vele kezet! 

 

 

 

Találós kérdések bekéredzkedéskor[90]

 

-         Miben különbözik Jézus a kocsmárostól?

-         A kocsmáros bort vizez, Jézus borrá változtatja a vizet.

 

-         Hol szárogatta Noé a gatyáját?

- Ahol vizes volt. 

 

-         Mikor hagyta el a kakas a tojását?

- Amikor kibújt belőle. 

 

-         Egy helyen megy be, két helyen jön ki, akkor van benn, amikor kinn?

- Nadrág.

 

 

 

-         A férfiak igen kérik, az asszonyok igen féltik?

-         Ötszázas.  

 

-         Milyen úton jöttetek ide?

-         A szerelem útján.

 

- Mi van a világon a legtöbb? 

- Hely.

 

-         Ki tud minden reggel láb nélkül felkelni?

-         A Nap.

 

- Melyik bot a legnehezebb?

- A koldusbot.

 

-         Hogy ette meg az ember a kenyere javát?

-         Falatonként.

 

- Mikor állott Jézus fél lábon?

- Amikor a szamár hátára akart ülni.

 

-         Mikor van a molnár fej nélkül a malomban?

-         Amikor kidugja a fejét az ablakon.

 

- Miért gyászol a bolha? 

- Mert sok rokonát megölték.

 

-         Miért harapott Ádám az almába?

-         Mert volt neki bicskája.

 

- Minek a fejében jöttek ide?

- A csizma fejében.

 

-         Hol fütyült Jézus a jeruzsálemi hegyeknek?

-         Jeruzsálemben.

 

- Honnan jöttök?

- A kérelmek völgyéből.

 

-         Hová mentek?

-         Az adomány völgyébe.

 

-         Hegyen megyen, nagyon megyen, vasat viszen, de nem kovács, lukba bújik, de nem bogár?

-         Ekevas.

 

- Míg fiatal, leáll neki,  ha már öreg, feláll neki?

- A mák gubója. 

 

-         Mi áll az ágyban legegyenesebben?

-         Sárgarépa.

 

-         A két szőröst tedd össze, a golyót hagyd közte! Mi az?

-         A szem és a szempilla.

 

- Alig várom, hogy este legyen, a két szőröst összetegyem! Mi az?

- Szempilla.

 

-         Amikor a menyasszony, meg a vőlegény lefekszik, mi áll fel leghamarabb?

-         A párna csücske.

 

- Az eleje olyan, mint a hátulja, a közepe dupla. Mi az?

- Az Anna név.

 

-         Állj elé, dugd belé, csavarints egyet rajta, nyúlj belé! Mi az?

-         Szekrény és a kulcsa.

 

- Bejött hozzám egy valaki, azt mondta, hogy adjak neki. Lefeküdtem, adtam neki, amennyi csak kellett neki. Mi az?

- Az álom.

 

-         Beteszik mereven, kiveszik lágyan, csepeg a vége. Mi az?

-         A kender, áztatás után.

 

- Én kisdiák vagyok, feketében járok, nincsen olyan szűzlány, akivel nem hálok. Mi az?

- Bolha.

 

-         Fejjel alá, lábbal fel, a kiságyban úgy áll fel. Mi az?

-         Hagyma.

 

- Fekete kisasszony ül bent a szobába, vékonyat-vastagat dugnak a lyukába. Mi az?

- A kályha.

 

-         Felülök a sutra, benézek a lyukba, jaj, édes lyukacskám, rég volt benned nyers hús. Mi az?

-         Csizmaszár.

 

- Hanyatt fektetik, nyers hússal döfködik, mi az?

- A tészta és az asszony keze.

 

-         Hasam a hasadra, tököm a lyukadba. Huncut a tököm, ha beléd nem lököm. Mi az?

-         Borszívás lopóval a hordóban.

 

-         Hosszú veres, lyukat keres. Mi az?

-         Sárgarépa.

 

- Két lyuk egybe néz. Mi az?

- A dézsa füle.

 

-         Két szélét fogom, közepibe dugom. Mi az?

-         Csizmahúzás.

 

- Kívül szőrös, belül is, meg a benne való is. Mi az?

- Kucsma az ember fején.

 

-         Kívül szőrös, belül nedves, legényeknek igen kedves. Mi az?

-         Csikóbőrös kulacs.

 

- Melyik asszony nem asszony?

- A menyasszony.

 

 

 

Beköszöntő a menyasszonyos házba[91]

 

Ma alig, hogy felvirradt a reggel,

Összegyülekeztünk szépszámos sereggel.

Jöttünk aztán tisztes hajlékodba egyre,

Kedves menyasszonyunk nagy tiszteletére.

 

Násznagy uramhoz az az egy kérésem,

Itt várakozik szép sereg vendégem.

Legyenek szívesek őt befogadni,

Mi se fogunk érte adósok maradni.

 

 

 

Bekéredzkedés a lányos házhoz[92]

 

Lányos ház ajtaján

A vőfély kopogtat,

Nyomában ott áll már

Az egész vendéghad.

Be szabad-e lépnünk,

Kérdezem a gazdát,

Vihetjük-e a tovább

Szép menyasszony lányát?

Kísérhetjük-e szépen

Egész az oltárig,

Mulathatunk-e véle

Világos virradatig?

De szerény kérésünk

Most még csupán annyi,

A fáradt násznépet

Tessék befogadni.

Be szabad-e hát lépni

A tisztes hajlékba?

 

(Ha engedélyt kapunk)

 

Bebocsátást nyertünk

A menyasszonyos házba,

Felkérem a násznépet,

Tisztelje gazdánkat.

 

 

 

Beköszöntő[93] 

 

Megtaláltuk a mi menyasszonyunk házát,

Elhoztuk magunkkal az ő kedves párját,

Tegyenek eleget az én kérésemnek,

Adjanak helyet e szép kis seregnek!

 

 

 

A menyasszony házhoz érve IV.[94]

 

Messzi tájról indultunk, sokat utaztunk,

Mint a három szent király, mi is elindultunk.

Jézus keresésére indultak a királyok,

Egy szép, fényes csillag mutatta az irányuk.

Mi is ezen csillag által jutottunk ide,

Kedves emberek közé jöhettünk izibe.

Amit kerestünk, azt meg is találtuk,

A mi szép menyasszonyunkat is itt láttuk.

Felkérem a házigazdát, tessék kifáradni,

Szíveskedjenek nekünk egy kis helyet adni,

Hogy násznépünkkel asztal mellé ülhessünk,

És ezzel a vendégkoszorúval együtt ünnepelhessünk!   

 

 

 

A menyasszony házhoz érve VI.[95]

 

A násznagy uramtól engedelmet kérek,

Hogy kis seregünkkel ide beléphessek.

Elindult a három szent király

Betlehem városához, hogy ajándékot vigyenek

A kis Jézus jászlához.

Mi is e házban egy szép fehér galambot keresünk,

Reméljük, jó helyre irányított a vőlegényünk.

Szeretnénk meglátni és megismerni,

Nehogy a nap során el találjon veszni.

Hadd lássuk a menyasszonyt!

 

 


 

A menyasszonyos háznál bebocsátást kérnek [96]

 

Én idegen vezér, nem nagy helyet fogok,

Kis kompániámnak helyt kérek, adatok!

Nem igen nagy sereg, akit én vezetek,

Nem nagy ármádia, akit ide kérek.

Én vagyok a násznagy elküldött követe,

Kit kötelességem most vezete.

Jöttem násznagyomnak ez izenetével,

Hogy már kész vagyunk egész násznépünkkel.

Hogyha egy kevéssé terhekre nem lenne,

Násznépével együtt mindjárt megjelenne,

Feltett szándékában hogy véget érhessen, -

Erre kigyelmetek most felelni tessen!

(Felelet: a legtisztább szívből!)

Nem kedveskedhetünk sem pénzzel, sem mézzel,

De azért nem jöttünk ide üres kézzel.

Egy üveg bort hoztunk, ha élnétek ezzel,

Ezzel a kaláccsal vegyétek jó szívvel.

(Átadja a borosüveget a kaláccsal. )

Most, hogy már minékünk jó választ adtatok,

Isten oltalmába mostan maradjatok,

Egy fertály óráig most várakozzatok,

A mi királyunkat mindjárt meglátjátok.

(Kimegy a társaságért)

Jertek bé barátim, bízvást befogadnak,

De még egy szép fehér galambot is adnak!

Mindjárt szerezzenek majd mást melléje, párosan

Vigyük a házunkhoz vígan, határosan!

 

 

 

Menyasszonyos háznál bebocsátást kérnek[97]

 

A kiadó úrhoz van egy kérésem:

Ott kint várakozik szép sereg vendégem,

Tessenek őket most ide befogadni,

Mi sem fogunk érte adósak maradni.

 

Kedves vendégeim, meleg szobát kértem,

Azt mondták: menjünk be, fogadnak szívesen.

Tessenek uraim, mindnyájan bejönni,

Meg fogunk majd egy kicsit melegedni.

 

 

 

A menyasszony házhoz érve I.[98]

 

Ma hajnalban alig, hogy virradt a reggel,

Összegyűltünk rögvest szép sereggel.

Hosszú út után megérkeztünk végre,

Kedves menyasszonyunk tiszteletére.

A házigazdához van egy kérésünk,

Kint várakozik vidám kis seregünk.

Legyenek szívesek őket befogadni,

Mi sem fogunk érte adósak maradni!

 

 

 

A menyasszony házhoz érve II.[99]

 

Alázatos fővel, kalapunk levéve,

Lépünk e hajléknak tisztes küszöbére.

A vőlegény úrnak az a kívánsága,

Hogy betehessük lábunkat a tisztes házba.

A menyasszonyt kérjük, készüljön az útra,

Ahol majd az áldást urával megkapja.

 

Násznagy uram!

Baj van ebben a házban,

Mert vőlegényünk párját még nem is láttam.

Nem a maguk lánya vár a vőlegény urára?

Adják elő, egy órája várunk már itt rája!

 

Tisztelt szülők!

Kérjük, engedjék meg nékünk,

Hogy a menyasszony előtt elmondjuk kérésünk!

Legyen mellette tisztelt anyja, apja,

Midőn a menyasszony mindezt meghallgatja.

Hagyják a vígságot, nem elég a nóta,

A menyasszony szép arcát nem pótolja kotta.

Szól a harang templomban, esketésre kondul,

Vőlegényünk zeneszóval esküvőre indul.

De hát, ha nincs menyasszony, mi lesz akkor vele?

Adják ki, esedezem a csillagos égre!

Harmadszor is mondom tisztességgel kérve,

Adják elő, hadd mehessünk az oltár elébe!

 

 

 

A menyasszony házhoz érve III.[100]

 

Tisztelt víg lakodalom, ékes gyülekezet,

A másik ház vendégserege ideérkezett!

Tisztelettel kérjük vőlegényünk párját,

Jöjjön ki mielénk, hadd lássuk az arcát!

Hadd láthassuk boldognak vőlegény urunkat,

Hadd adhassuk át ajándékunkat!

 

 

 

A menyasszony házhoz érve V.[101]

 

Kedves vendégkoszorú!

Vőlegényünknek vágya, hogy e házat megtaláljuk,

Jó helyre jöttünk, így jó napot kívánunk!

Itt van a szép hajlék, ahová indultunk,

Ide is érkeztünk, be is kopogtattunk.

Én a vőlegényes nászsereg vőfélye vagyok,

Itt e népes csapatnak követeként állok.

Bátor vagyok a ház urához szólni,

Itt van-e a menyasszony? – ezt megtudakolni.

 

 

 

 Bekéredzkedés és a menyasszony kikérése[102]

 

Adjon a Jóisten szerencsés jó napot,

És mindannyiunk szemében tiszta indulatot!

Hiszen mi sem rossz szándékkal jöttünk,

S jó megértéssel kellene visszatérjünk.

Jól tudhatja minden tagja az itt egybegyűlteknek,

Hogy küldöttei vagyunk egy vendégseregnek.

Eljöttünk, hogy üzenetet váltsunk,

És az érdemes gazduramtól feleletet várunk.

Mélyen tisztelt, érdemes gazduram!

Tisztelt vőlegényünk míg e tájat járta,

Reátalált szíve szép virágára. 

Megszerették egymást és elhatározták,

Hogy összekötik szívüket egy életen át,

 

És most epedezve várja szép menyasszonyát.

Megkérdezzük e ház gazdáját,

Lesz-e szíves átadni nekünk leányát,

Hogy együttes erővel oltár elé vigyük,

És ott ígérjenek egymásnak örök hűségesküt.

Még a tisztelt gazduramtól annyi volna a kérésünk,

Hogy érkezőben van szép vendégseregünk,

És lenne szíves őket beengedni?

Ígérjük, mi sem fogunk adósok maradni. 

 

 

 

Beköszöntők a lányos háznál

 

 

Belépés a lakodalmas házba[103]

 

Gyertek be vendégek! Nyitva áll az ajtó,

Számunkra most gurul vagy két akós hordó.

Iszunk jó borocskát, egymást köszöntve,

Köszöntve szeretve és egymást ölelgetve.

Dicsértessék a Jézus Krisztus, adjon Isten jó napot,

Jó mulatást!

 

 

 

Beköszöntő a lagzis háznál[104]

 

Szerencsés jó estét kedves örömszülők,

Érdemes vendégek, csapatom nevében

Kis figyelmet kérek!

 

Megérkeztem immár fáradt seregemmel,

Szeretnénk itt maradni, míg eljön a reggel!

Seregemben van egy igen szép menyasszony,

Kérem, hogy mostantól ő befogadtasson!

 

Tiszteljék lányukként, igaz szeretettel,

És azt viszonozni bizony ő sem restell.

Íme az ifjú pár, fogadják be őket,

S épp oly szeretettel a mögöttük lévőket!

 

Nem papolok tovább, meghagyom a szómat,

Hisz már alig várják ezt a lakodalmat.

 

 

 

Beköszöntő a menyasszonyháznál[105]

 

Ma hajnalban alig, hogy virradt fel a reggel,

Összegyülekeztünk szép számos sereggel.

Jöttünk házigazdánk tisztes hajlékához,

Szép menyasszonyunk nagy tiszteletére.

 

De a násznagy úrhoz van egy kis kérésem,

Itt kint várakozik szép sereg vendégem.

Legyenek szívesek őket befogadni,

mi sem fogunk érte adósok maradni.

 

Adják a menyasszony, legyenek szívesek,

Mivel sok dolgom van, hamarabb végezzek.

Adják ki ha kérem, várja vőlegényünk,

Kint az ajtó előtt nagy türelmetlenséggel.

 

Szánják hát meg szegényt és ne szenvedtessék,

Hanem a menyasszonyt elébe vezessék.

 

 

 

Beköszöntő a menyasszonyos háznál[106]

 

Tisztelettel teszem ide be a lábam,

Engedjék meg, hogy itt „jó napot” kívánjak.

A házigazdától bocsánatot kérek,

Hogy e tisztelt házba belépni merészlünk.

Kedves násznagy uram, hogy ön elé lépünk,

Illő tisztelettel egy kis helyet kérünk.

Azt, hogy miért jöttünk, tudom, úgyis tudja,

De hogyha nem tudná, versem majd elmondja:

Tudjuk, az Istennek örökös áldása,

Hogy a szerelemnek szívben van szállása.

Ifjú legénynek sejtelmes lélekkel,

Fel kell hagyni egyszer a legényélettel.

Bár talán szép is volt, emlékekkel tele,

De elszállt az idő, s a legénykor vele.

Ez ifjú legény is magát reá szánta,

Kereste, kereste, s végül megtalálta.

Végre megtalálta, ki szívének kedves,

Akit el is jegyzett, akibe szerelmes.

Még a lepke se száll egyedül a légben,

Párjával repdes az csendes békességben.

Ők a mai napon fognak egybekelni,

És majd ezek után egymáséi lenni.

Tehát a mai nap szép, s emlékezetes,

Részint szomorú, és részint örvendetes.

Mert ez az a szent nap, mikor leányuknak

Oltárhoz kell állni, mint szép menyasszonynak.

Ezért most felkérem a kedves szülőket,

Köszöntsék fel szépen kedves gyermeküket.

 

 

 

Beköszöntő a lagzis háznál[107]

 

Tisztelettel teszem ide be a lábam,

Engedjék meg most, hogy jó napot kívánjak.

A házigazdától bocsánatot kérek,

Hogy tisztelt házába belépni merészlek.

Mivel a vőlegény úr követe lettem,

Az ő parancsára bátran merészkedtem. 

Megjelentem én most kötelesség híven,

Hogy e nagy dolgukban önöket segítsem.

S majd vendégeiket kínáljam, szolgáljam,

No meg, hogy magamat szépen kitáncoljam.

Adjon az Úr Isten szerencsét e házra,

És sok-sok áldást a leendő új párra.

 

 

 

Hamis- és igazi menyasszony bevezetésére

 

 

Vőlegény megtréfálása[108]

 

Behoztam tehát a szépséges menyasszonyt,

Ugye vendégeim, ez aztán szép asszony.

Talán barátom azon napokon,

Mikor elindultál a házasság dolgában,

S betántorodtál ezen kicsi házba,

Nem ennek húztad a gyűrűt az ujjára?

A nevét nem tudom, talán bizony Jankó,

Jobban használ ennek a bor, mint a kancsó.

Tetszik-e? 

 

Óh édes Istenem most már mit tegyek,

Mert a vőlegénynek ezen szűz nem tetszett.

Miért tréfálsz velem, talán elfeledted?

Vagy álmos voltál, avagy a bolondgombát etted?

Most már ne tréfálj velem, ha e eddig így tetted,

Valld be, ezen-e, akit megszerettél,

Azt javaslom pajtás, ha a vásárra elmégy,

Amint megígérted, jó korbácsot végy.

Ha e mátkád hibázik, néhányszor jól rátégy,

De ezáltal barátom te magad is jó légy.

Ezekkel a szavakkal ajánlom kezedbe,

Ha tetszik, ültesd a helyedre.

Tudom, nagy szöget ütöttem fejedbe,

Engedj meg, ha hibát lelsz beszédembe.

 

 

 

Hamis menyasszony érkezésére[109]

 

Nem vagyok én semminek

Soha elrontója,

De jelen esetünkben

Valóság lett a nóta:

 „Szép lány is van,

Csúnya is van.” 

A szépség viszont

Mindig csak belülről fakad,

Ebben az esetben tehát

Erény bőven akad.

Tekintsünk is most el,

Az apróbb hibáktól,

Hiszen e tüneménynek

Szíve úgyis lángol.

Eleped a vőlegényért,

Gondolom, ezt látják,

A lányok közt hiába is

Keresnénk a párját. 

Remélem, ezt a vőlegény is

Hasonlóan hiszi,

És ezt szép a menyasszonyt

Most oltár elé viszi.

 

 

 

Menyasszony bevezetésekor[110]

 

Kedves vőlegény!

Nagy fáradozásom nem esett hiába,

Mert egy drága kincset hoztam a jobbodra.

Itt tehát a mátkád, melyet most behoztam,

Tessék ültesd magad mellé nyomban.

Most már kívánok az Istentől boldog napokat,

Élhessetek együtt vidám hajnalokat. 

Adjon az Isten idővel fiakat. 

 

 

 

Menyasszony beköszöntő[111]

 

Minden egyes vendég, aki csak itt vagyon, 

Arra kérem most én, hogy itten csendet tartson.

Hogy köszöntésemet nyugodtan végezzem,

És beszédem által Isten legyen velem.

Bocsánatot kérek ittlévő vendégek,

Menyasszonyunk helyett mostan én beszélek.

Menyasszonyunk magát gyöngének gondolta,

Maga mellé követnek választott.

Isten jó Atyám erődítsd szívemet,

Hogy bátran végezzem ezen beszédemet.

Víg nóta csengést az előbb hallottam,

Ezen virágszálért azóta futkostam. 

Az élet kertjéből őt leszakítottam,

E vendégseregnek örömére hoztam.

E vendégsereg közt vagyon vőlegénye,

Aki vele számít menni esküvőre.

 

Kedves vőlegény, figyelj most egy szóra,

Ez a menyasszony szíved választottja?

Ha igen, hát akkor azt kötöm szívedre,

Viseld neki gondját egész életedben.

Szülei általam azt kívánják rátok,

Egymást az életben mindig szeressétek,

Egymás beszédét meg ne vessétek.

Mert csak így száll rátok az Isten áldása,

Vígasztal titeket a jó és rossz sorban,

Én és minden vendég azt kívánom rátok,

Legyetek boldogok, és áldás reátok.

Mikor pedig eljön utolsó órátok,

Legyen nektek mennyben égi boldogságtok!

 

 

 

Menyasszony érkezésére[112]

 

Én a női nemnek

Nagy tisztelője vagyok,

Minden szép nő után

Ha tehetem, megfordulok.

A témának már elismert

Szakértőjének számítok,

És felelősséget vállalok,

Azért, amit mondok.

Minden egyes nő szép,

És gyönyörűek az asszonyok,

De a legcsodálatosabbak

Mindig a menyasszonyok.

Hoztam is egy szép menyasszonyt,

És amondó vagyok,

Hogy ily csodás szépséget

Csak ritkán láthatok.

Átadom a vőlegénynek,

És gratulálok hozzá,         

Találjon rátok és

El ne hagyjon soha a boldogság.

 

 

 

Mikor a menyasszonyt bevezetik[113]

 

Íme itt áll a királyné, fején koronával,

Áldja meg a Mindenható szeretett hű párjával.

Adja Isten, a főkötő örömrózsát teremjen,

Ez az új pár boldogságban számos évekig éljen.

 

 

 

Menyasszony kikérése

 

A vőlegény anyjának kikérő szövege a lányos háznál[114]

 

Ebben a hajlékba helyet addig nem foglalunk,

Míg feltett szándékunknak céljához nem jutunk.

Mert az én fiamnak az a kívánsága, hogy

(menyasszony neve), te legyél a párja!

Most hát kedves lányom, mi a te szándékod,

Add meg a választ, hogy mivel térjünk vissza?

 

Gondold meg most lyányom, elejét, utóját,

Hogy kivel kötöd be két szemed világát.

Mert nem tiszta búza, hogy learathatnád,

Sem nem kölcsönkenyér, hogy visszaadhatnád.

 

 

 

Menyasszony kikérése[115]

 

Kedves örömanya és tisztelt férjura,

Kérdezem önöket, a menyasszony hol van?

Szeretnénk már látni, főleg a vőlegény,

Hisz a szíve érte majd eleped szegény!

 

Ím a szép menyasszony méltóság színében,

Nagy-nagy tisztelettel köszöntjük mi szépen.

A vőlegényt szintén, s az örömszülőket

Méltó üdvözlésként tapsoljuk meg őket!

 

 

 

Menyasszony kikérése az esküvőre[116]

 

Násznagy urak, mi biz azért jöttünk,

Ezt a kedves lányt ki itt áll előttünk,

Szíveskedjenek átszolgáltatni nekünk.

Hadd vegye magához a mi vőlegényünk.

 

Legyenek egymásé e napságtól fogva,

Édeset-keserűt egymással megosztva.

Hallgasson az egyik mindig a másikra,

Úgy ad az Úr Isten áldást munkáikra.

 

Ők lesznek ezután egy test és egy lélek,

Neki most kezdődik egy egész új élet.

Isten segedelme maradjon hát velük,

Hogy minden dolgukban legyen szerencséjük.

 

 

 

Menyasszony kikérése az apjától[117]

 

Most egy-két szóm volna a násznagy urakhoz,

Hogy méltóztatnának engem meghallgatni.

Jól emlékezhetnek rá, kedves becsületre méltó

(násznagy neve) és (násznagy neve) urak,

hogy mi megkerestük a kegyelmetek házát.

 

Oly feltétel alatt, Istentől felnevelt szüzet

hogy ha a jó Isten megérni engedi

azt a napot amely napon a szent hitnek láncával

egybe köttetnek, nekünk kiadják azt.

 

Ezt a napot a jó Isten megélnünk engedte,

Tehát kérjük kedves, becsületre méltó

Násznagy urakat, késleltessenek minket,

Hanem a mi Istentől adott menyasszonyunkat

Méltóztatnának kezünkre szolgáltatni.  

 

 

 

Leánykérés I.[118] 

 

Kedves (lányos ház családneve) család!

Isten az asszonyt az ember mellé rendelte,

Mint Ádámot és Évát almával etette.

Itt van (vőlegény neve) fiam, olyan árva szegény, 

Kell mellé egy lány, egy takaros szerzemény.

(lányos örömapa neve) lánya éppen őmellé való,

Itt a kezem, csapjon bele, ha a lány eladó!

Rövidesen megtarthatjuk a nagy vigasságot,

Isten adja, hogy mélyíthessük a barátságot!

 

 

 

Leánykérés II.[119] 

 

Kedves (lányos örömapa keresztneve) bácsi!

(fiús örömapa keresztneve) küldött bennünket,

Hogy tudakoljuk meg, van-e szándékukban

(menyasszony neve) lányukat férjhez adni,

Mert (fiús örömapa neve) fiával szeretné elvetetni.

Válaszukat várja a legény és keresztapja.

 

 

 

Leánykérés III.[120]

 

Kedves (lányos ház családneve) család!

Isten Ádámot Éva mellé rendeli,

Ezzel a házasságot előkészíti.

Az én keresztfiamnak nincsen még párja,

Ezért is tértünk be ebbe a házba.

A maguk lánya neki megfelelne,

Bízunk benne, hogy jó párja lenne. 

Kedves (lányos örömapa keresztneve) bácsi!

A szó a maguké, mondjanak hát valamit:

Á vagy B?

 

 

 

Leánykérés IV.[121] 

 

 

Szerencsés jó estét mindenkinek!

Elnézést, hogy váratlanul betolakodunk,

Érkezésünk okán azonnal elmondjuk.

Amint látják kendtek, nem egyedül jöttem,

Egy ifjú délceg legény áll itt mellettem.

Most már úgyis értik jövetelünk okát,

Ne fokozzuk tovább a szép szavak sorát.

Lánykérő beszédemet tovább nem mondom,

A két fiatal csak hadd találkozzon!

Nem unatkoznak ők, lesz egymáshoz szavuk,

De a szülőket kérdem, mi a válaszuk?

 

 

 

Menyasszony kikérése I.[122]

 

Szerencsés jó napot adjon az Úristen!

Hála, hogy e napra felvirradtunk épen.

Megjött már az óra, midőn magzatoknak,

Oltárhoz kell lépni, mint szép menyasszonynak.

E járatban jöttünk tehát e hajlékba,

Hogy elvezessük őt az Isten házába.

Kérjük ezért szépen a kedves szülőket,

Eresszék az útra kedves szülöttjüket!

 

 

 

Menyasszony kikérése II.[123]

 

Édes szép virágszál, vőlegényünk jegyese,

Gyorsan dobog a szíved, tudjuk, most e percben.

A nagy boldogsághoz dobbant meg a szíved,

Mert akit hűn szerettél, az lesz most a tied.

Jertek, induljunk el most a nehéz útra,

Az Úr asztalához, az Isten szent színe elé,

Hű párját ott mindenki meglelé. Ámen!

 

 

 

Menyasszony kikérése[124]

 

Az apostolok lován

Nagy utat megtettem,

Hogy vőlegény uram kérését

Híven teljesítsem,

S számára a legszebb

Menyasszonyt előkerítsem.

Kérésem az örömszülőkhöz

Most tehát csak annyi,

Segítsenek küldetésemet

Méltón teljesíteni.

Át tetszenek-e most vőlegényének

A legszebb menyasszonyt adni?

Ígérem, nagyon fog

Őrá majd vigyázni,

Királynő módjára

Fog majd vele bánni. 

 

 

 

Menyasszony kikérése II.[125]

 

A vőlegény urunk úgy érzi,

Hogy a csillagos eget

Már hiába kémleli.

Mert páros csillag

Nincs már többet az égen,

Ott ragyog a szép

Menyasszony szemében.

Az a páros csillag

A vőlegényre mosolyog,

A közös jövőt jelzi,

Fényesen ragyog.

Csillagjait a vőlegény

Követni kívánja,

Egész életében lesz

Hűséges jó társa.

Az örömszülőket kérem,

Engedjék a fiatalokat

Közös útjukra,

Adják boldogságukra

Szülői áldásukat.

 

 

 

Menyasszony kikérése III[126].

 

Vőlegény urunk

Szentül megfogadta,

Hogy ha térdig is kopik

Őneki a lába,

Felkeresi szépen

A menyasszonyos házat,

És hangot ad szíve kívánságának.

Adják neki a szépséges menyasszonyt

Takaros feleségnek,

Hogy ővele ezentúl

Házasságban éljen.

A vőlegény útján én voltam

Hűséges kísérője,

Most pedig úgy állok itt,

Mint megbízott követe.

A vőlegény nevében

Kérem hát e házat,

Adják áldásukat az ifjú párra.

Engedjék őket az élet útján

Együtt tovább menni,

Jóságukról nem fognak

Soha elfeledkezni.

 

 

 

Menyasszony bekísérése előtt[127]

 

Látom, hogy e házban mindenki vígan vagyon,

Csak a vőlegény szomorkodik nagyon.

Elmegyek hát, hogy jól széjjelnézzek,

A magyar szüzek közt neki egyet keressek.

 

 

Menyasszony kikérése[128]

 

Becsületre méltó, tisztelt gyülekezet,

Férfi, s asszonynépből álló felekezet,

Kiket a szeretet összekötelezett.

Halljon szót mindenki, ki ide érkezett.

Amikor Ádámot Isten teremtette,

A szent házasságot akkor megszerzette.

Egy oldala csontját Ádámnak kivette,

Melyből Éva asszonyt mellé készítette.

E bölcs rendelése az Egek Urának,

Tetszik Ádám atyánk sok maradékának.

Ez ifjú legény is magában feltette,

Isten rendelésit, hogy híven kövesse.

De, kit s honnan vegyen?

A jó Istent kérte, és az Úr angyala ide vezérelte.

Föl virradt mára a boldogság napja,

Ki-ki mása részét belőle megkapja.

Istennek nevében léptem be e házba,

Köszöntöm most újra, ki küszöbét járja.

Adj Isten Gazduram! Minden jót kívánok,

Én e tisztes háztól nagy adományt várok.

Künn, a mezők aljában, egy bokor tövében,

Bús legényt láttam én, bánat a szemében, gyötrődés szívében.

Kétség és reménység váltakozik lelkében.

A legény szívének azért van bánata,

Mert fölébredt benne leghőbb kívánata.

Viruló rozmaring gazduram házánál,

Hét határban nem lelt tetszőbbet nálánál.

Ezen rozmaringot, hogy reája bízná,

S ha szívével együtt a kezét is bírná,

El-kimenne szívéből a bánat, ujjongó örömre

Válna a bú-bánat.

Azért kelmeteket, gazduram, megkérem,

Nyíló rozmaringját adják ide nékem.

Elkísérem szépen a virágos rétre,

Virágos rétről a szent oltár elébe.

Egybetesszük mi majd az ifjú pár kezét,

Pap szava majd kéri Isten segedelmét.

Tudom, fájdalommal adják át a szülők, 

Szeretettel, gonddal nevelték ám fel ők.

A jó édesanya gondozta, szerette,

Szeretné, ha mindig mellette lehetne. 

Ha rá vigyázhatna, minden lépésére,

Keserűség, bánat, se veszély ne érje.

Kedves szülők! Kérem, engedjék el nyugton,

Párjánál is olyan helyen lesz, mint otthon.

 


 

 


Kikérés[129] 

 

Tisztelt jelenlévők, szülők és vendégek!

Csak rövid időre egy kis figyelmet kérek!

Bár nem kis dolgot kérek, nem is kevesebbet,

Ezen családból a legkedvesebbet.

Kit egy ifjú ember kíván élettársul venni,

De mi szeretnénk azt remélni és hinni,

Hogy e kedves ifjú szereti őt hűen,

Nem fogja elhagyni soha könnyelműen.

Éljenek, szeressék ők egymást mindig jobban,

Míg a szívük utolsó nem dobban.

Nektek pedig szülők köszönjük,

Hogy számunkra felnevelték,

Köszönjük, eddig gondját viselték!

Adjátok ránk szülői áldásotokat,

És engedjétek, hogy folytassuk utunkat! 

 

 

 

Menyasszony kikérése[130]

 

Látom, hogy itt most minden vígan vagyon,

Csak vőlegény uram szomorkodik nagyon. 

Hogy hív párja légyen, én most majd elmegyek,

A magyar szüzek közt néki keresek. 

 

(Előhoz egy leánypajtást)

 

Személyesen jártam kötelességemben,

A magyar szüzek közt ez esett kezembe.

Jegyet váltván gyengén az asszonyi nemben

-         Nézze meg barátom. – ezzel volt e szemben?

 

(Vőlegény: nem!)

 

Az én fáradtságom most hiába esett,

Mert a vőlegénynek ezen szűz nem tetszett.

Most megint elmegyek, hogy jól széjjelnézzek,

Hogy a vőlegénynek jobb, hív párt szerezzek.

 

(Előhoz egy másikat)

 

Nézze meg barátom, az angyali népet,

Mert nem láttam én sem többet ilyen szépet!

Pedig körülnéztem az asszonyi népet,

Jegyváltásra talán ezen szűzzel lépett?

 

(Vőlegény: nem!)

 

Egek, hol találjam már fel a kedvedet?

Feláldozom tehát érte életemet,

Elmegyek keresni, ha reá találok,

Behozom, és mindjárt kezedbe ajánlom.

 

(Előhozza a menyasszonyt)

 

Most, hogy kifordultam, oly sokat mulattam,

Hegyet-völgyet ezért én mind összejártam,

Pajtásommal ugyan eleget utaztam,

A szüzek táborát amíg megtaláltam.

 

De hogyha feltaláltam, el sem bocsátottam,

Szüzek táborából én ezt megragadtam. 

Szűz koszorújával én ide behoztam,

Vőlegény uramnak tán örömet hoztam!

 

Itt vagyon immár hát a te hű kedvesed,

Akit régen vártál, szívbéli jegyesed,

Tudom, bejövését nagyon régen lesed,

De ennek a párját itt nem is lelheted.

 

Ő visel már gondot egész életedre,

Úgy vigyáz tereád, mint a két szemére.

Vedd át most kérlek, a te hűségedbe,

Most szívességedből ültesd az öledbe!

 

(Összeadja őket.)

 

Vőlegény, menyasszony, - vagytok ékes egy pár,

Összekelésetekben nincsen hát semmi kár,

Vidám elmém azon gondolkodik és jár,

Hogy nyelvem csók-áldást mondjon rátok immár.

 

Nyugodjatok meg hát egymás árnyékában,

Mint a szép fényes nap hajnal-hasadtában,

Cédrusfák ágai zöldellő korában,

Miként bimbóznak, ti is oly formában.

 

Nyúljon az éltetek sok számos évekre,

Éljetek békében, hitben, szeretetben!

Amaz nap és óra maradjon későbbre,

Mely titeket juttat a végső lépcsőre.

 

Akkor nyitva legyen szépségetek vára,

Melyet majd elkészít az egek királya,

Amelyet megígért igazak számára,

Odavigyen titeket az Egek Királya.

 

 

 

Menyasszony kikérése[131]

 

Mulató barátim, egy kis csendességet kérek,

Ki messze vidékről hozzátok betérek.

E vígságos házban itt menyegző vagyon,

Látom, mindenki vidul, egy ifjú bús nagyon.

Búsongásod okát, jó barátom, kérdem:

Súgd meg , vagy tekints rám, abból is megértem.

Megyek, találgatom aggodalmad okát,

Hogyha megtalálom, visszaforduljak hát?

(Vőlegény: Igen)

Jó, szánom az ifjút, hogyha segíthetek,

Rögtön visszatérek, csak vígan legyetek!

(Vőfély hozza az első lánybarátot)

Vénusz seregivel midőn perlekedtem,

Zsákmányul e szüzet végtére elvettem.

Vagyok-e hát nyerész? Vőlegény feleljen!

Beéri-e ezzel, vagy mást hoznom kelljen?

(Vőlegény: Nem, hozzon mást)

Már ez nem kis dolog! De csak megpróbálom,

Tűz, víz egyre hulljon, mégis ki kell állnom,

Hogy mit tesz vitéznek lenni, megmutatom,

Ha még egyet lelek, rögtön beugratom.

(Vőfély hozza a második lánybarátot)

Megint hoztam egyet, vőlegény barátom,

Nem sajnáltam érte ezen fáradtságom.

De már most azt mondom, hogy ne válogasson,

Mert nem sok maradt kint az élet-piacon.

(Vőlegény: Még ez sem az)

Csak rávetem fejem, látom, nincs mit tenni,

Magam kára után kell okosnak lenni.

Hogyha törik-szakad, vezért kell elfogni,

Érte az utolsó csepp vérig harcolni.

(Vőfély hozza a menyasszonyt)

Vagy haszon jön, vagy kár, annak ki harcra száll,

Nyer, ki nyúlszív helyett vitéz módra kiáll.

Koszorúzott vitézt hoztam már végtére,

Ez leszen talán, kit vőlegényünk kére.

Ígéretem szerint kértem meg, látjátok,

Csend legyen körülöttem, szavamat halljátok!

Koldust pálca nélkül, trónust király nélkül,

Keresztelőt gyerek, lagzit mátka nélkül,

Dísztelennek tartom, vőlegény barátom!

Legjobban javaslod szavaimat, látom.

Egy kis idő alatt Alpeseket hágtam,

Sok messze földeket, Indiákat jártam.

Szánván bús magányod, mindent elkövettem,

Míg menyegző-társat, e személyt megleltem.

Találtam sokakat, csonkákat-bonkákat,

Találtam másokat, cifrákat-bifrákat,

Találtam, kik tudnak cifránt öltözködni,

De nem tudtak ám jó leveseket főzni.

Vőlegény barátom, nem mertem közülük

Néked választani, féltem, hogy felsülök.

Mert nincsen e földön férfit-kínzóbb asszony,

Mint ha a feleség ügyetlen gazdasszony.

De a jó gazdasszony a háznak oszlopa,

Süt, főz, tisztogat az, nem pihen, mint róka.

Naponta övéit, férjét boldogítja,

Békét, üdvöt szerez, a bajt elhárítja.

Szelíd lelkületét nézd az ártatlannak,

Sok jót ígér, úgy-e, ismered magadnak!

Édes menyasszonyom, foglalj helyet balján,

Mert a nő a férjnek a baloldalán áll.

Te pedig vőlegény, többé ne búslakodj,

Meg ne lássam, hogy szívtársad mellett aggódj!

Beszélgess, mulattasd nevess a szemébe,

De azért rá vigyázz, el ne szökjön örömében.

 

 

 

Menyasszony elővezetésekor[132]

 

Mond meg a hitedre[133], mond meg a lelkedre,

Vélt üdvösségedre és becsületedre:

Ez az a lány, akit eljegyeztél?

Ha így van a dolog, azt kívánom néktek,

Terjedjen sokáig a ti életetek! 

 

 

 

Menyasszony köszöntése[134]

 

Bokrostul áldás szálljon a fejedre,

Gyász, homály ne jöjjön egedre.

Napjaid terjedjen kedvedre,

S a vőlegény gondot fordítson személyedre.

 

 

 

Menyasszony kikérése III.[135]

 

Menyasszony és vőlegény egymást megszerették,

Sorsukat egymásnak a kezébe tették.

Ezután csak egymásnak akarnak élni,

Ma megyünk a frigyre az ég áldását kérni.

Itt van a vőlegény, vele együtt násznépe,

Hogy az Isten házába rendre elkísérje.

A kedves menyasszonyt adják most nekünk,

Hogy az Úr házába eljöhessen velünk!

Siessünk szeretteim, tegyük meg az utat,

Ne hagyjuk megváratni a plébános urat!

 

 

 

Párbeszédes lánykikérő[136] 

 

Lányos ház vőfélye:

Tisztelt érdemes gazduram!

Örvendünk és adunk hálát Istennek,

Isten szent felségének, hogy megengedte érnünk

E jeles napot, és hogy a jelen percig

Kegyelmekre vigyázván, magukat megtartotta

És megőrizte minden szívbéli szomorú változástól.

A Jóisten továbbra is őrizte

És oltalmazta minden veszedelemtől.

 

Legényes ház vőfélye:

Tisztelt becsületben lévő érdemes gazduram!

Jól tudjuk, hogy amikor az Isten

Az első embert teremtette,

Egyedüli létét nem kedvelte,

S ezért segítőtársat alkotott melléje. 

Már csak azért is, hogy ha az egyik elesik,

A másik által fesegíttessék. 

Ezen okból folyamodott a mi kedves atyánkfia is,

…….. vőlegény uram, a maguk kedves leányához,

…………….-hoz, akit magának eljegyzett,

És akik között a háromszori hirdetések

És a polgári eskü is megtörtént.

Kérem az érdemes gazduramat,

Hogy az említett tisztességes személyt

Kérésemre kiszolgáltatni szíveskedjék,

Hogy a (védőszent neve) tiszteletére épült

Nagy templomunk nagy oltárának

Jobb szélénél a szent esküt letehessék,

Amire mis is tanúk lehessünk,

Minek utána elkísérhessük a vőlegény urunk

Csendes hajlékába, hogy ott éljenek

Isten dicséretére, s mindnyájunk örömére.

 

Lányos ház vőfélye:

Az elmondottakról minekünk is tudomásunk van:

Hogy a háromszori hirdetések,

Valamint a polgári esküvő is megköttetett,

Minekutána kötelességemnek tartom

Kiadni a fent említett tisztességes személyt,

……………….. menyasszonyunkat,

És templomunk oltárának jobb szegire,

Hogy ott erősebb hitek által megköttessenek

És azután ott éljenek Isten dicséretére,

S mindnyájunk örömére.

 

 

 

Menyasszony kiadása[137]

 

Én ezen tisztes ház urának barátja,

Régtől fogva való, köteles komája.

Az ő nevében és a megbízásával

Fordulok kelmedhez az ő válaszával.

Virágos kerteknek minden szál virága,

Legyen az rozmaring, tündérek rózsája,

Liliom, gyöngyvirág, vagy bármi fajtája,

Egy annak a sorsa, élet, hamvadása.

Ez is jön, az is jön, gyönyörködve nézi,

Illatát szagolva, kábítónak érzi.

Aztán jön a legény, kit Isten rendele,

Leszakítja bizony, s tűzi keblére.

Isten parancsával mi sem ellenkezünk,

Sőt, annak mindenben engedelmeskednek.

Vigasztald meg tehát a bús legény szívét,

Add meg neki menten jó szándékunk hírét.

Mert, hogyha valóban őt rendelte Isten,

Hogy rozmaringszálunk hű kertésze legyen,

Reá bízzuk kezét, e féltett kincsünket,

Széltől is megóvott, drága gyermekünknek

Óvja meg, védje meg minden bútól bajtól,

Jó ura, hű párja legyen mai naptól.

 

 

 

Az anya nevében mondott búcsú[138]

 

Az örömanyának be kevés a szava,

Szívétől szakad el szeretett magzatja.

Vége a lányságnak, jön az asszonyélet,

Drága jó leányom, Isten legyen véled.

 

 

 

Menyasszony átadása a vőlegénynek[139]

 

Nem nyújtom tovább rövid búcsúzásom,

Vőlegény, a menyasszonyt kezedre bocsátom,

Ezen frekvenciát nem várakoztatom.

Mármost vőlegényünk, bízom a kezedre,

Úgy viselj rá gondot, mint a két szemedre.

Hogy valami veszély ne essék végtére,

Mert én egészségben adtam a kezedre! 

 

 

 

Násznagy és szószóló kijelentése[140]

 

Szerencsés jó reggelt az Úristen adjon,

Áldása Istennek rajtatok maradjon.

Rám, uraim, itt most senki ne támadjon,

Hogy ez kompánia szépen mulathasson.

 

Országok, városok, faluk elpusztultak,

Igazgató nélkül seregek nem voltak,

Vezérek nélkül a szolgák elpusztultak,

Ifjak és szüzek mind jajszóra fakadtak.

 

Egy dolgot mondanék, ha jóváhagynátok,

Násznagyot választok, hogyha nem bánnátok.

Mert a kompánia elöljáró nélkül

-         Miként láthatjátok -, nem lehet vezér nélkül.

 

Most tehát (násznagy neve) násznagy lészen,

Násznagyi titulát magára felvészen,

Aki miközöttünk elöljáró lészen,

Kívánom Istentől, hogy sokáig éljen!

 

Én is azt hallottam még gyermekkoromban,

Két elöljáró kell egy lakodalomban.

Násznagy és szószóló lakodalmi sorban,

Tudjanak beszélni ketten hát egy nyomban.

 

Most tehát (szószóló neve) szószólót választom,

A szószólóságát néki át is adom,

És a kompánia elébe mutatom,

Hogy sokáig éljen, - mindjárt kikiáltom!

 



 

Menyasszony búcsúztató

 

Menyasszony búcsúztatásának bevezetése[141]

 

Kedves násznagy uram, tisztelt vendégsereg!

Még egy pár szót szólok, kérek engedelmet.

Ezen örömnapon vidámnak kell lennünk,

Szomorú dolgokról kár mostan beszélnünk.

De e pillanatban úgy érzem, úgy tudom,

Hogy ez a mai nap több mint lakodalom.

Bánat is vegyül be az öröm közibe,

Mikor e ház díszét elvisszük örökre.

Más hely lesz ezután otthona őneki,

Ahol a napjait fogja leélni.

Tisztelt vendégsereg,

Egy ki csendre kérem,

Egy pár szót indítok, amíg végét érem.

Egymás iránt való igaz szeretetre,

Isten, s ember előtt való szép életre.

Tesz előttünk esküt a menyasszony, s párja,

Ki az indulást már nehezen várja.

De míg elindulnánk erre a nagy útra,

Szenteljünk néhány szót mostan a búcsúra.

 

Illő hogy mielőtt ily nagy útra indulunk,

Isten, s ember előtt híven beszámoljunk.

Szűnjön hát a zene, csendüljön a kedv,

Az ifjú menyasszony most búcsúzkodni kezd.

Itt hagyja otthonát, megszokott kis fészkét,

S követi párját, mint isteni rendelést.

Szép volt gyermeksége, boldog ifjú kora,

De tudja, hogy a sors, az élet mostoha.

Ezért könnyes szeme, megremeg a keze,

Elcsukló a hangja, bánatos a szíve.

Nem talál szavakat, nincs hozzá ereje,

Ezért búcsúszavát én mondom helyette.

Eddig se volt tréfa, de most jön a java,

Teendőimnek a borsa, meg a sava.

A kedves menyasszony elbúcsúztatása,

Mindegyik vőfélynek nehéz hivatása.

Jer ide menyasszony, jer, te kedves lélek,

Súgjad, hogy mit mondjak, én meg majd beszélek.

Most hát csendet kérek, érzékeny lesz dalom,

Hallgass el klarinét, hegedű, cimbalom.

Mert az emberi szív arról már nem tehet,

Hogy fájdalom nélkül búcsúzni nem lehet.

Minél kedvesebbek azok, kitől válunk, 

Annál nehezebben megy a búcsú nálunk.

Mennél édesebb volt az együttlét velük,

Minél beljebb van a szívünkben a helyük.

Szemünkből arcunkra annál több könny pereg,

Tudjuk ezt mi, nagyok, s érzi ezt a gyerek.

Mert bárhová nézzünk, bárhová tekintsünk,

Van-e a szülőknél nekünk drágább kincsünk?

A szülői névnél nincs drágább, édesebb,

Ha tőlük válni kell, azért sajog a seb.

 

 

 

Búcsú az apától I.[142]

 

Először is atyám, szóm hozzád fordítom,

Búcsúzó beszédem zokogva indítom.

Köszönettel veszem atyai voltodat,

Hogy ápoltál engem, kedves leányodat.

Sok bú nyomta szíved, hogy boldoggá tegyél,

Hogy engem Istennek szépen felneveljél.

Tiszta erkölcsökben, igaz munkásságban,

És én részes lettem mindezen áldásban.

Az Egeknek Ura te öregségedet,

Gyámolítsa értem a te vénségedet.

Az élők sorában tartsa életedet,

Frissítse mindenkor az egészségedet.

Dicsőség először a nagy magasságban,

Istennek, ki lakik fénylő boldogságban.

Ki rendelt nekem egy igaz hű társat,

Kinek parancsai szerint híven járjak.

Reszketnek ajkaim belső félelemtől,

S még jobban remeg a szívem szerelmétől.

Engedd meg, jó atyám, ha megbántottalak,

Hogyha téged sokszor háborítottalak.

Az Istenre kérlek, engedd el vétkemet,

Hogy el ne veszítsem én szegény lelkemet.

Kedves édesapám, akit úgy szerettem,

Hogy búcsúzzam tőled? Hisz ez lehetetlen.

Szívemnek mélyére bevéstem nevedet,

Akár meddig élek, soha nem feledlek.

Ne feledj el te sem, szeress úgy, mint eddig,

Göröngyös utamat te egyengesd mindig.

Életed fonala még hosszúra nyúljon,

És a te csillagod soha le ne hulljon.

Bánat és betegség messze elkerüljön,

Jó szíved lányodnak mindig csak örüljön.

Áldjon meg mindenért a teremtő atya,

Aki jó lelkedet így boldogította,

Hogy örömed leljed mai menyegzőmben,

S örömapa leszel ezen tisztes körben.

S hogy egész a sírig boldog maradhassak,

Neked az életben híven szolgálhassak,

Hű páromat is vedd be szeretetedbe,

Fogadj mindkettőnket áldott jó szívedbe.

Most jöjj, öleld meg menyasszony lányodat,

S engedj el utamra, melyet a sors mutat.

Intő szavaidat a szívembe zárom,

Elmegyek jó apám, az Isten megáldjon.

 

 

 

Búcsú az apától II.[143]

 

Drága édesapám, most tehozzád szólok,

Jöjj hozzám közelebb, halld meg, hogy mit mondok.

Meg kell, hogy köszönjem a sok jóságodat,

Meg az értem való fáradozásodat.

Azt mindenki tudja, nagyon sokat mentél,

Éjjelt, nappalt értem egybetettél.

Fáradt karjaidba sokat belevettél,

S engem, ha tehetted, széltől is mentettél.

Ezért fizetségül azt kívánom neked,

Nagyon hosszú legyen a földi életed.

Legyen minden napja fénylő, mint a tavasz,

Ajkadról ne halljék soha bú, se panasz.

Ragyogjon a csillag örökké felettünk,

Hogy ezen a Földön boldogan élhessünk.

 

 

 

Búcsú az anyától I.[144]

 

Majd kiesik nyelvem megbágyadt helyéről,

Könnyeim, mint patak, úgy folynak szememből.

Mert kedves édesanyám, tehozzád fordulok,

Szerető, hű dajkám, tetőled búcsúzok.

Ó jaj, hogy is kezdjem, mely szókkal köszönjek?

Ajkam néma marad, szememben könnyek.

Szívem ólom nyomja, megdermed a lelkem,

Míg búcsúszavam más mondja helyettem.

Add hát ide kezed forró könnyeimnek,

Hadd öntsem rá jelét igaz érzelmemnek.

Édesanyám, mikor tehozzád beszélek,

A szívemben akkor nagy fájdalmat érzek.

Teneked köszönöm, hogy e földön élek,

És, hogy felneveltél, hálát adok néked.

Te irányítottad eddig az utamat,

Lelkemről elűzted minden bús gondomat.

Örömmel töltötted be minden napomat,

És adtál te nekem mindenféle jókat.

Isten rendelése, hogy tőled elváljak,

Választott férjemmel külön úton járjak.

De azért lelkemben mindig veled leszek,

Irántad ezután is, mint eddig érzek.

Mert habár tetőled másfelé haladok,

Mégis mindenkor a leányod maradok.

Csak azért az egyért könyörgöm teneked,

Ne hagyjad magára kedves gyermekedet.

Most itt hagylak téged, de mégsem feledlek,

Imába foglalom a drága nevedet.

Szerelmes hű dajkám, áldjon meg az Isten,

Légy boldog sokáig ebben az életben.

Adjon az Ég szép kort, hogy soká lássalak,

Hogy mint hű leányod csókolhassalak.

Most szoríts szívedre, add rám áldásodat,

Ere a nagy útra kísérd el lányodat.

Kérjék Istenáldást reám és páromra,

Hogy boldogok legyünk, szomorúak soha.

Töröld le hát anyám hulló könnyeidet,

Bocsásd el útjára boldog gyermekedre.

De ha éltem egét majd felhők takarják,

Kis hajóm a habok zátonyra sodorják,

Utamat göröngyök, s tövisek borítják,

Ugye velem leszel akkor is, anyácskám?

E nehéz órában szívem majd megszakad,

Lelkem egyik fele örökre itt marad.

Te adtál életet, te neveltél engem,

Te óvtál meg tisztán, szeplőtlen nevem.

Téged áld és dicsér minden földi javam,

Tiéd legnehezebb, leghőbb búcsúszavam.

Most elhív az élet, ámde tied lelkem,

Őszinte örökös, gyermeki szerelmem.

 

 

 

Búcsú az anyától II.[145]

 

E nehéz órában kire is gondolok?

Jó édesanyám, most tetőled búcsúzok.

Könnyemet letörlöm, szemem rád emelem,

Hisz eddigi éltem neked köszönhetem.

Kertész a virágot szereti, ápolja,

Amikor az megnő, más meg leszakítja.

Kis palántát óvtál te is, s virágszálat,

Rám költöttél gondot, hosszú éjszakákat.

Mikor beteg voltam, fölöttem őrködtél,

Bajtól megmenteni mindig igyekeztél.

De szerelmes szívem párja után vágyik,

Így, a te rózsafád megszedetté válik.

Mostan el kell válnunk, tetőled el kell válnunk,

Tőled már elmegyek, minden fáradságod

Megköszönöm neked.

Ó, én annyi kincset nem is tudnék szedni,

Amivel mindenért meg tudnék fizetni.

Mert a világon még olyasmi nem termett,

Mivel a jó anyát fizetni meg lehet.

Búcsúzóul mit is mondhatnék teneked? 

Az Isten áldja meg minden lépésedet.

Adjon egészséget és boldog életet,

Hogy e hű párommal, kivel most elmegyek,

Együttesen nagyon soká szerethesselek,

Napodnak fényében soká fürödhessünk.

Az Isten áldjon meg! Mondja most leányod,

Legyen nagyon boldog életed, világod.

 

 

 

Búcsú a testvérektől[146]

 

Kedves testvéreim, hozzátok fordulok,

Fájó szívvel immár búcsúszóra szólok.

Szívemből szeretett, drága jó véreim,

Kikkel együtt teltek a gyermekéveim.

Kikkel megosztottam mindig víg örömöm,

Jóindulatotok én immár köszönöm.

Elmegyek e házból, ahol együtt éltünk,

Ahol boldogságban volt együtt sok részünk.

Ahol jó szüleink gondunkat viselték,

Éjjel, nappal, mindig kedvünket keresték.

Kedves testvéreim, kik körülöttem álltok,

Édes szüleinkre mindig vigyázzatok.

A gondot hozzájuk sose engedjétek,

Dolgaikat mindig szívből könnyítsétek.

Gondterhelt napokon soha ne bántsátok,

Dolgos kezeiket örökké áldjátok.

Most, mielőtt ütne a távozás órája,

Testvéri hű szívem ezeket kívánja:

Éljetek sokáig szerencsés boldogul,

Jusson gazdag rész az élet áldásából.

Mint hajnal sugára, mely a földre röppen,

Legyen minden perc oly szép éltetekben.

Most gyertek közelebb, és öleljetek meg,

El kell most feledni az eddigi vétkeket.

Ragyogjon a Nap is örökké felettünk,

Családi haragot soha ne ismerjünk.

Fényes sugarával éltessen bennünket, 

Soha ki ne haljon a testvéri szeretet.

Tőletek e kérés az én búcsúzásom,

Ég áldjon titeket, szívemből kívánom.

 

 

 

Búcsú a nagyszülőktől[147]

 

Tisztelt nagyszüleim, most ti következtek,

Kiknek megcsókolom elfáradt kezüket.

Kedves nagyszüleim, nagyanyám, nagyapám,

Kik szerető szívvel gondoztatok, mint dajkám.

Jó szüleimet ti nekem neveltétek,

Hogy azután mellettük én is felnőhessek.

Első lépésemnél fogtátok kezemet,

Én meg szaladgáltam, ti körülöttetek.

Olyan is volt bizony, mikor rosszalkodtam,

Amivel tinektek bánatot okoztam.

Ezeket kérem most, hogy megbocsássátok,

Erre kér titeket lányunokátok.

Hálás köszönetét veletek tudatja, 

Gyermeketek lánya, aki menyasszony ma.

Tudom, örömkönnyet hullattok felettem,

Hogy megérhettétek, hogy menyasszony lettem.

Kívánok most nektek sok, jó egészséget,

A dédunokáknak soká örvendjetek!

 

 

 

Búcsú a szülői háztól[148]

 

És most Isten veled, te kicsinyke hajlék,

Melyben ifjúságom idáig lezajlék.

Mielőtt elmennék, még egyszer ölellek,

Hisz sok boldog órát töltöttem el benned.

Kedves szülői ház, kis családi fészek,

Legyen rajtad áldás, kerüljenek vészek.

Az Isten áldása fölötted lebegjen,

Benned az örömnek mindig helye legyen.

Áldás halmozza el a benne lakókat,

Szívből élvezhessék mind a földi jókat.

Az Isten félelme, szeretet és béke,

Legyen e hajléknak, amíg csak áll, éke.

 

 

 

Búcsú a leányélettől[149]

 

Könny van a szememben, de a szívem nevet,

Régi leányéltem, búcsút mondok neked.

Elszakad a virág földi gyökerétől,

Elmegy a lány messzi kedves övéitől.

Elmegyek, elvisznek ebből a kis házból,

Ahol könnyen éltem, apám jóvoltából.

Gondtalan életem gondokkal cserélem,

Levetett pártámért a főkötőmet kérem.

Odaadom múltam boldogabb jövőért,

Gondtalan lányságom asszonyi életért.

Megtaláltam végre az életem párját,

Szívem reá bízza érzései árját.

Kedves párom, veled a világ végére

Szívesen elmennék szavad kérésére.

Szívemből kívánom, hogy egymásé legyünk,

Hogy öröm, boldogság verjen tanyát nekünk.

 

 

 

Búcsú a vőlegény szüleitől[150]

 

Most a vőlegényem szüleihez szólok,

Tőlük is hasonló szavakkal búcsúzom.

Megköszönöm nekik, amit értem tettek,

Számomra egy legényt eddig felneveltek.

Jertek hát közelebb mindannyian hozzám,

Hadd lássa mindenki, hogy jók vagytok hozzám.

Hadd öleljelek meg én is most titeket,

Hadd mutassam én is szeretetemet.

 

 

 

Búcsú a keresztszülőktől, ismerősöktől[151]

 

Kedves keresztszülők, rokonok, szomszédok,

Búcsúnak szavával hozzátok is szólok,

Szívetek jóságot, mit mindig éreztem,

Ameddig élek, soha nem feledem.

 

 

 

Búcsúztató befejezése[152]

 

Most, mikor a sírás elvette erőmet,

Nyelvemmel szólani nem tudok már többet.

Mondanék még sokat, mert sok mindent érzek,

De csak a szív gazdag, a szavak szegények.

Befejeztem ezért szavaimnak árját,

Követem az utam, szívem kedves párját.

 

 

 

Búcsú a lánybarátoktól[153]

 

Kedves lánybarátaim! Hozzátok fordulok,

Ha reátok nézek, ugyan megújulok.

De az én szívemben mely igen búsulok,

Hogy már seregestől más úton indulok.

 

Nem lesz már veletek többé mulatásom,

Már férjem házánál lészen maradásom,

Mint az uram fújja, úgy lesz táncolásom,

Jaj be hamar elmúlt az én leányságom!

 

Az Úr tinektek is hitvestársat adjon,

Férjetekkel együtt soha el ne hagyjon,

Áldása Istennek rajtatok maradjon,

Végre az egekbe magához fogadjon!

 

 

 

Menyasszony búcsúztatása[154]

 

Lassan itt az óra, induljunk el szépen,

A szívünk úgy érzi.

Elhagyjuk a házat, nagy út előtt állunk,

Az itt maradóknak minden jót kívánunk.

 

Mivel a menyasszony szívében a vágyak szárnyalnak,

De a múlt szépségei fájnak,

Nem tud most búcsúszót ejteni az ajka.

Búcsúzom helyette, hogy segítsek rajta.

 

Kedves édesanyám! Ki életet adtál,

Örömben neveltél, bánatban sirattál,

Kitől annyi-annyi szeretetet kaptam,

Aki vigaszom volt minden bánatomban.

 

Köszönöm neked az éjjeli virrasztást,

Minden szót, nevelést, ami nekem használt. 

Áldja meg az Isten jó szíved örökké!

Ne érezz bánatot, soha-soha többé!

 

Kedves édesanyám, te voltál mellettem,

Minden jóságoddal, mikor rosszat tettem.

Tudom, emberséged bennem tovább éled, 

Mindent nem is tudok megköszönni néked.

 

Édes jó testvéreim, ne bánkódjatok miattam,

A szülői házat hogy magára hagytam! 

Ne fájjon szívetek, nem szabad most sírni,

Szép a házasélet, ki lehet azt bírni.

 

Drága nagyszüleim! Látjátok, felnőttem,

Búcsúzom tőletek félig elmenőben.

Az a sok féltéstek megmarad szívemben,

Minden jóságotokért áldjon meg az Isten!

 

Meghagyom lányságom, menyecskének állok,

A fakanállal sűrűn parolázok.

Vőlegényem segít, lesz sok jó gyermekem,

A szép boldogságról ők mesélnek nekem.

 

Búcsúzom az otthon minden szegletétől,

Szomszédtól, utcától, a leányélettől.

Vigadjunk ma együtt, ünnep ez az este!

Asszony lesz a lányból, szép csinos menyecske.

 

 

 

Rövid búcsúztatás[155]

 

A megbecsült házban nincs is szóváltás,

Engedelmet kérek, legyen itt hallgatás.

Gyermek ott hátul, szűnjön a suttogás,

Amíg folyik itt a mai búcsúztatás.

 

Vajda hegedűnek szűnjék meg pengése,

És sarkantyújoknak némuljon csengése.

Mert így kezdődjön hát búcsúzásom vele,

Legyünk csendességben, hogy legyen végzése.

 

Zeng a búcsúszavam, hullnak könnyeim,

Mert tőletek válok drága jó szüleim.

Úristen az égben, világ teremtője,

Tekints le a földre, szegény gyermekedre.

 

Tekints szüleimre, akik felneveltek,

Az én jó dolgomért sok mindent megtettek.

Jó testvéreim, kiket most itt hagyok,

Emiatt én boldog és szomorú is vagyok.

Elmegyek e házból ahol együtt éltünk,

Ahol boldogságban s örömben volt részünk.

 

Ahol jó szüleink gondunkat viselték,

Mind nappal és éjjel kedvünket keresték.

Továbbra is kérem szeressétek őket,

Kedvükre ha lehet, mindent megtegyetek.

 

Tőletek e kérés az én búcsúzásom,

Érette az ég hogy titeket megáldjon.

Utoljára végül násznagy urunkhoz szólok,

Köszöntse őt tőlem hálás búcsú szavam.

 

Ezzel immár vége az én búcsúszómnak,

Kötelességem, hogy kövessem az uram.

 

 

 

Esküvő előtti hosszú búcsúztató[156]

 

Búcsúzik a menyasszony szinte mindenkitől

 

Először jó apám, szóm hozzád fordítom,

Búcsúzó beszédem zokogva indítom.

Köszönettel veszem atyai voltodat,

Hogy ápoltál engem, kedves leányodat.

 

Az egeknek ura adjon békességet,

Gyámolítsa soká a te öregséged,

Az élők sorában tartsa életedet,

Frissítse mindenkor meglévő létedet.

 

Lásd, hogy remeg ajkam, belső szeretettől,

Mert hogy el kell válnom családi melegtől.

Szeretném azt kérni, bocsásd meg vétkemet,

Ami még terheli gyermeki lelkemet. 

 

Áldjon meg az Isten szívemből kívánom,

Szeretettel zárom tőled búcsúzásom.

 

Kedves édesanyám, most hozzád beszélek,

Szívemben én éppen nagy fájdalmat érzek.

Te neked köszönöm, hogy a földön élek,

Azért hogy neveltél, hálát adok néked.

 

Te irányítottad eddig az én utam,

Lelkemről elűzted minden bús gondomat.

Te adtál nekem mindenféle jókat, hozzád vittem

Mindig ifjú bánatomat.

 

Istennek döntése, hogy tőled elváljak,

Választott férjemmel külön úton járjak.

Ígérem, lelkemben mindig veled leszek,

Irántad ezután is ugyanúgy érzek.

 

Nagyon szépen kérlek, könyörgök tenéked,

Tartsd be irántam is mindig szereteted,

Továbbra is légy te jó szerető anyám,

Bár nem leszek veled, az Isten majd megáld. 

 

Szeretett nagyszülők most hozzátok szólok,

Úgy fáj az én szívem, tőletek válok.

Most mielőtt az ősi házból kilépek,

Tőletek szívemből bocsánatot kérek.

 

Bocsánatot kérek, hogyha bántásom volt,

Feledjétek kérlek most már mind ezeket.

Érette az Isten megáldjon titeket.

Drága nagyszüleim, az Isten veletek!

 

Búcsúzásom rövid, de annál nehezebb,

Hiszen nem nyújthatom hozzád már kezemet.

Nincs itt köztünk ő már, kivel kezet fognék,

Menyegző napján tőle elbúcsúznék.

 

Mit kívánhatnék most így hát én egyebet,

Áldott legyen a föld, amely nyomja testedet.

Csendes nyugodalom legyen sírod felett,

Ezt kívánja néked egy ifjú emlékezet.

 

Hajadon pajtásim, szüzek, szép leányok,

Búcsúzásom közben hozzátok is szólok.

Mikor tőletek is nagy sírva elválok,

Egyben tinéktek is csak egyet kívánok.

Adjon a Teremtő, ki gondol rátok sokat,

Találjatok ti is hamar hű párokat.

Kivel megosszátok a világi gondokat,

Boldogság mezején szedvén virágokat.

 

Illatozzon bőven az a virág, s erdő,

Ahol nektek terem eljövő menyegző.

Hogy ez megtörténjen, én is esedezem,

Szeretett leánytársaim Isten veletek.

 

Most álljatok elő sok híres legények,

Akik személyemet gyakran szemléltétek.

Akik annyi szépet meséltetek nekem,

Szerencse, hogy tőle el nem ment az eszem.

Jó, hogy észnél voltam, bárhogy is feledném,

Sok szép hízelgésnek sehogy sem engedvén.

Most, hogy asszony leszek, s elhagylak titeket,

Jó egészség s áldás legyen hát veletek.

 

Találjatok ti is hűséges menyasszonyt,

Feleségnek valót, ki néktek dagasszon.

Mert a jó feleség az életben lényeg,

Isten lesz veletek, szervusztok legények!

 

Örömmel virradt reám ez a mai reggel,

Kedvvel üdvözöltem ártatlan szívemmel.

Most viszont a keblem szorongás fogja el,

Mert a házas élet útjára lépek fel.

 

Hosszú az én utam, melyre indulok,

Ezért jó Istenem tehozzád fordulok.

Tőled buzgó szívvel kegyelemért esdeklek,

Hiszen békét s áldást csak tőled nyerhetek.

 

Ezért kérem együtt menjünk a templomba,

Isten áldásával járjunk  a sorsunkba.

Kérve az Úristent, vezérelje utam,

Búcsú szómnak vége, követem az uram. 

 

 

 

Menyasszony búcsúztató I.[157]

 

Tisztelt vendégsereg!

Indulás előtt néhány szót hadd szóljak,

Mert az ifjú pár most tesz fogadalmat.

Fogadalmat tesznek egy igaz szeretetre,

Isten és ember előtt való örök életre.

Fogadalmat tesz a menyasszony párja,

Ki az indulást már nagyon várja.

A mátka is búcsúzik édes szüleitől,

Szívéből szeretett jó testvéreitől.

Kérjük tehát a drága jó szülőket,

Engedjék útjára drága gyermeküket!

 

 

 

Menyasszony búcsúztató II.[158]

 

Tisztelt uraim, tartsanak most velem,

Amire mindnyájunkat most felkérem!

Indulás előtt egy-két rövid szóval

Kérjük a jó Istent, áldjon meg sok jóval!

Szentlélek Úristen az ő malasztjával,

Kísérjen el minket az Úr oltárához!

Menjünk esküvőre ezzel a szép párral,

Végezzük dolgunkat Isten áldásával!

Most legényt és leányt kísérünk mi oda,

És hitves házaspárt hozunk onnan vissza.

Kik egymást szeretve boldogok lesznek,

Kívánom nekik, hogy sokáig éljenek!

 

 

 

Menyasszony búcsúztató III.[159]

 

Ünneplő sereg! Kedves vendégeink!

Szavammal talán nem sokat vétek,

Ha indulás előtt néhány szót kérek.

Most, amikor megindulunk a templomba,

Férj, feleség lesznek, szent fogadalomban.

Hűségesen kell élni koporsó zártáig,

Jóban-rosszban együtt lenni az elnémulásig.

Komoly ez az óra, ami elközelgett,

A két fiatal szív szerelme egy lett.

Kedves jó ifjú pár, ne feledjétek soha,

Magyar ember előtt mindig első a haza.

Én is az mondom, mindent a hazáért,

Dolgozzatok együtt Magyarországért!

Induljunk, hogy e nagy lépésen túl legyenek,

Kívánom nekik, hogy sokáig éljenek!

 

 

 

Menyasszony búcsúztató IV.[160]

 

Halljunk szót, uraim!

Menyasszony és vőlegény eljegyezték egymást,

Menjünk a templomba, hogy megkapják az áldást!

Itt áll a vőlegény és vele a násznépe,

Hogy az ifjú párt a templomba kísérje.

A kedves menyasszony is itt van már velünk,

Nincsen akadálya, hogy együtt menjünk.

Siessünk, mert az óra sokat mutat,

Ne várakoztassuk a plébános urat!

Zenészek, húzzatok egy víg nótára,

Lakodalom van a mi utcánkban!

 

 

 

Menyasszony búcsúztató V.[161]

 

Tisztelt násznép!

Halljunk búcsúszót egy párat,

Mielőtt elhagynánk ez érdemes házat.

Mert illő, hogy midőn ily útra indulunk,

Isten, s ember előtt híven beszámoljunk.

A mi menyasszonyunk is ilyformán szólna,

Ha könnyeitől most szóhoz jutni tudna.

Elmondom tehát én, mit elméje gondol,

Ily módon szólna, látom bús arcáról:

 

Hosszú az én utam, melyre most indulok,

Ezért ó Istenem, tehozzád fordulok.

Tőled buzgó szívvel segítséget kérek,

Mert áldást és segélyt csak tőled nyerhetek.

Ím, ma változik életemnek útja

Vagy hosszú örömre, vagy állandó búra.

Azért ó Istenem kérlek, legyél velem,

Bocsásd meg ellened elkövetett vétkem.

Hogy boldog lehessek a házaséletben,

Édes Jézus kérlek, maradj holtig velem!

 

Most tehozzád fordulok kedves édesapám,

Nézzed, könnyeimtől, mint nedvesül orcám.

Mielőtt atyai házadból kilépek,

Tőled szívem szerint bocsánatot kérek.

Engedelmet kérek, ha megbántottalak,

S jóságodért megbúsítottalak.

Kedves édesapám!

Felejtsd el ezeket, a jó Isten ezért áldjon meg tégedet!

Amíg pedig életed e világon éled,

Az Isten kegyelme legyen mindig véled!

 

Hát hozzád mit szóljak kedves édesanyám?

Ki ekkorig voltál gondviselő dajkám.

Tudom, hogy nagyon fáj anyai szívednek,

Midőn elválását látod gyermekednek.

Jóra tanítottál, a rossztól intettél,

Most pedig szárnyamra eresztettél.

Ezért teljes szívvel hálát adok néked,

Jó Isten kegyelme legyen mindig véled!

 

Kedves testvéreim!

Hozzátok fordulok, mielőtt, íme már

Tőletek elválok.

Az Isten áldását kérem fejetekre,

Gondja legyen mindig minden léptetekre.

 

Szép leánytársaim, kik eddig voltatok,

Most könnyes szemekkel körülöttem álltok.

Szép koszorútokból, íme most kiválok,

Istentől nektek is minden jót kívánok!

 

Felső, alsó jó, kedves szomszédim,

S akik jelen vagytok rokonim, barátim!

Mindnyájatokat a jó Isten áldjon meg,

Bocsásson rátok bút, bajt, veszedelmet!

Adjon nektek mindig bőven segítséget,

Az itt maradóknak, pedig vidám kedvet!

Csak vígan!

 

 

 

Menyasszony búcsúja testvéreitől[162]

 

Kedves testvéreim, fogjátok meg kezemet,

Mert tőletek válásom esik nagy nehezen.

Tartson össze Isten testvéri szeretetben,

Hogy jók legyünk egymáshoz az egész életben.

Mert a jó testvér, ki egymást szereti,

Isten országában jutalmát megnyeri.

Áldjon meg benneteket a Teremtés Ura,

Hulljon rátok az egeknek harmatja!

 

 

 

Menyasszony búcsúja rokonaitól[163]

 

Kedves jó rokonok, itt a végső óra,

Jertek mind ölembe egy búcsúzó csókra!

Hagy öntsem rátok forró sóhajtásom,

Mit szívem mélyéből hozzátok bocsátok.

 

 

 

Búcsúztató befejezése[164]

 

Megbágyadt az elmém, mást nem gondolok,

Megnémult a nyelvem, mást nem mondhatok.

Kezemben a keze földi angyalnak,

Ki sok jót kíván a násznagy uraknak.

Ugyanazon sok jót alsó, felső szomszédoknak,

Szent János áldását ossza mindazoknak.

 

El kell indulni uraim, nincsen más hátra,

Az Isten áldása szálljon ezen házra.

Fogjanak hát kezet, mondván:

Isten hozzád, adjon Isten jó boldog éjszakát! 

 

 

 

Búcsú a nagyszülőktől[165]

 

Kedves nagyszüleim, most hozzátok fordulok,

Nagy érzelem fog el, ha tőletek búcsúzok.

Legyetek boldogok öreg korotokban,

Örömet nyerjetek minden sóhajtokban!

Induljunk el Isten szent nevében,

Nehéz utamon vezéreljen Isten!

 

 

 

Menyasszony búcsúztató I.[166]

 

Halljunk szót, uraim!

Mielőtt itt hagynánk e tisztességes házat,

Mert oly útra indulunk, hol Isten

És ember előtt híven beszámolunk.

Kedves menyasszonyunk is ekképpen szólna, 

Ha szíve érzelmétől szavakhoz jutna.

Elmondom tehát én, amit elméje gondol,

Ekképpen szólna, látom bús arcáról:

 

Örömmel virradt rám a reggel,

Örömmel üdvözlöm ártatlan szívemmel.

Keblemet szorongó érzés fogja el,

Mert a házasélet útjára lépek.

Hosszú az én utam, melyre most indulok,

Azért jó Istenem, tehozzád fordulok.

Tőled buzgó szívvel kegyelmet kérek,

Mert segélyt és áldást tőled nyerhetek.

Szent fiaddal állj mellettem nyomban,

Mert ma változik életem napja,

Vagy holtig örömre, vagy örökös búra.

Azért jó Istenem, ne hagyj el, légy velem,

Bocsásd meg ellened elkövetett vétkem! 

Add, hogy boldog legyen az én páros éltem,

És minden ösvényen legyél vezérem!

Szívből szeretett szüleim,

És kik jelen vagytok, rokonaim, testvéreim! 

Kísérjetek el ti is az Isten házába,

Kérjétek az Istent imádkozva, adja bő áldását

A mi szent házasságunkra! Éljen! 

 

 

 

Menyasszony búcsúztató II.[167]  

 

Hallgat, hallgat, hallgattassék, Jézus neve dicsértessék! 

Nászuraim! 

Úgy hiszem vagyon e háznak ura,

Urának, násznagyának vőlegénye,

Vőlegényének menyasszonya, menyasszonynak

Nyoszolyóasszonya, és koszorúslányai. 

Násznagy uraimtól engedelmet kérek,

Most az asztal fölé menyasszonnyal jövök,

Akit szemük láttára szépen elköszöntök,

Hogyha násznagy uraimtól engedelmet nyerek.

 

Első szavam leend Kánaán földjéről,

A benne megnevezett híres menyegzőről, 

Melyben az Úr Jézus maga vőfély vala,

Még a szomorúakat is megvigasztalja. 

Mi is hát uraim, a Jézus nevében,

Kik eljöttünk e háznak tisztelt belsejébe,

Ahonnét mivelünk mi is menyasszonyt vezetünk,

Hogyha násznagy uraktól engedelmet nyerünk.

A mi menyasszonyunk el akar búcsúzni,

Szüleitől, öreg szüleitől, és lánypajtásaitól,

De mivel magában nincsen annyi erő,

Hogy elmondásában lenne elegendő,

Azért búcsúzását magamra vállalom.

 

Óh keserves bánat, de megemésztettél,

Istenem engemet mire teremtettél,

Kedves édesapám, jaj, mire neveltél,

Szárnyaid árnyékából hamar kieresztettél.

Holott Isten után ő volt a nevelőm,

Mint madár a fiának élelemkeresőm,

Kedves édesapám, igaz gondviselőm,

Áldja meg érette az én jó Teremtőm!

Áldja meg az Isten testében, lelkében,

Még ezen a földön vegye kegyelmébe,

Holta után pedig vigye fel az égbe,

Üdvözítve lelkét az örök életben.

Szomorúan nézek a magas egekre,

Könnyeim, mint zápor, hullanak a földre.

Mennyei szent atyám, adj erőt nyelvemnek,

Hadd szólhassak egyet szomorú szülőmnek!

 

Kedves édesanyám, elvisznek mellőled,

Milyen nagy szomorúság választ el tetőled!

Jobb lett volna síromba szállni,

Mintsem tetőled, édesanyám elválni!

Nincs jobb a világon, mint az édesanya,

Aki leányának édes szavát adja.

Sok éjszakai álmát hányszor megszakítja,

Sok jóízű falatját magától megfosztja.

Azért édesanyám, ne epessze magát,

Bocsásson el engem, mint szomorú lányát.

 

Köszönöm ezerszer anyai jóságát,

Fújják rá az egek az Isten áldását!

Bárcsak az Isten aztat vinné végbe,

Hogy az édesanyát vinné fel az égbe,

Ottan fizetné meg neki fáradtságát,

Mutatná meg neki szent látását.

Hogyha pedig az Úr fenntartja életét,

Az Úristen kegyelme legyen mindig felette,

Hogyha pedig eléri életének végét,

A mennyei szentek közé vigye fel a lelkét.

 

Kedves nagyszülőm, itt zokogsz előttem,

Nem felejtem el, amit végbevittél vélem,

Csókolom ezért öreg kezeidet,

Kivel annyit gondoztál engemet.

Isten fizesse meg neked a sok fáradságod,

Adjon neked holtod után örök boldogságot!

 

Kedves lánybarátaim, felétek fordulok,

Ha rátok nézek, szintúgy megindulok.

De az én szívemben már nagyon búcsúzok,

Hogy tőletek más útra indulok.

Nem lesz már köztetek többet maradásom,

Férjem házánál lesz az én lakásom,

Ahogy az én fújja, úgy lesz táncolásom,

Jaj de hamar elmúlt az én leányságom!

 

Elgyengült az elmém, többet nem gondolhat,

Meglágyult a nyelvem, többet nem szólhat,

De mégis köszönöm annak a jóságát,

Aki nem sajnálta hozzám a fáradtságát.

Kezemben a keze a földi angyalnak,

Aki sok jót kíván a násznagy uraknak,

Azon jót kívánja minden szomszédinak, 

A Szentlélek áldását kívánja mindnyájunknak.

Az Úristentől jó éjszakát kívánok,

Én már szebb szavakkal szolgálni nem tudok,

Mi tagadás benne, gyöngyszívű vagyok,

El kell már indulnom, mert én a férjemé vagyok.

De mégis utoljára erőt, egészséget, békességet kívánok még.

Ezen a földön boldog kimúlást,

A jövőben pedig boldog feltámadást.

Dicsértessék a Jézus neve!

 

 

 

Menyasszony búcsúztatása III.[168]

 

Mink, kik összegyűltünk e szép ünnepségre,

Hagyjuk el a nótát, legyünk csendességbe!

Kedves menyasszonyunk búcsút óhajt venni,

De a nagy bánattól nem tud ő szólani.

Engem hívott ő el, hogy szószólója legyek,

Ezért kérem tehát, ide figyeljenek!

A vendégséget segélje a Jézus,

Tehát hozzáfogok mondani a búcsúzáshoz.

 

Tavaszra, mikor a rügyek kifakadnak,

Megérkeznek hozzánk a vándorló madarak.

Ujjongva röpülnek, kiterjesztett szárnnyal,

Esőben, viharban, mindig büszkén, bátran.

Nem félnek a szélnek pusztító kezétől,

Fészket raknak a piros rózsa leveléből.

Fészket rakok én is életem párjával,

Boldogan dalolok viharral és árral.

Kicsi édes bimbóm, csacska gyermekségem

Viruló rózsa lett a nap melegében. 

Szép lányéletem viruló hajnalán

Egy új útban bízom, mely boldog lesz talán.

Most új erőt érzek mámoros szívemben,

Hisz édes férjem fog állni mellettem.

Hisz menyasszony lettem, ruhám hófehér,

Fejemen mirtusz van, megyek esküvőre.

 

Szeretett jó apám, most hozzád fordulok,

Búcsúzó beszédem szorongva elmondom.

Köszönetet mondok atyai voltodnak,

Hogy ápoltál engem, kedves leányodat.

Reszket az ajkam a búcsú percétől,

Nagyot dobban szívem meleg szeretettől.

Hisz neked köszönhetem, hogy látok és élek,

Hogy szívemben mostan boldogságot érzek.

Áldjon meg az Isten, szívemből kívánom,

Ezzel beszédemet tőled be is zárom.

 

Kedves édesanyám, mostan hozzád szólok,

Fájó mély sóhajjal tetőled búcsúzok.

Sok sötét éjszakán hogy mellettem álltál,

Gyermekágyam mellett félve rám vigyáztál.

Megvédtél a szélnek érintő kezétől,

A mindennapi élet rossz-rossz veszélyétől.

Első lépésemkor, mikor megindultam,

Ölelő karodat bizton megfoghattam.

Hisz együtt örültünk, együtt bánkódtunk,

Ugye drága anyám, mi el nem maradtunk.

 

Kedves jó nagyapám, most tehozzád fordulok,

Szerető szívemből köszönetet mondok.

Segítettél jó anyámnak, felneveltél,

Részesítettél szeretetedben.

Olyan jó voltál hozzám nagyapám,

Hogy jóságod meg sem tudom hálálni tán.

Köszönöm a gondviselésedet,

Áldjon meg az Isten egész életedben! 

 

Drága nagyanyám, nyújtsd felém arcodat,

Gyermeki szívemből köszönetet mondok,

Köszönöm jóságod, vezéreljen Isten,

Búcsúszómat ezzel bevégzem. 

Elmegyek, mert vár az Úr szeretete,

Ezzel dicsértessék Úrjézus neve!

 

 

 

Menyasszony búcsúztatása IV.[169]

 

Kedves vendégsereg, egy kis csendet kérek,

Engedjék meg, hogy búcsúszavaimat

Elmondhassam szépen! 

Ékes menyasszonyunk felkért szeretettel,

Hogy helyette egész tisztelettel mondjam el búcsúját.

Búcsúzó szavait hallgassák meg tehát főbb óhajtásait!

 

Örömmel virradt fel reánk a reggel,

Örömmel üdvözlöm méltatlan szívemmel.

Először tehozzád szólok, kedves édesanyám,

Aki eddig voltál felnevelő dajkám.

Tudom, hogy te engem mindig is szerettél,

Tövisek között csak jó útra vezettél.

Az anyaszeretet legdrágább kincs,

Sokat veszít, kinek édesanyja nincs,

De nekem van drága édesanyám,

Ki éjt nappallá tett, vigyázott reám.

Búcsúzó szavaim elhangzanak itten,

A te sok jóságodért áldjon meg az Isten!

Áldja meg két kezed, amivel neveltél,

Amivel dorgáltál, s amivel öleltél.

Indulásomkor nyújtsd ki áldó kezed,

Drága édesanyám, az Isten legyen veled!

 

Drága jó apám, most tőled búcsúzom,

Mint jó apámra, sokszor rád gondolok.

Szerető kezeddel sokszor átöleltél,

Szerető szíveddel ápoltál, öleltél.

Szépen szóltál hozzám, nem voltál goromba,

Könnyes szemmel nézel most jó leányodra.

Drága jó apám, azt kívánom néked,

Hogy igen víg legyen a te öregséged.

Szerető leányod búcsúzik tőled,

Drága édesapám, az Isten legyen véled!

 

Leánypajtásaim, kik most itten álltok,

Soraitokból én ezzel kiválok.

Én mindegyikőtöknek minden jót kívánok,

Nehogy rohadt tök maradjon rátok!

 

Drága keresztszüleim, rokonaim,

Szomszédim, tőletek búcsúzom.

Neveltetek engem, mint kertész a rózsát,

Búcsúzóul küldöm ajkam forró csókját.

Benne van e csókban mindaz a szeretet,

Melyet irántam nevelésemben tettetek.

A jó Istent kérem, áldja meg éltetek,

Hogy minden lépésben ővele legyetek.

 

Most pedig búcsúzom a szülői háztól,

És az udvarban lévő minden virágtól.

Még egyszer megnézem a szülői házat,

Ahol ifjú szívem boldogsága vágyott.

Elmegyek én innen ezen a szép napon,

Ablakodban mindig boldogság virradjon.

Elmegyek kicsi ház, elmegyek virágok,

Mert én, mint ti is, nyílani kívánok.

Szívem adtam annak, kit igazán imádok, 

Kivel párosával boldogságra vágyok.

 

Mi pedig elmegyünk és viszünk egy virágot,

És én mindenkinek minden jót kívánok!

Gyere cigány, tekintsél a búra,

Fogjad a vonót, s húzzad egy búra.

Húzzad az indulót, húzzad egyfolytában,

S nyomban kezdjél rá egy induló nótára!

Az itt maradóknak kívánok jó estét,

Nekünk utasoknak boldog megérkezést. Éljen!

 

 

 

Menyasszony búcsúztatása V.[170]

 

Mielőtt elvinnénk e háznak virágszálát,

Hadd mondjam el röviden az ő búcsúzását.

Ő nem fojthatja el síró zokogását,

Azért mondom el szíve óhajtását.

 

Köszönöm jó atyám, sok szívességedet,

Áldja meg az Isten minden lépésedet.

Hogy örömmel élhess több boldog éveket,

Isten oltalmába ajánllak tégedet.

 

Szerető jó anyám, hát neked mit mondjak,

Aki hűen dajkáltál engem, leányodat:

Boldogul teljenek napjai éltednek,

Mert jó anyám voltál nekem, gyermekednek.

Rátaláltam immár szeretett páromra,

Eddigi helyemet újjal cserélem ma. 

Bocsáss el hát, édesanyám, szárnyaimra,

Kísérjen áldásod engemet utamra.

 

Kedves testvéreim, fogjátok meg kezem,

Tőletek válásom esik nagy nehezen.

Tartson össze Isten testvérszeretetben,

Jók legyünk egymáshoz az egész életben.

 

 

 

Menyasszony búcsúztatása VI.[171]

 

Kedves vendégeim, eljött az az óra,

Mikor nyitom ajkam leánybúcsúzóra.

Legszebb ifjúságom tetőfokán állok,

És ezért búcsúzni elétek kiállok.

Mielőtt követném életemnek párját,

Rátok hintem lelkem illatos virágát.

 

Hol vagy te kedves, drága édesanyám,

Ki az én szomorú napomban nem jöhetsz el hozzám.

Két őrző szemed kísérjen ki új utamra,

Hogy boldog legyen az életben a te leányodnak sorsa.

 

Isten veled kedves édesapám,

Köszönöm hogy mindig jó voltál hozzám.

Köszönöm a fölnevelésemet,

Tartsa meg az Isten sokáig éltedet! 

Mindig szeretettel gondolok e házra,

Hogy őrködtél felettem remélve, vigyázva.

Hiszen tiéd voltam, a te kicsi lányod,

Kacagó, mosolygós életszivárványod.

Így hozta az idő, el kell tőled válni,

Remélem, azért nem fogsz szívedből kizárni.

 

Most tehozzád fordulok fölnevelő anyám,

Ki édesanya helyett édesanyám voltál. 

Két őrző szemed rám édesen vigyázott,

Hogy így pótolhassad az édesanyaságot.

 

Isten veled, drága kis testvérem,

Fáj az elválás énnekem, úgy érzem.

Ha az utunk egymástól elszakad,

Két szerető szív mindig együtt marad. 

 

Drága nagyszüleim, jöjjetek ti is ide,

Tőletek búcsúzásom esik nehezemre.

Kérjétek az Istent, imádkozva értem,

Hogy nagyon boldog legyen az én házas éltem. 

 

E szép pillanatban a jó Istent kérem,

Hogy legyen az utamon segítő vezérem.

Legyen áldó karja felém is kitárva,

Vele induljunk el az Isten házába. 

 

 

 

Menyasszony búcsúztató VII.[172]

 

Tisztelt násznagy uram, kedves vendégsereg,

Akik ma tiszteletünkre mind egybegyűltek!

Köszöntöm önöket szívem melegével,

Kérem, hallgassanak egész figyelemmel! 

 

Kedves szülők, eljött az óra,

Hogy lányotok itt áll búcsúszóra.

Érzékeny szavakkal akar ő búcsúzni,

Szíve remeg, nem tud szóhoz jutni.

 

Drága édesanyám, gyermeki szívemmel

Hálával tartozom, mint jó anyára,

Terád úgy gondolok.

Anyai szíveddel maradj mindig velem,

A te áldásod kísérje életem!

Teneked köszönöm, hogy a földön élek,

Hogy felneveltél, hálát adok néked.

Légy szerető anyám továbbra is nékem,

Az Isten áldjon meg minden lépésedben!

 

Köszönöm jó apám, jóságos szívednek,

A sok gondoskodást, a nagy szeretetet.

Az Isten áldása szálljon rád az égből,

Ezt kívánom szerető szívemből.

Légy szerető apám továbbra is nékem,

Az Isten áldjon meg, minden lépésedben!

 

Drága testvéreim, néhány kedves szóval

Tőletek búcsúzok. Igaz jó testvérként

Szeretjük mi egymást, éltünk-rosszban,

Mégis volt megoldás.

A boldog gyermekévek csodás szép emlékek,

Bár rohan az idő, mégis köztünk élnek.

A testvéri szeretet, mely összeköt ma minket,

Fonja át és védje egész életünket!

 

Szeretett nagymamám, magamhoz szorítom két dolgos kezedet,

Amely életedben sokat serénykedett.

Te voltál unokád igaz dajkája,

Mindenkor megbecsült kedves nagymamája.

 

Most házunk kedves népét tisztelettel kérem,

Hogy ünnepi utunkon minket elkísérjen.

Zenének és muzsikának messzi szálljon hangja,

Tudják meg, hogy lakodalom van a mi falunkban.

 

 

 

Menyasszony búcsúztató[173]

 

Szűnjék meg mostan a hegedűk pengése,

Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése.

Legyünk csendességben, míg lészen végzése.

 

Zeng a búcsúszavam, hullanak könnyeim,

Mert tőletek búcsúzom drága jó szüleim.

Hatalmas Úristen, világ teremtője,

Tekints le méltatlan, bűnös gyermekedre.

Tekints le ezen drága jó szülőkre,

Harmatként áldásod szálljon a fejükre.

Kik által engem a világra helyeztél, 

Most pedig számomra más utat jelöltél,

A házaséletre engem segítettél.

 

Azért buzgó szívvel kérlek Istenem,

Hogy lelkem üdvére add e páros éltem.

S buzgó szívvel hálát adok néked,

És áldom örökké szent gondviselésed.

 

Most hozzád fordulok kedves édesapám,

Nézd könnyeimtől hogy borul el orcám.

Mielőtt atyai házadból kilépek,

Tőled térdre hullva bocsánatot kérek.

 

Bocsánatot kérek, mert megbántottalak,

Jóságodért sokszor megszomorítottalak.

Kedves édesapám, feledd el ezeket,

A jó Isten is megáld ezekért tégedet.

 

Hát hozzád mit szóljak, kedves édesanyám,

Ki voltál egykori gondviselő dajkám.

Óh jaj, hogy is szóljak, beszélni nem bírok,

Hogy tőled elválok, annyira zokogok.

 

Kedves édesanyám tudom mint szerettél,

Mint gyenge virágot ápoltál, neveltél,

Jóra tanítottál, a rossztól intettél,

Most pedig engem szárnyamra engedtél.

 

Ím ki kell repülni a családi fészekből,

Ne félj édesanyám, nem maradsz egyedül.

Itt marad veled édes jó testvérem,

Akivel idáig szép napokat éltem.

 

Nagyon fáj a szívem, hogy el kell tőled válni,

Anyai szárnyak alól ki kell nekem szállni.

Nem melegíthet tovább a családi fészek,

Melyet a könnyem oly sokszor öntözött meg. 

 

Azért édesanyám, mielőtt indulok,

Könnyező szemekkel kebledre borulok.

Bocsánatot kérek kedves édesanyám,

Ha megbántottalak életemnek folytán.

 

Kedves testvéreim hozzátok szólok,

Mielőtt ezennel tőletek elválok.

Leéltem veletek sok számos évet,

Amelyeken át szerettelek titeket.

 

Most az Isten áldását kérem fejetekre,

Oly bőven, mint a harmat száll a földre.

Végtére vegye föl lelketeket a menybe,

Hogy legyen részetek az örök életben.

 

Jó leánytársaim kik eddig voltatok,

Most könnyező szemekkel körülöttem álltok.

Szín koszorútokból íme most kiválok,

Ha eljön az időtök, nektek én szerencsét kívánok.

 

De ím az atyának rám szállt az áldása,

Beteljesedett szívem kívánsága.

Drága vőlegényem, az én hitves párom,

Lesz most fő örömöm, minden boldogságom.

 

De azért titeket nem foglak feledni,

Mint hű barátnő foglak titeket szeretni.

Adjon a Jóisten nektek is oly szívet,

Mely megértse mindig hű szerelmeteket.

Köszönöm szívemből jó voltotokat,

Áldja meg az Isten házasságotokat.

 

Kedves rokonaim és keresztszüleim,

És kik velem vagytok tisztelt vendégim,

Az Isten áldjon meg most benneteket.

A földön boldogságot mindig érezzétek.

Bocsánatot kérek ezerszer tőletek,

Ha valaha bármit vétettem tinéktek. 

 

Édes szerelmem, most rád vetem szemem,

Nincs itt maradásom, el kell veled mennem.

Ó én csak arra kérlek, hogy légy igaz, hű társam,

Hogy mostani sorsom soha meg ne bánjam.

Jézusnak lelkem örökre ajánlom, végző óráimat

Nagy örömmel várom.

 

Már jó egészségben itt hagylak titeket,

Az Isten áldása tartson benneteket.

Vigasztalja mindig bágyadt szíveteket,

Most pedig induljunk, Isten veletek!

 

Búcsú az anyától[174]

 

Édesanyám rózsafája,

Én voltam virága,

Kedves édesanyám

Legszebb boldogsága.

A nyíló virágnak sorsa,

Hogy valaki leszedje,

S maga örömére

Egyedül szeresse.

Elvisznek most tőled,

De mégsem egészen,

Új helyem ezután

Páromnál lészen.

Szeretetedet édesanyám, 

Soha nem feledem,

Rózsafám rügyeit

Érted is nevelem.

 

 

 

Árva vőlegény/menyasszony búcsúja II.[175]

 

Mázsás teherként cipelem

Szívemnek bánatát,

Nem láthatják szüleim

Esküvőmnek napját.

Gondolatban ölelhetlek

Én meg csak titeket,

Drága jó szüleim,

Az ég legyen veletek.   

 

 

 

Búcsú a leánybarátoktól[176]

 

Kedves lánypajtásaim,

Erős köztünk a kötelék,

Összeköt minket

A rengeteg szép emlék.

Általam már egy leánnyal

Kevesebb lesz köztetek,

De szívemben őrzöm

Örök emléketek.

Búcsúzásul azt kérem tőletek,

Hogy hajadon homlokotok

Beköttetni igyekezzetek!

 

 

 

Kollektív búcsú a vendégektől[177]

 

Jó komáim, szomszédim,

Közeli és távoli rokonaim!

Köszönöm, hogy eljöttetek,

Hogy nagy utamon elkísértek.

Ezen a nagy napon

Mind tanúim legyetek, 

Hogy ne halványuljon soha

Annak szép emléke.

 

 

 

Menyasszony búcsúztatása II.[178]

 

Boldog az a gyermek, aki életében,

Édesanyát s apát szerethet szívében.

Nekem is van, kiket most mindjárt itt hagyok,

Kiktől utoljára búcsúzni akarok.

 

 

 

Búcsú az apától III.[179]

 

Legelsőbb is hozzád szólok édesapám,

Ha búcsúzó számmal szívem nem zavarnám.

Tudom, keserítem a te jó kedvedet,

Bánatba borítom szerető szívedet.

Elmegyek házadtól, lehet, hogy örökre,

Lehet, hogy utószor látlak az életben.

De, hogyha vétettem édesapám neked,

Bocsássál meg nekem, mielőtt elmegyek.

Szeretlek jó apám, ismered szívemet,

Láthatod éretted kisírt két szememet.

Ki érettem oly sokat tudtál tenni,

Megsiratlak ott is, ahol nem lát senki.

Bocsáss el hát engem azzal a reménnyel,

Hogyha elmegyek is, édesapám leszel.

Nem is fog a szívem soha elfeledni,

Amíg csak síromba nem fognak temetni.

 

 

 

Búcsú az anyától III.[180]

 

Hát hozzád mit szóljak, drága édesanyám?

Ki ekkorig voltál gondviselő dajkám.

Tudom, hogy nagyon fáj anyai szívednek,

Midőn elválását látod gyermekednek.

Tudom, hogy gyermekként karodon hordoztál,

Tudom, bölcsőm mellett sokat virrasztottál.

Nem is felejtem el soha, édesanyám,

Hogy ilyen jó voltál mindenkor hozzám.

Tudom azt, hogy sokat vétettem ellened,

Sokszor megsértettem anyai szívedet,

De te azért hozzám kegyetlen nem voltál,

Bármit vétettem is, édesanyám voltál.

De most utoljára engedelmet kérve,

Megcsókollak, ez lesz sok jótetted bére.

Elviszem szívemben örök emlékedet,

Kedves édesanyám, Isten legyen veled.

 

 

 

Búcsú a testvérektől II.[181]

 

Kedves testvéreim, most hozzátok térek,

Mielőtt a föltett célomhoz elérek.

Rátok az Istentől én csak áldást kérek,

Akit én szívemből szüntelen dicsérek. 

Mert, hogy nem változik a vér soha vízzé,

Aki testvér, testvér marad mindörökké.

Nekem, is azért fáj, kesereg a szívem,

Kedves testvéreim, elmaradtok tőlem.

 

 

 

Búcsú a nagyszülőktől II.[182]

 

Kedves nagyszüleim, sokáig éljetek,

Unokátok búcsúzik, Isten veletek.

Öreg napjaitok legyenek áldottak,

Legyenek békések, és legyenek szépek.

 

 

 

Búcsú az ismerősöktől[183]

 

Utoljára pedig, akiket ismerek,

Rokonok, szomszédok, lányok és legények.

Bocsánatot kérek ezerszer tőletek,

Most pedig induljunk, az Isten veletek.

 

 

 

Árva menyasszony búcsúzásának bevezetése[184]

 

Kedves násznagy uram, tisztelt vendégsereg,

Szavamat hallatni kérem, engedjék meg.

Ezen háznak lészen ékes virágszála,

Ő készül most menni messzi, idegen útjára.

Fölkért most engemet, hogy helyette szóljak,

Hisz nehezen nyílna búcsúra az ajka.

Az ő szívét is most nagy öröm repeszti,

De a lelke mélyet bánat is emészti.

Kedves hajlékától fog mostan megválni,

Most szeretteihez kíván ő szólani.

Mivel hogy ez nekem szent kötelességem,

Mindenható Isten, bátorítsd a szívem.

Erősíts engemet a te szent lelkeddel,

Egy árva búcsúját helyette mondjam el.

Nehéz kötelesség, ezért szívből kérlek,

Édes jó Istenem, hogy engem segéljél meg.

Mert, kinek nevében nekem most szólnom kell,

Csak a rokonoktól búcsúzhat már ő el.

Mert mindkét szülője temetőben nyugszik,

Drága testük rég a földben porladozik.

Ezért hát menyasszony, mielőtt elmennél,

S Istennek házában szent esküvést tennél,

Helyetted hadd szóljak a vendégseregnek,

Kik, ha árva vagy is, becsülnek, szeretnek.

Most csak annyit mondok, bízzál az Istenben,

S találd meg hű párod majd kedves férjedben.

 

 

 

Árva menyasszony búcsúja[185]

 

Ha a zöld bársonnyal behúzott kikelet

Földerül, s elűzi a zord, hideg telet,

Fű, fa erdő mező örül eljöttünknek,

Gyászukat levetik magukról végtére.

A vidám madárkák jó reggel felkelnek,

S szép hajnali nótát vígan énekelnek.

És mert szegényektől a tél hideg fagya

A páros életet mindig megtagadja,

Megunva az egyes életnek unalmát,

A páros életnek kívánják nyugalmát.

S addig fáradoznak, míg társat szereznek,

Aki után édes örömet éreznek.

Én is hát ezeknek kedves példájára,

Most, hogy ráébredtem éltem tavaszára,

Társat választottam, kerestem magamnak,

Kivel nemsokára indulok utamnak.

Ó, mert a leánynak változó a sorsa,

Ha ma itt van, holnap máshol az otthona.

Mert az ember éltét, aki megvizsgálja,

Sűrű változással vegyesnek találja.

Hogy így van, mindenki nyilván megtudhatja,

Ezt az én példám is tisztán kimutatja.

Mert mint gyenge virág, gondtalanul éltem,

Míg szerető szülők fáradoztak értem.

De jó szüleim a sors tőlem elszakítá,

Virágos jó kedvem tőlem elszakítá.

Elköltöztek ők egy boldogabb hazába,

S én kicsiny koromban jutottam árvaságra.

Gyermekéveimre gyászfályolt boríta,

A jó Isten, aki mindnyájunknak atyja.

De éltem egéről oszlik a gyászfelhő,

Bánatot örömmel vált fel a Teremtő.

Rendelt igaz társat, hogy ne legyek árva,

Ki legyen bizalmam, életem gyámsága.

Mielőtt páromat követni elmegyek,

Minden kedvesemtől sorra búcsút veszek.

 

 

 

Búcsú a szülőktől[186]

 

Tihozzátok szólnék édes, jó szüleim,

Arcomat áztatják a hulló könnyeim.

Ha visszaemlékszem arra a jóságra,

Édes jó apámra, és kedves anyámra.

Egy fájó seb szakad fel a szívem táján,

Nem látom szüleim boldogságom napján.

Nincs ki vezéreljen éltem rögös útján,

Nincs ki vigaszt nyújtson szenvedés óráján.

 

 

 

Búcsú a halott apától[187]

 

Édesapámat én sehol sem láthatom,

Ezért dúl keblemben az erős fájdalom.

Szívemet tőr gyanánt hasítja a bánat,

Nem láthatom én ma édes jó apámat.

Nem látom orcádat kedves édesapám,

Amelyen az élet értem tört barázdát.

Azt a nemes szívet, mely oly korán tört meg,

Azt a forró keblet, mely sokszor ölelt meg.

Hiába keresem jó meleg kezedet,

Mely gyermekkoromban gyakran védelmezett.

Hiába keresem azt az áldott kezet,

Kezet fognom nekem veled már nem lehet.

Elhidegült kezed, rég néma az ajkad,

Lányod e világban árvának itt hagytad.

Itt hagytál, leszálltál egy sötét, mély sírba,

Ezért indulok e nagy utamra sírva.

Nem intesz utánam reszkető kezekkel,

Nem nézel utánam könnyező szemekkel.

Kezed lágy melegét a kezemen érzem,

Amit értem tettél, a szívembe véstem.

Szent áldásod nélkül indulok most útra, 

Mely, hogy boldog lesz-e, a jó Isten tudja.

Nem is kívánhatok most néked egyebet,

Legyen áldott a föld, amelyik eltemet.

Béke és nyugalom legyen sírod felett,

Ezt kívánja a hű leányi szeretet.

 

 

 

Búcsú a halott anyától[188]

 

Lelkem, édesanyám, aki szültél engem,

Halálod után is búcsúszómat zengem.

Ki bölcsőm ringattad, mikor kisded voltam,

Szívednek jóságát meg nem hálálhattam.

Azt az imádkozni megtanító ajkat,

Nem csókolhatom már össze-vissza rajtad.

Nem borulhatok már anyai kebledre,

Nem onthatom könnyeim ápoló kezedre.

Isten rendelése így, hogy tőled elváljál,

Engem e világban árvának itt hagytál.

Nagy, fekete felhő szállt a házunk felé,

Mikor téged vittek a temető felé.

Oszlik már a felhő, de még nem süt a nap,

Téged, édesanyám, holtomig gyászollak.

Hiába takarnak téged nehéz rögök,

Neked, édesanyám mindent megköszönök.

Megköszönöm neked a szívességedet,

Holtodiglan való gondviselésedet.

Porladó tested én kézzel kikaparnám,

Csak még egyszer mondhatnám neked, hogy: anyám.

Foghatnám kezedet könnyeket hullatva,

Áldásod kísérne e nehéz utamra.

Édes, kedves anyám, te szívemnek drága,

Sírodon is virul hálámnak virága.

Ki leányod mindig gyermekednek mondtad,

Reám terjesztetted anyai gondodat.

Azt kiérdemelni mindig törekedtem,

Érted imádkozva ébredek és fekszem.

Találkoznom nekem veled már nem lehet,

Veled van most is a leányi szeretet.

Egy szép fehér galamb száll mostan e házra,

Édesanyám, lelked az Isten megáldja.

Nem viszem utamra forró csókjaidat,

Áldja meg az Isten haló poraidat.

 

 

 

Búcsú a nevelőapától[189]

 

Ajkamon a bánat, ím szavakkal mondom,

Új apám, köszöntöm e szép lakodalmon.

Mostoha apám ő, a neve úgy tartja,

De kedves, szerető, ölelő a karja. 

Mondhatja a világ mostohának szánva,

Mint fán a virág, mosolygok én rája.

Mosolygok, nevetek a világ szemébe,

Mert itt a szeretet fogad az ölébe.

S ahol a szeretet tekint reám szépen,

Én ott a szívemet csak boldognak érzem.

Szeretett jó apám! Kedvem búra fordul,

Szememből a hála gyöngykönnycseppje csordul.

Megköszönök mindent, köszönöm jóságod,

De mostan távozom, elviszik hű lányod.

Bocsássál meg nekem, ha vétettem neked,

Legyen mindig áldott, s boldog az életed.

 

 

 

Búcsú a nevelőanyától[190]

 

Most hozzád fordulok, jó nevelő anyám,

Aki édesanyám helyett voltál anyám.

Kicsiny korom óta ápoltál, oktattál,

S hogy én boldog legyek, éj- s nappal munkálkodtál.

Most, hogy távoznom kell, fájdalom ez nekem,

Ki tudja milyen lesz ezután az éltem.

Lesz-e aki mint te, engem úgy oktasson,

Avagy tehelyetted jó példát mutasson.

Most kedves mátkámat követni elmegyek,

Jó nevelőanyám, búcsút mondok neked.

Óh bocsásd meg nekem mindenik vétkemet,

S leányodnak tarts meg tovább is engemet.

Az Isten áldjon meg! Mondja most már lányod,

Legyen nagyon boldog élteted, s világod!

 

 

 

Búcsú a rokonoktól[191]

 

Minden közeli és távoli rokonok,

Tőletek is rendre búcsúzni akarok.

Én elmegyek mostan a ti körötökből,

De ne vessetek ki azért szívetekből.

Az Isten áldjon meg mind-mind egyen-egyen,

Áldás és békesség tirátok legyen.

Kedves családotok soká virágozzon,

S virágos ágain ért gyümölcsöt hozzon.

 

 

 

Búcsú az ismerősöktől[192]

 

Egész lakodalmi ékes gyülekezet,

Amely ma érettem összegyülekezett.

Hogy nem sajnáltatok értem ide jönni,

S nekem – egy árvának – tiszteletet tenni.

Lelkemből köszönöm, s kérem az egeket,

Hogy boldogítsanak mindvégig titeket.

 

 

 

Utolsó búcsú[193]

 

Nincs már egyéb hátra, ti kapuk nyíljatok,

Isten már veletek – megyek – s ti maradjatok. 

Ezennel tinektek minden jót kívánok,

Indulok utamra, Isten már hozzátok.

 

 

 

Árva menyasszony búcsújának befejezése[194]

 

Kedves menyasszonyunk két karja kitárva,

De nem lesz e leány már sokáig árva.

Elvezetjük oda, hol két szülő várja,

Ki a holtak helyett őt szívébe zárja.

Ott él majd szerető testvérek körében,

És új rokonok közt fehér galamb képben.

Ám, de int az óra, jer hát szép menyasszony,

Szemedből válás könnyet ne fakasszon.

Köszönd inkább meg az egek Istenének,

Hogy adott neked, kik eddig nevelének.

 

 

 

Búcsú, ha az apa nem él[195]

 

Jöjj és köszönd meg hát jó édesanyádnak,

Hogy bús özvegységben így felnevelt másnak.

Édesapádért is küldj fohászt az égbe,

Ki lányára onnan szeretettel néz le.

 

 

 

Búcsú ha az anya nem él[196]

 

Jöjj, édesapádnak mondjon hálát ajkad,

Kinek szeretettel függ most szeme rajtad.

Ugye szíved érzi, hogy anyádnak lelke

Szintén itt van mostan, fölötted lebegve.

Ha el is rabolta tőled az enyészet,

Síron túl is szeret az anyaszív téged.

Sárga madár a víz felett, halott anyám Isten veled.

Fehér galamb száll a házra, haló porod Isten áldja.

 

 

 

Menyasszony búcsúja anyjától[197]

 

Kedves édesanyám, tehozzád fordulok,

Szerelmes jó dajkám tetőled búcsúzom!

Óh, de hogy is kezdjem, szólni nem tudok,

Hogy tőled megválok, annyira zokogok.

Add ide kezedet forró könnyeimnek,

Hadd öntsem rá jelét igaz érzelmemnek!

Ki annyit dajkáltál, oly sokat szenvedtél,

Jóra tanítottál, a rossztól féltettél.

Végtére fordítsad könnyes szemeidet,

Kedves jó anyádnak add oda kezedet!

Kedves édesanyám, a te hűségedet

Fizesse meg Isten, csókold meg most őtet!

 

 

 

Búcsú testvérektől, rokonoktól[198]

 

Kedves testvérem, el ne felejtsél,

Mily tiszta szívből eddig szerettél.

Szerettél mindig, bajban és örömben,

Ne hagyjuk el egymást a földi életben.

 

Kedves alsó-felső jószívű szomszédim,

Rokonaim, barátaim, és jó ismerőseim,

Búcsúzom tőletek, bizony keservesen,

Áldjon meg titeket az én jó Istenem!

 

Utoljára pedig tisztelt násznagy uram,

Jó szerencsés legyen minden dolgában.

Rokonaim, barátaim, már Isten veletek,

Búcsúmnak vége van, én már elmegyek.

 

Jer hát kedves társam velem más szállásra,

Hol Isten áldását kérjük mi magunkra.

Jer hát, éljünk együtt szívem fele mása,

Míg meg lesz számunkra a sírverem ásva!

 

 

 

Menyasszony búcsúja[199]

 

Elsőnek is atyám, szóm hozzád fordítom,

Búcsúzó beszédem zokogva indítom.

Köszönettel veszem atyai voltodat,

Hogy ápoltál engem, kedves leányodat.

Az Egeknek Ura te öregségedet,

Gyámolítsa értem te szép vénségedet.

Engedd meg, jó atyám, ha megbántottalak,

És ha téged sokszor háborítottalak.

Könyörögve kérlek, engedd el vétkemet,

Hogy el ne veszítsem én szegény lelkemet.

Köszönöm atyai hű szeretetedet,

S melyet nem érdemlek, gondviselésedet.

Azután fordítsad könnyes szemeidet,

Kedves jó atyádnak add oda kezedet!

Kedves édes atyám, a te hűségedet

Fizesse meg Isten, csókold meg most őtet!

 

Édesanyám, mikor tehozzád beszélek,

Szívemben akkor is nagy fájdalmat érzek.

Teneked köszönöm, hogy a földön élek,

És hogy felneveltél, hálát adok néked!

Te irányítottad eddig az utamat,

Lelkemről elűztél minden bús gondomat.

Örömmel töltötted be mindig voltomat,

És te adtál nekem mindenféle jókat.

A sors rendelése, hogy tőled elváljak,

S választott férjemmel külön úton járjak.

De azért lelkemben mindig veled leszek,

Irántad ezután is, mint eddig érzek.

Mert ha bár tetőled másfelé haladok,

Mégis mindenkor leányod maradok.

Csak azért az egyért könyörgök teneked,

Tartsd meg irányomban mindig szereteted!

Légy szerető anyám, bár nem leszek veled,

Áldja meg az Isten minden lépésedet!

Most add oda kezed, és csókold meg őtet!

 

Kedves testvéreim álljatok elébem,

Mert keserves könnyek áradnak szememben.

Csaknem elájulok szívemben,

Elválásom változik színemben.

Jaj nincsen már mi tenni, megválok tőletek,

Azért testvéreim most megengedjétek,

Nem tudom egy tálból mártok-e veletek.

Végképpen engemet el ne feledjetek.

Mennyi csepp víz vagyon a Nílus vizében,

Hány fűszál teremhet világ mezejében,

Hány bimbó virágzott a Föld kertjében,

Annyi áldás szálljon az életetekre!

 

Hajadon pajtásim, szűz virágok,

Búcsúzásom közben hozzátok is szólok!

Amikor tőletek nagy sírva elválok,

Egyet nektek most szívemből kívánok:

Adja meg a nagy ég, ki felettünk ragyog,

Találjátok ti is meg hamar párotok.

Akivel járjatok együtt utatokat,

Boldogság mezején szedvén virágokat.

 

Álljatok elébem sok híres legények,

Akik személyemet oly gyakran szemléltétek!

Sokszor nekem annyi szépet beszéltetek,

S mind hiába, nem lettem tiétek!

Máma egészségben elhagylak titeket,

Az Ég áldása legyen hát veletek!

 

 

 

Menyasszony búcsúja[200]

 

Tisztelt násznagy uram, szülők, rokonságok!

Egy kevés ideig szavam hallgassátok!

Mivel hogy szavamat hozzátok fordítom,

Jól tudom jó szülők, szívetek búsítom.

Ezért vagyok bátor beszélni veletek,

Tudtokkal van tudom minden történtek.

Kerteteknek nyíló virágkelyhe,

Kedves ápolója szükségünkre nevelte.

Kerteteknek ezen illatos virágát,

A mi vőlegényünk szíve orvosságát.

Mutassátok meg szívetek háláját,

Adjátok át nekünk, a vőlegény párját!

E királyi házban felgyűlt szolemnitás,

Engedelmet kérek, hadd legyen hallgatás.

Gyermek oda hátra, szűnjön a suttogás,

Míg itt rövidesen folyik a búcsúzás.

Ékes menyasszonyunk fölkért szeretettel,

Hogy én ő helyette egész tisztelettel,

Zengjem el búcsúját, búcsúzó szavait,

Hallgassák meg kérem ezen óhajait:

Cigány hegedűknek szűnjön meg zengése,

A sarkantyúknak is álljon meg pengése,

Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése.

Legyünk csendességben, míg lészen végzése.

 

Legelsőbb atyám, szóm hozzád fordítom,

Búcsúbeszédemet zokogva indítom.

Szívemet szíveddel együvé fordítom,

Így valamennyire szívünket vidítom.

Köszönettel veszem te sok jóságodat,

Megmutattad hozzám atyai voltodat.

Nem kímélted tőlem semmi költségedet,

Nagy szükségemben te segítél engemet.

Érjél meg számomra hosszú, boldog öregséget,

Gyámolítsa minden te szép életedet,

Az én örömömre óhajtom ezeket.

Ezután fordítsad könnyes szemeidet,

Kedves jó apádnak add oda kezeidet,

Csókold meg most őtet!

 

Kedves édesanyám hozzád fordulok már,

Mert tudom hogy szívem tőled is bocsánatot vár.

Mert a lettem hitem tőled mindjárt elzár,

Kívánom éltedben ne érjen semmi kár.

Köszönettel veszem te sok jóságodat,

Kisdedkoromi dajkálásodat, felnevelésemért, ápolásomért,

Adjon hosszú élet boldog és dicső bért.

Ezután fordítsad könnyes szemeidet,

Kedves jó anyádnak add oda kezedet,

Csókold meg most őtet!

 

Kedves testvéreim álljatok előmbe,

Mert keserves könnyek áradnak szemembe.

Csaknem elájulok bánatos színembe.

Jaj, de nincs mit tenni, megválok tőletek,

Azért hát véreim már megengedjetek,

Nem tudom egy tálba mártok-e veletek,

Végképp azért engem el ne felejtsetek.

Annyi csepp víz vagyon a Tisza erében,

Hány virág virágzik a Flóra kertjében,

Annyi áldás szálljon rátok életetekben.

 

Kedves lánypajtásaim, valakik voltatok,

Könnyező szemekkel nézek reátok.

Ne fogjon rajtatok semmiféle átok,

Kedves barátnéim, így szólok hozzátok:

Nyoszolyólányaim, nyoszolyóasszonyom,

Fáradtságotokért szívemből kívánom,

Szerencse mint fő kincs mellettetek álljon,

Mind belől mind kívül veletek sétáljon.

Egy szerelmes társsal, olyannal szolgáljon,

Akibe szívetek örömet találjon.

 

Nemes szép társaság kik ide jöttetek,

Hogy engemet méltán meg nem vetettetek,

Hanem lakodalmi tisztséget tettetek,

Áldjon meg a nagy Ég egyenként bennetek.

 

Násznagy uram köszönöm értem tett fáradozásod,

Tovább is kívánok kellő vigasságot.

E sereghez mutassatok kedves nyájasságot.

Mármost jó egészségben elhagylak titeket,

Az Ég áldása tartson benneteket,

Vigasztalja minden bágyadt szíveteket,

Én megyek, kísérem az én kedvesemet!

 

 

 

Félárva búcsúztatása[201]

 

Zokogva indítom búcsúzásra ajkam,

Mert nincs édesanyám/apám kinek kezem adjam.

Nincs kinek elmondjam búcsú-szavaimat,

Nincs kinek adjam búcsú-csókjaimat.

 

Odakint nyugszik már a temetőkertben,

Megpihen csendesen sírjának ölében.

Alussza végálmát örök békességben,

A néma sír sötét, csendes kebelében.

 

Nyugodjál békében, kedves édesanyám/apám,

Ki (x) éves koromig hű nevelőm voltál,

(X) éves koromig szárnyaddal takartál,

Azután pedig már árvaságra hagytál.

 

Legyen ezért áldott a jóságos Atya,

Aki az árvákat sokáig nem hagyja,

Aki énrólam is híven gondoskodott:

Egy szép hitvestárssal megajándékozott.

 

Aki majd ezután gondot visel reám,

Örömben, bánatban, balsorsban egyformán.

 

Kedves drága anyám/apám azt kívánom néked,

Legyen áldott a föld, ahol pihen tested.

Béke és nyugalom legyen sírod felett,

Ezt  kívánom néked, a te hű gyermeked!

 

 

 

Árva búcsúztatója[202]

 

Fájó szívvel nyílik búcsúzásra ajkam,

Nincsenek szüleim, kinek kezem adjam.

Nincsen édesapám, nincsen édesanyám,

Nincs ki meghallgassa ajkam búcsú-szavát.

 

Kint vannak már régen a temető-kertben,

Pihennek csendesen sírjuknak ölében.

Alusszák álmukat örök békességben

A néma sír sötét kebelében.

 

Nyugodjál békében, kedves drága atyám,

Nyugodj te is, drága, kedves szülődajkám,

Legyen könnyű a föld, amely hullott rátok,

Legyen békés a ti örök nyugovástok.

 

Legyen áldott Isten örökös jósága,

Aki gondot visel mindig az árvára,

Aki énrólam is íme gondoskodott:

Egy szép hitvestárssal megajándékozott.

 

Aki majd ezután gondot visel reám,

Örömben, bánatban, balsorsban egyformán.

 

Kedves jó szüleim, azt kívánom néktek,

Legyen áldott a föld, amelyben pihentek,

Béke és nyugalom lengjen felettetek,

Ezt kívánja szívből kedves, jó gyermeketek. 

 

 

 

Menyasszony búcsúztatása[203]

 

Nagyon tisztelt, becses, menyegzői vendég,

Mindnyájatoktól egy kis csendességet kérnék,

Mert hosszú utamra én most indulnék,

Kedves szüleimtől engedelmet kérnék.

 

Búcsúzásom kezdem, csendességet kérek,

Mind kicsitől, nagytól engedelmet kérek.

Illő most siratni kedves szüleimet,

Így kezdeném – ha tudnám – búcsúzó versemet!

 

Búcsúzó szavamra szememből könny fakad,

Pereg le orcámon, mint a sebes patak.

Szívem bánatában majd csak meg nem hasad,

Azért, mert jó szülőm, titeket itt hagylak.

 

Édesapától:

Kedves édesapám, elsőbb is tetőled

Kezdeném, ha tudnám búcsúzó versemet,

De nagy szomorúság szorítja szívemet

Mert nem tudom kire vetem két szememet.

 

Kedves édesapám, most tehozzád térek,

Amíg elindulnék, reád áldást kérek.

Legyen az Úristen mindig a vezéred,

Az ő szent áldása koronázzon téged.

 

Míg itt e földön élsz, élhess békességben,

Isten s ember előtt kedves egészségben!

Ha pedig majd eljő élted végórája,

Lehess a mennyország igaz, jó polgára.

 

Végtére fordítsad könnyes szemeidet,

Kedves, jó apádnak add oda kezedet.

Kedves édesapám, a te hűségedet

Isten fizesse meg! Csókold meg most őtet!

 

Édesanyától:

Hát tőled hogy kezdjem, kedves édesanyám,

Elfogódik szívem, ha rád gondolok már,

Mert éltem dajkája egyedül te voltál,

Még a fúvó széltől is megoltalmaztál.

 

Engem, édesanyám, elvisznek mellőled,

Mint rózsát tövéről leszakajtnak engem.

Kedves édesanyám, hogy váljak meg tőled?

Ha megsértettelek, hát mostan bocsáss meg.

 

Kedves édesanyám, azt kívánom néked,

Éltessen az Isten egészségben téged.

Tartsa meg sokáig e földön éltedet,

Hogy számlálhassál még sok számos éveket!

 

Végtére fordítsad könnyes szemeidet

Kedves jó anyádnak, add oda kezedet!

Kedves édesanyám, a te hűségedet

Isten fizesse meg! Csókold meg most őtet!

 

Testvérektől:

Kedves jó testvérim, legyen miközöttünk

Testvéri szeretet, ahogy eddig éltünk.

Úgy voltam köztetek, mint virág pohárban,

De most már elmegyek, más, idegen házba.

 

Már most testvéridnek add oda kezedet,

Köszönd meg nékik is a szeretetüket.

Kedves jó testvérim, ha megsértettelek,

Bocsássatok most meg! Csókold meg most őket!

 

Lányoktól:

Kedves lány-barátim, hozzátok fordulok,

Ha reátok nézek, mindjárt megújulok.

De azért szívemben már nagyon búsulok,

Hogy seregetektől más útra indulok.

 

Nem lesz már veletek többet mulatásom,

Már férjem házánál lészen maradásom,

Mint az uram mondja, úgy lesz táncolásom,

Jaj, de hamar elmúlt az én leányságom!

 

Szomszédoktól, rokonoktól:

Rokonim, szomszédok, kik ide gyűltetek,

Az én menyegzőmet meg nem vetettétek,

Az Úrnak áldása szálljon tireátok,

Férjem után megyek, mind megbocsássatok!

 

Kedves jó rokonim, szeretett szomszédim,

Ne vessétek meg az én szülő-hajlékim,

Keressétek fel az én szülőházamat,

Gondoljatok reám, amint otthon jártam…

 

Kedves vendégeim, búcsúmnak vége van.

 

 

 

Menyasszony búcsúzó[204]

 

Vajda hegedűnek álljon meg zengése,

A sarkantyúknak is szűnjön meg pengése,

Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése.

Legyünk csendességben, míg lészen végzése.

 

Dicsőség először a nagy magasságban

Istennek, ki lakik fénylő boldogságban.

Ki rendel énnekem egy igaz társat,

Kivel megnyerném a mennyországot. 

 

Reszketnek ajkaim belső félelemtől,

De még jobban remeg szívem sérelmétől.

Engedj meg ó apám, ha megbántottalak,

És hogy téged sokszor háborítottalak.

 

Az Istenért kérlek, engedd el vétkemet,

Hogy el ne veszítsem én szegény lelkemet.

Köszönöm apai nagy szeretetedet,

Melyet nem érdemlek, gondviselésedet.

Az Úr Isten áldjon ezekért tégedet,

És szent országába vegye fel lelkedet!

 

Majd kiesik nyelvem megbágyadt helyéről,

Könnyeim mint patak, úgy folynak szememből.

Midőn hozzád nyújtom ezen búcsúzásom,

Kedves édesanyám, tőled elválásom.

 

Ó szerelmes anyám, látom, miként indulsz ájulásnak,

Többé tán mégsem is vihetsz,

Ismerem te gyenge anyai szívedet,

Ismerem anyai erőtlenségedet.

 

Azt fogod sajnálni, engem mint neveltél,

Emlőddel tápláltál, széltől is őriztél.

Édes drága anyám, ne epeszd magadat,

Bocsáss el engemet, kedves leányodat.

 

Ha megbántottalak, Krisztus sebeire kérlek,

Bocsássál meg az ő szent vérére.

Isten fizesse meg sok fáradtságodat,

És énmellettem tett dajkálásodat.

Vigyen fel ezekért tégedet a mennybe,

Vigadjál szüntelen örök dicsőségben. 

 

Kedves testvéreim, tőletek búcsúzom,

Szívemből nektek is ezeket kívánom.

A nagy Úr Istennek áldása maradjon

Mindvégig rajtatok is, el se hagyjon,

Végre az egekben magához fogadjon.

Az örök életben nektek is részt adjon.

 

Kedves lány barátim hozzátok fordulok,

Ha reátok nézek, szintúgy megújulok.

De seregetektől más útra indulok,

És tőletek mostan immáron megválok.

 

Az Úr Isten adjon nektek is igaz párt,

És szívből szeretett hitvesi társt.

Végre az egekben fogadjon magához,

Legyetek érdemes szűzkoszorújához.

 

Kedves alsó-felső jószívű szomszédim,

S mindenféle kegyes szép jóakaróim.

Áldjon meg az Isten, szívemből kívánom,

Vigyen a mennybe magához, én mondom!

 

 

 

Menyasszony búcsú[205] 

 

Zeng a búcsúszavam, hullanak könnyeim,

Mert tőletek válok, drága jó szüleim.

Nem tudom, hogy hova, merre vezet utam,

Isten bölcs kezében sok rejtett titok van.

Bármilyen boldog is menyasszonyi szívem,

Mégis fájó szívvel búcsúzok el innen.

Isten rendelése és végzése szerint

Mától kezdve reám egy új élet tekint.

Új otthonba megyek, új fészek lesz hazám,

Ó Istenem, légy ott gondviselő dajkám.

Búcsúcsókra nyitom remegő ajakam,

Úgy mondom el halkan hálaadó szavam.

Elbúcsúzok máma a családi fészekből,

S az engemet szerető drága jó szüleimtől.

Drága jó szomszédok, rokonok,

Koma- s keresztszülők és jó munkatársak,

S mind, akik itt vagytok s engem elkísértek!

Isten fizesse meg a sok szép ajándékot,

Áldja meg az Isten mindezért magukat.

Szálljon magukra az Isten kegyelme,

Hogy a mai napnak legyen szép emléke.

Most már indulatunk az Isten házába,

Hol vár reánk a gyertyák áldozati lángja.

És remegve várjuk az Isten áldását,

Hogy házaséletünket kísérje boldogság.

Mielőtt indulok, csókjaimat hagyom

Az engem szerető szülői ajkakon.

Utolsó lánycsókom adom most magukra,

Mielőtt indulok e fontos nagy útra.

Kilépek e házból az Úrnak nevében,

A hetedik szentség felvételére.

És most Isten veled, piciny kis hajlék,

Ahol ifjúságom idáig zajlék.

Mielőtt indulnék, elbúcsúzok tőled,

Istennek áldása lebegjen feletted.

Így hát bizalommal lépek ki e házból,

Istenem, segíts meg hosszú nagy utamon.

 

 

 

Menyasszony búcsúja[206]

 

Mielőtt elvinnénk a ház virágszálát,

Hadd mondjam helyette én a búcsúzását.

Ő nem fojthatja el síró zokogását,

Azért én mondom el szíve sóhajtását.

 

Édesapám, aki engem felneveltél,

Igaz úton járni mindig vezéreltél.

Hogy boldoggá tehess, arra törekedtél,

Mint saját lelkedet engem úgy szerettél.

 

Köszönöm jó apám sok szívességedet,

Áldja meg az Isten minden lépésedet.

Hogy örömmel élhess több boldog éveket,

Isten oltalmába ajánllak tégedet.

 

Szerető jó anyám hát neked mit mondjak,

Aki hűn dajkáltál engem, leányodat.

Nem sajnáltad értem sok fáradozásodat,

Szenvedtél miattam sok álmatlanságokat.

 

Sok ezer áldása van a jó Istennek,

Kívánom azokkal tégedet áldjon meg.

Boldogul folyjanak napjai életednek,

Mert jó anyám voltál nekem gyermekednek.

 

Rátaláltam immár szeretett páromra.

Régi helyemet újjal cserélem ma,

Bocsáss el hát édesanyám szárnyimra.

Kísérjen áldásod engemet utamra.

 

Kedves testvéreim fogjátok meg kezem,

Tőletek elválni esik nagy nehezen.

Látom szemetekből, hogy könnyeztek ezen,

Szívem megindulva búcsúm így végzem.

 

Áldjon meg titeket a jóságos Isten,

Mind felkeléstekben mind lefekvéstekben.

Tartson meg bennünket testvéri szeretetben,

Jók legyünk egymáshoz az egész életben.

 

Kedves lánybarátaim, ó, bocsássatok meg,

Ha talán valaha vétettem tinektek.

Köszönöm a hozzám való szívességeteket,

Legyetek boldogok, míg a Földön éltek.

 

Végre jó szomszédim jönnek első renddel,

Minden rokonaim e vendégsereggel.

Kik hozzám valának szíves cselekedettel,

Áldjon meg az Isten, mint boldog élettel.

 

Legutoljára most tisztelt násznagy uram,

Kegyelmedhez hangzik legutolsó szavam.

Az Isten segélje, aki az égben van,

Vége itt búcsúmnak követtem az utam.

 

 

 

Árva menyasszony búcsúja[207]

 

Kérem tisztelettel a kedves násznépet,

Hogy míg bevégzendem e rövid beszédet,

Édes menyasszonyunk búcsúzása végett:

Tartsanak egy kis figyelmességet.

 

Búcsúzásom rövid, de annál nehezebb,

Nem tudom, hogy kinek nyújtsam a kezemet.

Hiába keresem kedves szüleimet,

Kezet fognom ővelük nem lehet.

 

Nem is kívánhatok én nekik egyebet,

Legyen áldott a föld, amelyben pihennek.

Béke és nyugalom legyen sírjuk felett,

Ezt kívánja a hű leányi szeretet.

 

Most hozzájuk megyek kik szüleim helyett

Énreám szívesen gondot viseltetek.

Isten félelmére engem neveltetek,

Fizesse meg az Úr nemes tetteteket.

 

 

 

Menyasszony[208] búcsúztató[209]

 

Vajda, hegedűdnek álljon meg zengése,

Sarkantyúnak pedig szűnjön meg pengése,

Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése.

Legyünk csendességben, míg lészen végzése.

Jaj, miként indítsam szólásra ajkaim,

Mert látom, hogy égnek lobogó fáklyáim.

Jelen vannak immár kívánt virágaim,

Melyeken örömmel számláltam napjaim.

Mióta az Isten e világra hozott,

Erős és bölcs karján mindeddig hordozott,

Most is milyen szerencse! Életemre vigyázott,

Mert egy hitvestárssal megajándékozott.

Istenem, tenéked adok hálaadást,

Bocsáss mindkettőnkre egeidből áldást,

Hogy neked tehessünk szívbéli fogadást,

Örömmel érhessünk végső leszámolást.

E házba gyűlt vendég, csendes békességgel,

Áldjon meg az Isten kívánt egészséggel,

Egymás iránt való igaz szeretettel,

Isten és embernek tetsző szép élettel.

Édesapától:

Előbb is jó atyám, szóm hozzád fordítom,

Búcsúzó beszédem zokogva indítom.

Szívemet szíveddel együvé szorítom,

Így valamennyire szívünket újítom.

Köszönettel veszem a te jóságodat,

Hozzám megmutatott atyai voltodat,

Fölnevelésemet, ápolgatásomat,

Hogy meg nem vetettél, engem, leányodat.

Úgy tereád az Égnek áldása,

Miként az esőnek égből lehullása.

Széles e világon ne lehessen mása,

Soha víg kedvednek ne legyen bomlása.

A Szenteknek Atyja a te öregségedet,

Gyámolítsa értem tett szép vendégedet. 

Élte csomóját kösse életedet,

Az én örömömre óhajtom ezeket.

Végtére fordítsad könnyes szemeidet,

Kedves jó atyádnak add oda kezedet.

Kedves édesapám, a te hűségedet,

Fizesse meg Isten! Csókold meg most őtet!

Édesanyától:  

Kedves szülőanyám, hozzád fordulok már,

Mert tudom, hogy szíved tőlem búcsúzást vár.

Mert a letett hitem tőled mindjárt elzár,

Kívánom, éltedben ne érjen semmi kár!

A te énirántam való jóságodért,

Csecsemőkoromig dajkálgatásodért,

Sok fáradtságodért, nagy szeretetedért,

Adjon a Jehova a mennyben méltó bért.

Végtére fordítsad könnyes szemeidet,

Kedves jó anyádnak add oda kezedet!

Kedves édesanyám, a te hűségedet

Fizesse meg Isten! – csókold meg most őtet!

 

 

 

Kisvőfény kikéri az ágyat[210]

 

Gondolom, tudják már kegyelmetek nyilván

A mi vőlegényünk hogy mostan mit kíván.

Hő tisztelettel általam kéreti,

Hogy mátkája ágyát adják által neki.

 

Az elszállításért nem kérünk semmit sem,

A mi vőlegényünk elviteti ingyen.

De azért nem akarjuk a kegyelmetek kárát,

Megadjuk, hogy ha kell, az ágynak az árát!

 

 

 

Indulás az esküvőre

 

Mikor a lányos háztól indulnak[211]

 

Igen szépen köszönjük a hozzánk való szívességeket,

A velök közölt jó akaratukat,

És az Istentől megmutatott menyasszonyunkat,

A mi kis seregünknek szállás adását.

 

Igen szépen megköszönjük,

Az Úr oltalmába ajánljuk násznagy urunkat,

Nekünk utasoknak a boldog vagy szerencsés

Megérkezést az itt maradottaknak.

 

 

 

Mikor az esküvőre elmennek[212]

 

Nem célom az nekem, hogy én itt maradjak,

Mint Noé hajója, eledelt hol kapjak,

Hanem gyorsasággal, hogy visszaforduljak,

Az Úr oltalmába jó szülék itt hagylak.

 

Mert nyertünk egy szüzet hosszas beszédünkre,

Hívjuk elé lányát, akit kérésünkre

Által adván nekünk, bízván a kezünkre,

Kiváltképpen pedig friss vőlegényünkre.

 

Csak menjünk már vélük egész készültséggel,

Viselvén magunkat illő becsülettel.

Köttessük majd össze hittel szeretettel,

Mint megannyi ágú kötelékkel,

Hogy így a szent Isten nagy dicsőségére

Együtt élhessenek szívük örömére.

Isten országának öregbítésére,

A maguk lelkének várt üdvösségére. 

 

 

 

Felszólítás az esküvőre[213]

 

Tisztelt vendégsereg, Isten szent nevében,

Induljunk el lassan a szép esküvőre.

Kísérjük el a házaspárt a templomba,

Ahol az esküvő nemsokára meg lesz tartva.

 

Szerezzük meg nekik a nagy boldogságot,

Melyre már régóta mindkettőjük vágyott.

Induljunk hát csendes békességben,

A kijelölt fényes esküvőre.

 

 

 

Vőfély tanácsai és jókívánságai[214]

 

Tisztelt nászünneplő vendéggyülekezet!

Kik e tisztes házban mind megjelentetek,

Jöttünk megtisztelni, jöttünk ünnepelni,

Ezt az emléknapot megörökíteni.

E szép menyasszony a szülői szárnyak alól,

Ma az élet kétes útjaira indul.

Itt áll a menyasszony e nagy útra készen,

Életsorsa legfőbb fordulóján éppen.

Ezért, ó Istenem, szenteld meg e napot,

Mert ki benned bízik, soha el nem hagyod.

Adj hát boldogságot majd a szent esküben,

A te szemed előtt ne legyenek bűnben.

Most hát, szép menyasszony, el nem mulaszthatom,

A jelen időben volna egy tanácsom.

Mert jönnek nagy idők, megpróbáltatások,

Élted viharában lesújtó villámok.

Látjuk e szent napot mily ékes, mily fényes,

Boldog szépségében szinte már regényes.

Elragad az ábránd szelíd, édes sodra,

Ilyen nap, s így élni, nem halnánk meg soha.

Ugye ilyen a múlt és a jelen sorsod,

Tán észre sem vetted, míg utad így tartott.

Mint plántált virágot ápoltak jó szülők,

A rossztól megóvók, igazán szeretők.

De itt áll a sajka, melyben be kell szállnod,

Elindulsz ma rajta, élni a világod.

Lázas képzelettel nézel a jövőbe,

Te, ki csak jót ismersz, mást is látsz belőle?

No, ne félj semmitől, bármit hoz a jövő,

Elöl megy férjed, s te min hű követő.

Hogyha én jós volnék, előre jósolnám,

Milyen sors vár reád, mindjárt megmondanám.

Regény az életút, s a vén idő halad,

És abból, amit tettünk, emlék, ha marad.

Azért úgy éljünk, hogy legyen becsületünk,

Így szebb lesz emlékünk, mikor már nem leszünk.

Az igazság megvéd, a tisztaság éltet,

A hűség nem csal meg, a jóság megfizet.

A remény: hiúság; a vágy: csalogató,

A bűn és a harag mindent leromboló.

 

Kedves menyasszonyunk, még mindig beszélek,

Jókívánságoknak fonalára lépek.

Hű vőlegényednek én vagyok szólója,

A boldog igazság boldog feltárója.

Feljött aranyszínű hajnala egednek,

Mikor elérted e napját életednek.

Amilyen sűrűn hull az egeknek harmata,

Akképpen szálljon rátok az Isten áldása.

Ahány bimbó fakad tavasszal a fára,

Juttasson az Isten annyi víg órára.

Most pedig menyasszony, felejtsd bánatodat,

Viseljed fejeden örömkoszorúdat.

Ezt a pillanatot ne bánjad meg soha,

Mert hiszen egyedül a sors olyan mostoha.

Mikor házatokból elviszünk tégedet,

Kívánom, sok öröm övezze éltedet.

Kedves menyasszony! Segítsen meg Isten,

Az élet utadra sok szerencsét hintsen.

Áhítatos szívvel nézzél fel az égre,

Légy férjeddel boldog, egymást megértve.

 

Násznagyhoz:

Íme, indulhatunk erre a nagy útra,

Hogy két szerelmesnek legyünk ím tanúja.

Tanúi leszünk mi e két szerelmesnek,

Amikor boldogan egymáséi lesznek.

Induljunk most bátran, az Isten segéljen,

Éltetekre áldást, boldogságot hintsen.

 

 

 

Örömapa köszöntője az ifjú párra[215]

 

Ezen ünnepélyes és fontos órában,

Időzzünk egy percet még ezen szobában.

Tisztelt barátaim, vendégek, rokonok,

Gyermekeim, mátkapár, reám hallgassatok.

Illendő megállni néhány okos szóra,

Mielőtt elmennénk a nagy fordulóra.

Kedves jó leányom, előbb hozzád szólok,

Azután tőled én nagy búsan elválok.

Miként a madár is fészkéből kirepül,

A lány is hazulról egy napon elkerül.

Idehagyja önként a szülői házat,

Elmegy ő, vőm-uram szívével utánad.

Én a jó hajadont, kit tőlem elkértél,

Akit itt szívedből nagyon megszerettél,

Gondosan neveltem, őriztem, ápoltam,

Dologra, munkára meg is tanítottam.

Vedd hát tudomásul, minden jó szándékát,

Becsületre, hitre való akaratát.

Tartsd tisztességben, becsüld meg mindenkor,

Hétköznapokon is, nem csak ünnepkor.

Bocsásd meg mindenkor, hogyha hibája lész,

Nyugodtan így teszem kezedbe a kezét.

Gyenge az asszonynép, Úr akaratából,

Eljár a nyelve is bősz indulatából.

De ha keze dolgos, a szíve szerető,

Áldást ad nyomban az a jó Teremtő.

Itt e pillanatban, mikor még nem késő,

Fontolja meg bölcsen leány és kérő,

Hogy mitévő legyen, mit vállal magára,

Ne kösse e magát élete kárára.

Ha pedig elmentek az oltár elébe,

Egyik se bánja meg, amit tesz lelkébe.

A házasság útja olykoron göröngyös,

Bizony a jó kedély sem mindig csak gyöngyös.

A házasság nem csak nász, puhára vetett ágy,

Nem csak dínom-dánom, szerelem, vígasság.

Van annak tüskéje, göröngye is bőven,

De azért ne kell ám megugrani bőszen.

Legyetek jó szívvel egymás hibájához,

Megértéssel szintén egymás szándékához.

Az, aki jót akar, nem igazán bűnös,

Ezért a bocsánat sose legyen szűkös.

A nagy útra íme áldással bocsátlak,

És ha rászorultok, tanáccsal szolgállak. 

 

 

 

Indulás a templomba[216]

 

Nem célom az nekem, hogy én itt maradjak,

Mint Noé galambja, eledelt hol kapjak?

Hanem gyorsasággal, hogy visszaforduljak,

Isten oltalmában, jó szülém, itt hagylak.

Mert nyertünk egy szüzet, hosszas beszédünkre,

Mi elöljárónknak sok kéréseire.

Által adván nékünk, bízván kezeinkre,

Kiváltképpen pedig friss vőlegényünkre.

Köttessenek össze hittel-szeretettel,

Mind megannyi ágú erős kötelékkel,

Hogy így a nagy Isten szent dicsőségére

Együtt élhessenek szívük örömére.

Isten hatalmának öregbítésére,

A maguk lelkének várt üdvösségére.

 

 

 

Kurjantások esküvőre menet[217]

 

 

Álljunk meg a lukas hídon, hadd hugyozzon a menyasszony!

 

A menyasszony olyan jó, mint a lukas mángorló.

 

Piros rózsa koszorú, a menyasszony domború!

 

Iparkodjon a menyasszony, hamar kelljen bábaasszony!

 

A deszkára támaszkodnak, menyasszonyra bámészkodnak!

 

Ma menyasszony, holnap asszony, holnapután komámasszony!

 

Ne sajnáld a kombinétot, nyomd oda a toldalékot!

 

A menyasszony nagyon csinos, lefektetni most még tilos!

 

Ez az utca de kies, a menyasszony de ügyes!

 

Ez az utca kanyarékos, a menyasszony takarékos!

 

Sárga rigó arany nyereg, a vőlegény derék gyerek! 

 

Aki kiáll az utcára, nincsen dolga a szobába!

 

Ez az utca egyenes, a menyasszony de begyes!

 

Ez az utca kanyaros, a menyasszony takaros!

 

Nyoszolyólány meg a vőfély, ragyog, mint a füstös kémény!

 

Sárgarépa, csinált virág, de sok kislány vigyáz miránk!

 

Ez az utca végig erre, szép menyasszonyt viszünk erre!

 

Hazamegyünk vacsorára, apró piros pogácsára.

 

Sárgarigó fülemüle, fekhetnék az öreg szüle!

 

Sárgarépa, pempő, öregasszony, menykő!

 

Elcsúszott a lúd a jégen, megkérlek a jövő héten!

 

Búzát arass, ne vad lencsét, leányt szeress, ne menyecskét!

 

Szomorúfűzfának lehajlik az ága, vőlegényünknek meg tátva áll a szája!

 

Réz tepsiben sül a rántás, a vőlegény nagyon csámpás!

 

Sárgarépa petrezselyem, a menyasszony végig selyem!

 

A menyasszony a hordó, a vőlegény a fúró. Hogyha ő azt megfúrná, piros borát kívánná!

 

Ez az utca háromfelé, most megyek a babám elé!

 

Arany bárány, arany kos, menyasszonyért megyünk most!

 

Hosszú bunda, bőr tarisznya, gyalog megyünk, mint a kutya!

 

Se nem asszony, se nem lány, fehér gyöngy van a nyakán!

 

Ez az utca homokos, a menyasszony pocakos!

 

Piros alma héja nélkül, a menyasszony bugyi nélkül!

 

Vereshagyma keserű, a menyasszony gyönyörű!

 

Itt az öröm, itt a haszon, megesküdött a menyasszony!

 

Fehér galamb száll a házra, új menyecske jött a házba!

 

A menyasszony kicsi teste, megkívánja minden este!

 

Sárga csikó, sárga nyereg, vőlegényünk derék gyerek!

 

Árpa cipó, zabkenyér, jaj de szép a vőlegény!

 

Füstölög a hegy leve, menyasszonyunk jer ide! Végigmegyünk utcájába, odaérünk hamarjába. 

 

Varga Lajcsi kicsi háza, nem lesz neki Marcsa lánya.

 

Ez a ház itt piktoros, itt lakik a plébános. 

 

Nem messzire mentünk lányért, kaptunk is egy kéve szárért! 

 

Gyere rózsám a kenderbe, nézzük mi van a pendelbe!

 

Aki kinéz a deszka közt, annak viszket a lába közt!

 

Gyere rózsám a ház mögé, nézzünk egymás lába közé!

 

Ide nézz a figurára, ne az anyád szoknyájára!

 

Annak aki kíváncsi, a két szeme hulljon ki!

 

 

 

Esketés előtti- és utáni versek

 

 

Polgári esküvő előtti köszöntő[218]

 

Jelen vannak most már vőlegény, menyasszony,

Hogy egymásnak örök hűséget fogadjon.

Nevünket az anyakönyvbe beírhassák,

Életük folyását Istenre bízzák.

 

 

 

Pap felkérése az esküvő lebonyolítására[219]

 

Átléptem küszöbét tisztelendő úrnak,

Isten dicsérésére az ajkaim szólnak.

Legyen meg mindenben az ő akarata,

Segedelmével lőn éltünk minden napja.

Istenhez e földről hő imáinkon kívül,

Az ő hű szolgáját követjük vezérül.

Most is, hogy két ifjú szív egymásra talált,

S összekötni készül élete folyását,

Jóból is, rosszból is hogy együtt kérjen,

Vígságot, bánatot egymás mellett érjen.

E hívő nyáj pásztorát tisztelettel hívjuk,

Hogy a készülő frigy áldására bírjuk.

Kösse össze szépen a földön, idelent,

Amit az Ég Ura, Isten bölcsen rendelt.

Menyegzői napra könyörögjön áldást,

Sok boldogság érje az ifjú pár házát.

 

 

 

Pap felkérése[220]

 

Kedves tisztelendő atya, hű lelki pásztorunk,

Isten beszédéből hűséges doktorunk,

Egy pár szót szólanék ezen úri házban,

Ha nem lennék itten most meguntatásban.

 

Ezen egy pár személy, amint tetszik tudni,

Egymásnak hűséget akarván esküdni,

Kik, hogy minél előbb céljukat érhessék,

Tisztelendő urat szemben tisztelhessék.

 

Tessék készen lenni a hit-feladásra,

Mi ismét elmegyünk, végezvén dolgunkat,

Addig is szívesen ajánljuk magunkat. 

 

 

 

Pap köszöntése[221]

 

Eljöttünk hát mindannyian

Az Úristen házába,

Kinek neve legyen áldott

Széles e világban.

A jegyespár kérését

Tolmácsolom Isten

Hű szolgájához,

Esketéssel segítse őket

A földi boldogsághoz.

 

 

 

Köszöntés  a papnál[222] 

 

Tisztelendő urunk, a szent lánc mit kötöttél,

Legyen mindig igaz az egyesült híveknél.

Áldást kérő imája hasson fel az égre,

Szálljon az új párra szeretet és béke.

 

Tisztelendő urunkat pedig földi életében,

Kísérje boldogság, öröm szüntelenül.

Legyen vezércsillag az Úr élte felett,

Testi-lelki jóval áldja meg kelmedet,

Szívemből kívánom! 

 

 

 

Megköszönni az esketést[223]

 

Plébános úr az Isten szolgája,

Az anyaszentegyház hű lelki pásztora,

Köszönjük ezen szentség kiadását.

Ezen pár személy összekapcsolását. 

 

Plébános úr értünk tett jóságát

Isten fizesse meg sok fáradozását.

Hogyha majd megfutja földi pályáját,

Nyerje el a szentek égi koronáját.

 

Nyerje meg a szentek ragyogó szemét,

Lássa meg az Isten csillogó képét.

Ha elérkezik az utolsó órája,

Akkor az Isten jobbjára állítsa. 

 

 

 

Esketés megköszönése reformátusoknál[224]

 

Szépen megköszönjük a hit feladását,

Tisztelendő urunk hű fáradozását.

Hogy nem sajnállotta egyéb pár szavait,

És a szent eskünek az elmondásait.

 

Kívánom Istentől, sokáig élhessen,

Ezen szép hivatalt hűséggel viselje,

Semmi kár ne érje egész életében,

De a jó szerencse kísérője legyen.

 

(település neve) községnek hű vezére legyen,

Ha csak lehet, mindenkinek igazságot tegyen,

Élete folytában legyen őrangyala,

Holta után jusson Isten jobbjára. 

 

 

 

Ifjú pár köszöntése a templomban[225]

 

Ti pedig, hű párok, kik megesküdtetek,

Ezután is egymást híven szeressétek.

Ne felejtsétek el, amit fogadtatok,

Az Úr áldása úgy marad rajtatok.

Én is azt kívánom, és szívből mindnyájan,

Éljetek boldogan, ne szomorúságban. 

 

 

 

Mikor a hitről hazatérnek[226]

 

Legyen az Istennek dicsőség az égben,

Szerencsésen vittük nagy dolgunkat végbe.

Legyen az Úristen mindig vezérünk,

Igaz gyámolítónk, míg a földön élünk.

 

Váljék az új párnak mai esküvése

Lelküknek örök javára, üdvére,

Az Isten áldása szálljon a fejükre.

Legyenek vidámak, boldogok örökre!

 

 

 

Nagyvőfély köszöntője az esküvő után I.[227]

 

Legyen az Istennek dicsőség az égben,

Szerencsésen vittük nagy dolgunkat végbe.

Tisztelt jó uraim, becses asszonyaim,

Nem voltak hiába fáradozásaink.

Szép menyasszonyt kaptunk a vőlegény mellé,

Ők már egybeforrtak, mindketten egymás.

Legyen az Úr Isten mindig a vezérünk,

Igaz gyámolítónk, míg e földön élünk.

Váljék az új párnak mai esküvése,

Lelküknek örök javára, üdvére,

Istennek áldása szálljon a fejükre,

Legyenek vidámak, s boldogok örökre.

 

 

 

Kisvőfély köszöntője az esküvő után[228]

 

Jó estét kívánok, hát ide érkeztünk,

De nem üres kézzel, asszonyt kerítettünk.

Nevében szólok most, köszöntöm e házat,

Apát, anyát, testvért, sógort és komákat.

Szeretettel kéri mindannyijukat,

Fogadják be őt, mint kedves leányukat.

Fogadják szívükbe olyan szeretettel,

Mint amilyent ő is otthonról hozott el.

Engem pedig megkért igaz szeretettel,

Köszöntő szavait helyette mondjam el.

Kedves új szüleim, bár nem itt születtem,

Édes otthont érzek, kedves nekem minden.

Lelkemnek érzelme oly tiszta, mint a hó,

Nem tudom mondani, mily tiszta, lángoló.

Legyetek köszöntve, kedvesem szülei,

Az Úr rendelését örömmel kell venni.

Együtt pillantjuk meg a boldogság napját,

Hogyha törekvésünk hűség karolja át.

A csermely elhagyja kősziklás forrását,

Völgybe száll, s bejárja a rónák tájékát.

Én is engedtem a végzet hatalmának,

Amikor párommal esküdni hallának.

Esküdtünk, hogy én és fiatok – jegyesem,

Hű társak leendünk balsors s szerencsében.

Új szüleim, nektek szintén ezt fogadom,

Hű lányotok leszek, szavatok fogadom.

Szeressetek ti is, ne legyünk idegen,

Ha már idehozott engem a szerelem.

 

Ennyit mondanék csak és be is fejezem,

Nehogy a sok szótól megfájduljon fejem.

Kívánok önöknek erőt, egészséget,

Egész életükre áldást, békességet.

Sok örömük teljék emez ifjú párban,

Állandó békesség fészkeljen e házban.

 

 

 

Nagyvőfély köszöntője esküvő után II.[229]

 

Elhangzott az igen, szeretem, s eskü,

Ők egymásé lettek testestül-lelkestül.

Vőlegényünk helyett, most tisztelt vendégek,

Kedves, új szülőihez egy pár szót intézek:

Köszönetet rebeg most szívem és a szám,

Tihozzátok kedves jó apám és anyám.

Kik az én számomra társat neveltetek,

Akit mind a sírig becsülök, szeretek.

Összeadott engem lányukkal az oltár,

El nem választ tőle semmi csapás immár.

Világ két végére vethet a sors minket,

Széjjel nem tépheti a mi szíveinket.

Ha szenvedés érne, elé együtt állunk,

S valahogy csak meglel a vigasztalásunk.

De mit is beszélek szenvedésről itten,

Szenvedés számomra már ezen túl nincsen.

A legnagyobb kín is öröm immár nékem,

Hogyha megfelezi velem feleségem.

Nem félek az élet csatázó zajától,

Harcok közt a lelkem csupán jobban lángol.

Ha a gyűlölködés hidege rám fújna,

Családi tűzhelynél felmelegszem újra.

Családi otthonom, hogy boldog lesz, látom,

Hisz ilyen ágakról szakadt a virágom.

Ilyenekről, miknél különb nem is terem,

Áldja is meg őket két kézzel az Isten.

Kedves új szüleim, köszönöm hát nektek,

Hogy ily drága kincset adtatok szívemnek.

Köszönetem lesz majd az a hű szerelem,

Mellyel lányotokat holtig körülveszem.

 

 

 

Visszaérkezéskor[230]

 

Legyen az Istennek dicsőség az égben,

Szerencsésen jártunk nagy dolgunkban végre.

Legyen a jó Isten vezérünk mindenben,

Ami még hátra van, érjen véget rendbe.

Nagy fáradozásunk nem esett hiába,

Mert egy drága kincset hoztunk e hajlékba.

Ím itt a menyasszony, velünk megérkezett,

Tessék, násznagy uram, fogjon vele kezet!

 

 

 

Hérészek[231] meghívása[232]

 

Szerencsés jó estét az Úristen adjon,

Az egész ház népén áldása maradjon!

Öröm és szeretet köztük virágozzon,

Az én beszédemen szívük meginduljon.

Múlt ígéretünket nem felejtettük el,

A mi vőlegényünk azért küldött most el:

Kívánjanak jó estét egész tisztelettel,

Keressék fel őtet, kéri tisztelettel!

 

 

 

Lakodalom kezdésére[233]

 

Elérkezett végre a lakodalom napja,

Kérem a násznépet, ne is hagyja abba!

Holnap délutánig nem is megyünk haza,

Hiába meredez a vőlegény  …. Nyaka.

 

E ház boldoguljon, vigadj, jó násznépem! 

Az ifjú menyasszony gömbölyödjön szépen!

Szülessen sok gyermek, s egy se legyen durva!

Minden csinos lányból legyen egy jó … anyós!

 

Gyöngyöző homlokkal, lüktető derékkal,

A mi vőlegényünk a mozgásért él-hal.

Ámde másnap úgy kell dörzsölni az inát,

Így jár, aki nagyon szereti az … ágyat!

 

A régi ház csendes, a menyasszony távol. 

Csókolva búcsúzott a kedves anyjától.

Még a nyugodt anyós lelke is megingott,

Mert az após néha oly nagyokat …. Sóhajtott.

 

Az én kedves drága vőlegény barátom

Reggel sokszor levert, sápadt, levert, amint látom:

Kérdem tőle múltkor: miért vagy oly aszott?

Bágyadtan mondja, hogy egész éjjel …. Horkolt.

 

Holnap lesz a nászágy rettenetes napja,

Az ifjú asszony beosztását kapja.

Míg a bús gerlice örül a tavasznak,

Addig ők az ágyban önfeledten … örülnek.

 

Abbahagyom máris, befogom a számat,

Mert időt kell hagyni a jó mulatságnak.

Kezdjük is talán el, hadd szóljon az ének,

Mulasson mindenki, rajta hát zenészek!

 

 

 

Visszatérés a templomból[234]

 

Szerencsés, jó reggelt e ház gazdájának,

Végére jutottunk ím hosszú utunknak,

Alázattal kérem a belül valókat,

Hogyha meghallgatnák jelen szavaimat.

A mi kis seregünk, mely idekint vagyon,

A hosszú út alatt elfáradt nagyon.

Fogadják szívesen vidám hajlékukba,

Részeltessék őket szép mulatságukban.

Nagy fáradozásunk nem esett hiába,

Mert egy drága kincset hoztunk hajlékunkba.

Ím, itt a menyasszony, velünk megérkezett,

De látom, az ajtón mostan be nem mehet.

Fordítom fegyverem a bezárt ajtónak,

Bocsátom be rajta ezen utazókat.

 

 

 

Vacsora előtti versek

 

 

Az esküvőről hazamennek[235]

 

Drága jó uraim, kedves asszonyaim,

Nem voltak hiába fáradozásaink.

Szép menyasszonyt kaptunk 

A vőlegény mellé, ők már egybe forrtak,

Mindketten egymásé.

 

Örülünk tehát e ritka szerencsének,

Mivel hogy vége van a szent ünnepélynek,

Egy család ünnepe jöve így utána,

Tessék, foglaljanak helyet egy kis lakomára.

 

 

 

Hazaérnek a templomból I.[236]

 

Midőn a világot Isten teremtette,

Egy nagy kegyelméből azt elrendelte,

Egyszer minden ember házasságra lépjen,

És törvényi szerint boldogságban éljen.

Drága uraim és kedves asszonyaim!

Nem voltak hiába fáradozásaim,

Szép menyasszonyt kaptunk vőlegényünk mellé,

Meg is esküdtek, mint azt Isten rendelé.

Kérnék tehát helyet az ünnepelteknek,

Hogy most már egymás mellé ülhessenek!

 

 

 

Hazaérnek a templomból II.[237] 

 

Tisztelt vendégsereg!

Dicső és örömteli vacsorára jöttünk,

Két fiatal szív boldogságát ünnepeljük.

Az oltár előtt hűséget esküdtek egymásnak,

És azt, hogy boldogságot hoznak e kis háznak.

Az eskütételen mi is jelen voltunk,

Nagy-nagy örömünkben mi is osztoztunk.

Bebocsátást kérünk kis seregünkkel

És jó vidámságot minden vendégünknek!

 

 

Hazaérnek a templomból III.[238]

 

Megjött az új pár, fogadják be őket,

Hisz most egymásnak hűséget esküdtek.

Legyen az új pár mindig szemük fénye,

Drága szüleiknek éltető reménye.

Kérem, hogy nyissanak ajtót előttünk, 

Hogy Isten nevében rajta beléphessünk!

Tisztelt ház népe, figyelmüket kérem,

Mert friss menyasszonyt tartok itt kézen,

Akinek még tegnap nem volt koronája,

Ma ő a legszebb, párja boldogsága.

Adjon az Isten neki erőt, egészséget,

Hű párjához való kedves szeretetet.

Ők a mai napon az oltár elé mentek,

A pap előtt egymásnak hűséget esküdtek.

Koronázza életüket az áldott Jézus képe,

Örüljön, vigadjon velük a ház minden népe!

 

 

 

Hazaérnek a templomból V.[239]

 

Kedves vendégeink!

Itt vagyunk, jó szülők, az oltártól jövünk, 

Az édes Jézus is ott volt miközöttünk.

Hallotta az esküt, amit ők mondtak,

Látta az áldást, mit a paptól kaptak.

Mi is imádkoztunk, kik ott voltunk velük,

A szeretett atyát buzgó szívvel kértük.

Fáradozásunk nem volt hiába,

Mert egy kincset hoztunk e házba.

A vőlegénynek itt az életpárja,

Tőle függ életük boldogsága.

Fiatoknak itt van drága kincse,

Segítsétek, hogy útjukat virág hintse!

Ő a ti családfátok tőbe ojtott ága,

Ápoljátok híven, hogy legyen virága!

És most vígságra pendüljön cimbalom,

Mert már kezdődhet is a lakodalom!

Táncra perdül itt minden ember lába,

Étkezésig mindenki jó kedvvel járja!

 

 

 

A vőfély asztalhoz hívja a vendégeket[240]

 

Tisztelt násznép!

Halljunk egy okos szót!

Tálalva az étel, töltetnénk boros korsót,

Mind asztalra hordjuk, de hogy fel ne dűljön,

Ki- ki tisztességgel az asztalhoz üljön.

 

Ha már mind leültek, újra megjelenek,

Hogy tele tálakból bőséggel merjenek.

Ha addig valaki tán elunná magát,

Itt a seprűkóró, piszkálja a fogát!

 

Szakácsnénk az ételt gonddal kitálalá,

Ne hányja hát senki azt az asztal alá.

Te meg cigány figyelj, ne tátsd öblös szádat,

Tedd keresztül vonód, zörgesd meg a fádat!

 

 

 

Vőlegény bekérése az asztalhoz[241]

 

A Balaton partján én amint sétáltam,

Páratlan gerlicét a nád mellett láttam,

Hogy párja nem lévén, nagyon megsajnáltam,

Gondolkodtam azon, párját hol találjam.

 

De most már azóta elöl áll párjával,

Életének legszebb nyíló virágjával.

Megmutatja magát férfi virtussággal,

Köszönti e népet ünnepi szavával. 

 

 

Vőfély beszéde a násznéphez[242]

 

-Uram, uram, násznagy uram, kegyelmedhez való szóm volna, ha meghallgatna kend. 

 

-         Igenis meghallgatom.

 

- Van-e a háznak násznagya vagy gazdája,

E begyült seregnek igazgatásra,

Benyújtandó szómnak meghallgatására,

Jókívánságomnak elfogadására?

 

-         Igenis vagyon.

 

-                     Láttam én iszonyú éhségét e népnek,

Amint adám magamat nagy keserűségnek,

Bujdosván eljártam kerekségét a földnek,

Gyülekeztével kicsiny seregemnek.

 

Végre Isten vive igen boldog helyre,

Tejjel-mézzel folyó Kánaán földjére,

Hogy találék kegyes könyörülő férfi, 

S asszony népre és nemzetségre.

 

Akik engem látván akképpen szólának, 

Hogy az éhes népek kiéi volnának?

Én felelek: ezek mind (város neve)-i lakosok,

De az éhség miatt van nagy búsulásuk.

 

Ezt hallván minekünk eledelt adának,

Fügével- s mazsolával meggazdagítanának,

Kenyeret, húst bőven zsákunkba adának,

Ily nagy emberséggel visszabocsátanának.

 

Melyből kelmeteknek is bőven részt hoztunk,

Ezért ha szívesen mi bébocsáttatunk,

Az éhező népnek vigasztalást nyújtunk. 

Ha nem, majd ezennel másfelé utazunk.

 

De a vacsoráló ház látom, elkészült,

A háznak szélein sok asztal felépült,

Tiszta abroszokkal föle megékesült,

Jóllehet azelőtt éhségtől kirémült. 

 

Elkészült asztalra tányérokat adtam, 

Kalács, cipó, bőségével megraktam,

Kést, kanalat melléje helyesen hordattam.

Ezért ha megengedné, násznagy uram,

 

A hozott eledelt szívesen beadom,

Ami az én tisztem, azt el nem mulasztom.

Szorgalmatossággal a népet biztatom,

Örömre szívüket ekképpen indítom:

 

Az első tál étel a bagolynyerítés,

Ezt fogja követni a kemencenyögés,

Csirkeordítás és borjú köhögés, 

Végre megérkezik sűrű kocsicsörgés.

 

Odakünn egy vaddisznó van megláncolva,

Két beteges bolha lesz nyársra húzva,

Sült pecsenye helyett nagy fejszének foka,

Hetvenhét esztendős kerekeknek agya.

 

Itt a forró leves, az étkek alapja,

Vigyázzon szájára, aki ezt bekapja.

Ez a kis csibécske tegnap kaparhatott,

Máma a levesbe hogy megkopaszodott.

 

Jó a sült pecsenye a vajas kásával,

A sárgarépa is disznónak farkával.

Itt a sült pecsenye a vajas kásával,

Aki ebből eszik, forduljon hasznára.

 

Itt van násznagy uram a harmadik étel,

Míg más következik, éljék egészséggel.

Szívesen adja ezt a háznak a gazdája,

Ételét-italát tőlünk nem sajnálja.

 

 

 

Estéli beköszöntő[243]

 

Szerencsés jó estét kívánok mindenkinek,

Valakik e házban begyülekeztek.

A nagy Úristennek áldottai legyenek,

Vőlegény urammal itt örvendezzenek.

 

Akinek van kedve ételre-italra,

Ha van kívánsága a jó apetusra.

Ki a bort nem issza, vizünk elég vagyon,

Akinek az jobb, az ballagjon a folyón.

 

Mivel most az imák során által estünk,

Vigadjunk végre, ha eddig pityeregtünk.

Eddig csak így volt, ezután is így lesz,

Majd megtudod pajtás, ha feleséged lesz.

 

 

 

Beköszöntő a vacsora előtt[244] 

 

Petőfi költő volt, szava csengett-bongott,

Nekem ma nehezebb követni a dolgot.

Nem kenyerem ugyan az írás, az ének,

Most viszont már nektek mindent elmesélek.

 

Nem kell nekem bicska a rím faragásához,

Csak az eszem fogna jobban a mondáshoz.

Ami jókívánság van az én szívemben,

Azt mondom én nektek menten és iziben.

 

Amint látják nem kell tőlem megijedni,

Csúfondáros viccet nem kaphat itt senki.

Szédül a fejem is, forog már a világ,

Adjunk hát e bornak szerencsés éjszakát. 

 

 

Vendégek asztalhoz ültetése[245]

 

Tessenek, tessenek asztalhoz kerülni,

Ki-ki szomszédjával a székre leülni.

Türelmetlen már künn a ropogós malac,

Szeretné tudni: vajon ízes-e a falat?

 

A töltött káposzta is alig várja sorát,

Nem pirongatják meg vajon gazdasszonyát?

A túros gombóc is szeretne jó lenni,

Kedves vendégeinknek igazán ízleni.

 

Remélem, hogy hoztak étvágyat eleget,

Vidáman fogyasztanak hideget-meleget.

Kacsát, libát, pulykát borral öntözgetik,

Ha egyszer megunták, ismét elől kezdik.

Tessenek hát hamar asztalhoz kerülni,

A jó szomszéd mellé izibe leülni.

 

 

 

Beültetés a vacsorához[246] 

 

Uraim, az asztal meg vagyon terítve,

Kés-tányér-villával kanállal készítve.

Jönnek az ételek is most mindjárt sorba,

Ez a sok legénység nem áll itt hiába.

 

Nehogy a leves az asztalon elhűljön,

Felmelegítése dologba kerüljön.

Tessék mindnyájoknak helyre telepedni,

Úgyis a muzsikus most kezd melegedni.

 

Dicsérettel telve legyen már a hajlék,

Legyünk csendességben, hogy beszédem halljék!

Szomorúság, bánat most tőlünk távozzék,

Aki nem tud semmit, az tőlem tanuljék!

 

Urak és asszonyok foglaljanak helyet!

Terítve az asztal már, ki-ki leülhet.

Én, ami tőlem telik, mindent elkövetek,

Hogy jó étvággyal egyenek kelmetek!

 

 

 

Vacsora előtti beszédek, étkek felsorolása[247]

 

Tisztelt vendégsereg! Legyenek bú nélkül,

Hiszen a szakácsné készül, megnéztem az imént.

Úgy láttam én éppen, bagolynyerítést főz

Első ételképpen.

 

Asszony nyöszörgés fől, csirke ordítással,

Borjú köhögéssel, vadbivaly mártással.

Végül ehetünk itt üres kocsizörgést,

Hozzá sündisznómáj lesz majd a körítés.

 

Tüskés sündisznó lesz itt majd nyársra húzva,

Egy öreg kocsinak agya bepácolva.

Megeszünk mi mindent, csak hozzák hát menten,

Amit elénk tenni a szakácsnénk nem restell. 

 

Jaj, hogy ki ne hagyjam, és el ne felejtsem,

Az imént hogy éppen a konyhába mentem,

Finom étket láttam, mindjárt elmesélem.

Patkánycomb lehetett, úgy vélem.

 

És, hogy az étvágyat menten el ne rontsam,

A legjobb falatokat el ne hanyagoljam,

Vad csalánnal tépdelt egérfark leves

Készült nagy serényen, de lehet, hogy nyest.

 

Ki is nézek tüstént most már a konyhára,

Meglesni, hogy mi lesz ízes vacsorára.

Egyet fordulok és visszajövök menten,

Lehet, hogy sohasem, borjúnyúzó kedden.

 

 

 

Evés előtti második beköszöntő[248]

 

Uraim, az asztal meg vagyon terítve,

Nagytányér kanállal, villával készítve.

Jönnek az étkek is most mindjárt sorjában,

Ez a sok vendég itt nem ülhet hiába.

 

Nehogy az asztalon az étel meghűljön,

És a melegítése dologba kerüljön,

Tessék hát mindenik helyre telepedni,

Mert a muzsikus már meg fog merevedni.

 

Húzná ő a nótát az evéshez resten,

Azt hogy üljenek le kegyelmetek menten.

Ami tőlem telik mindent elkövetek,

Hogy az étek mellé vidámságot tegyek.

 

 

 

Vacsora előtti köszöntő I.[249]

 

Halljunk szót uraim!

Adjon az Isten szerencsés jó estét mindenkinek,

E menyegzős házban összejött vendégeknek!

Víg öröm szárnyaljon, szálljon fel az égig,

Az Isten áldása legyen rajtunk végig!

Míg remegő hangom szárnyra eresztem,

Szemeimet a magas égre emelem.

Onnan várok áldást szép magyar hazánkra,

És az itt összegyűlt vidám társaságra.

Várjuk még azokat, akik még itt nincsenek,

A nagy dolgaik miatt ide nem érhettek.

Addig e vendégsereg mulattassa magát,

Lassú és friss táncra egyengesse talpát!

Csak vígan!

 

 

 

Vacsora előtti köszöntő II.[250]

 

Díszes ruhás ifjú pár, ideállok elétek,

Esküvőtök ünnepnapján köszöntelek titeket.

Azt kívánom, legyen boldog páros éltetek,

A jó Isten áldása legyen mindig veletek!

 

 

 

Vacsora előtti köszöntő III.[251]

 

Adjon az Ég Ura mindenkinek jó estét,

Hadd kívánjak az esthez jó szerencsét!

Megtekintettem az ételeket a konyhában,

Hozzuk is őket nemsokára szépen sorjában.

Kötelességemnek vagyok a mestere,

Amire a jó gazdám rendelt erre.

Tudják uraim, derék gyerek vagyok,

Az arcom, mint a kikirics, úgy ragyog.

Ismernek engemet urak és hadnagyok,

Tudják, hogy Attilának híres fia vagyok.

A lányok körül forgolódni tudok,

Szeretem a bort is, ha adnak, szaladok.

Vőfélyünk érkezett híres Perzsiából,

Követek érkeztek hozzátok Szittyából.

Utána érkeztek megterhelt tevéink,

És most jönnek elő a pompás étkeink.

Az első tál étel lesz a borjú nyerítés,

Utána érkezik a kemencenyögés,

Csirkeordítása, borjúköhögése,

És az ördögöt hozó kocsi zörgése.

Készülnek az ételek, süt-főz a szakácsné,

Jobban ért ő mindenhez, mint a papné.

Az ételeket jól tudja kavargatni,

De a boroskancsót is tudja hajtogatni.

Nos, uraim, most kimegyek a konyhára,

A sok finom ételek pompás illatára.

Majd megjelenek mindenki láttára,

Ha előbb nem, hát Szent György napjára.

 

 

 

Vacsora előtti köszöntő IV.[252]

 

Uram, uram, kedves násznagy uram!

Kegyelmedhez volna egy-két szavam.

A vőlegény uramnak hallom korgó hasát,

Mindjárt főzetek neki egy kis tejbedarát.

Vacsorát is kap majd szúnyog oldalbordát,

Egész légy dereka keresztcsontját.

Kap cserebogár szárnyát,

Ökörszemnek máját,

Fiatal egérnek tüdejét, zúzáját.

A leveses fazékból válogatok neki csontot,

Ha a násznagy uram nem ad borából egy kortyot.

Csak vígan!

 

 

 

Vacsora előtti köszöntő V.[253]

 

Jelentem uraim, a leves igen meleg,

A szakácsasszonyunk meg igen nagyon beteg,

Mert megrontotta az a kutya pálinkásüveg.

Csak vígan!

 

 

 

Asztalhoz ültetéskor I.[254]

 

Látják uraim, az asztal meg van terítve,

Tányér, kanál, villa, minden elkészítve.

Jönnek majd az ételek szépen sorjában,

Hogy ez a sok vendég ne várjon hiába.

Nehogy az asztalon az étel kihűljön,

És a felmelegítése dologba kerüljön.

Ezért, uraim, tessék helyre telepedni,

Mert állva a gyomrát nem töltheti meg senki!

 

 

 

Asztalhoz ültetéskor II.[255]

 

Szentháromság Isten, segélj minket erre,

Hogy mulatságunk jól mehessen végbe!

Kívánom mindenkinek, kik itt megjelentek,

Erőben, egészségben az Isten tartsa meg!

Most pedig vendégeim, foglaljanak helyet,

Terítve az asztal, már ki-ki leülhet!

Ott kinn a konyhában zaklat a szakácsné,

Hogyha sokat várunk, mind elhűl a lé.

Vőfélytársamnak is viszket már a talpa,

Itt áll mellettem e szép szolgálatra,

Hogy az ételeket gyorsan behordhassa,

Azután meg a sok szép lányt megforgathassa.

Méltóztassanak hát helyre telepedni,

Ételből-italból bőségesen venni!

 

 

 

Asztalhoz ültetéskor III.[256]

 

Kedves vendégeink!

Foglaljanak helyet, közben hallgassanak engemet!

Erre van hely, erre üljön!

Vigyázzon Mari néni, fel ne dűljön!

Jancsi bácsi, itt a helye, majd vigyázunk,

Hogy itt szélül ne öntsék le.

Neked jó lesz asztalvége,

Ott sem maradsz, tudom éhes.

Üljön ide komámasszony,

Szomjan azért ne maradjon!

Talán nincs is több hely? Semmi?

Aki ezután érkezik, hol fog enni?

Gyorsan, gyorsan az asztalhoz ülni,

Mert én is el fogok tűnni,

Hisz az az utolsó rendelést, hozzák az ételeket!

 

 

 

Imára való felhívás[257]

 

Adjunk hálát az Úrnak!

Bár a jókedvtől ég jó magyar szemünk,

Hogy keresztények vagyunk, azt se feledjük.

Mielőtt leülünk, mielőtt étkezünk,

Emeljük Istenhez imára a kezünk!

Miatyánk….

 

 

 

Asztalhoz ültetéskor I.[258]

 

Köszöntök én minden ittlévő vendéget,

Fiatalt, öreget, férfi- és asszonynépet.

Istentől kapjanak minden segítséget,

Uraim, hölgyeim, foglaljanak helyet!

A vacsora következik, csak még kicsit meleg,

Odakint a szakácsok sürögnek-forognak,

A boroskancsókból is nagyokat kortyolnak.

Az első tál étel patkánynyerítés,

Utána következik a kemencenyögés.

Csirketurbékolás, vadgalambköhögés,

Végre következik a spékelt kocsizörgés.

Egy öreg sündisznó lesz majd bepácolva,

Bolha pedig nyársra húzva.

Kirántott hús helyett egy tarisznya foka,

Háromszáz esztendős megveszett vén róka.

Káposztás hús is lesz, kása szalonnával,

Kifőtt kakas combja rizskásával.

Ez a magyarok híres eledele, remélem mindenki

Meg lesz elégedve vele.

 

 

 

Asztalhoz ültetéskor II.[259]

 

Tisztelt násznép, máma pompás

És fájintos vacsora lészen:

Bolondgomba leves tyúkszem csipetkével,

Patkánysült leöntve mosogatólével.

Bolhatüdő szépen barnára pirítva,

Szurokkal megrakott finom palacsinta.

Kapja szétmetélve, dohánnyal behintve,

Tetőnek zsindelye barnára megsütve,

Agárnak a farka lószőr salátával,

Kirántott nagy kavics gyerekkocsonyával.

Berúgott kocsisnak a vöröses orra,

Apácamellekkel lesz szervírozva.

Bakasarkantyú valódi halenyvvel,

Szagos sajtpapíros lócitrom levével,

Megtoldva nyúzott szúnyogpecsenyével.

 

 

 

Asztalhoz ültetéskor III.[260]

 

Érdemes uraim, egész gyülekezet,

Akik renddel szépen helyre telepedtek,

Tessék csak maguknak csöndességben lenni,

Mert az ételekről fogok mostan szólni!

Mivel ma én vagyok a szakács,

Mesterségem értem, jobban, mint egy takács.

Sokféle étkek nemsokára jönnek,

Vendégeim ott kint egyre-másra főznek.

Hogy ne kelljen várni óráról órára,

Adtam már foglalót tizenhét öl fára.

Ámde most, uraim, napszámost kell fogadni,

Mert a fát fel kell vágatni, hogy idejében

Megfőjön az étel, és hogy senki meg ne haljon éhen.

Hogy a tehénhús megfőjön idején,

Itt vár taglójával a mészáros legény.

Azt mondta, hogy mindenki készítse a gyomrát,

Mert ő holnap délben levágja a marhát.

Kilenc legény itt kint reszeli a tormát,

Mindenkinek igen tekeri az orrát.

A malomba is elment egy jó béres szolga,

A tésztának való lisztet majd meghozza.

Magam pedig megyek káposztát gyalulni,

Mert itt van az ideje megsavanyítani.

Feleségem a piacra ment tikot vásárolni,

A holnapi napra.

Most még egy van hátra, bor kell az ételhez,

Elküldtem már érte két kocsit messzire.

Lesz itt minden elég, amíg hozom a többit,

Addig egyék meg a semmit!

 

 

 

Asztalhoz ültetéskor IV.[261]

 

Kedves vendégsereg, kik szépen helyre telepedtek,

Figyeljenek reám! A sok ételek nemsokára jönnek, 

Szakácsim ott kinn egyre-másra főznek,

De hogy ne kelljen várni óráról-órára,

Foglalót adtam már tizenkét öl fára.

No, de uraim, a fát fel is kell metélni,

Magam pedig megyek napszámost keresni.

Ott kinn a konyhában zaklat a szakácsné,

Ha még sokat várunk, mind megpuhul a lé.

Kegyelmeskedjenek helyre telepedni,

Ételből, italból, ami lesz, részt venni.

És, hogy jó levessel vessék meg az ágyat,

Kívánok mindenkinek jó étvágyat!

 

 

 

Asztalhoz ültetéskor V.[262]

 

Tiszteletre méltó egész gyülekezet,

Ki ilyen szép rendben helyre telepedett!

Tessék kelmeteknek csendességben lenni,

Mert az ételekről akarok beszélni.

Mert én vagyok ma a legelső szakács,

Mesterségem értem, jobban, mint egy takács!

Mert most az ételek nemsokára jönnek,

Legényeim a konyhában egyre-másra főznek.

Hogy ne kelljen várni óráról-órára,

Adtam már foglalót tizenkét öl fára.

Most pedig napszámost kellene fogadni,

Mert a fát uraim, fel is kell metélni.

Azért hát idején megfőjön az étel,

Hogy itt nálunk senki meg ne haljon éhen!

Itt áll taglójával a mészároslegény,

Azt mondja ő, ki-ki készítse a gyomrát,

Mert ő holnap délre levágja a marhát.

Kilenc legény reszeli a tormát,

Az majd mindegyiknek tüzeli az orrát.

Szegedre is küldtem paprikáért kettőt,

Elvittek magukkal két nagy sütőteknőt.

Mert sok paprika kell holnap a levesbe,

Hogy ne legyen hiba az ételbe!

Malomba is elment egy jó béres szolga,

Tésztának való lisztet majd meghozza!

Magam pedig megyek káposztát gyalulni,

Ideje lesz már most besavanyítani.

Feleségem elment a piacra, tyúkot vásárol

A holnapi napra.

Még csak egy van hátra, bor kell az ételhez,

Elküldtem már érte két kocsit Eszékre.

Lesz itt minden elég, majd hozom a többit,

Addig hát uraim, egyék meg a semmit!

 

 

 

Asztalhoz ültetéskor VI.[263]

 

Szerencsés jó estét adjon az Úristen,

Azt gondoltam, hogy senki sincs bent.

Ha tudtam volna, hogy van itt benn valaki,

Mindjárt főzettem volna valamit.

Nosza, majd mindjárt megfő a hátsó kerék,

Ha behozom ide, azt mondják, derék!

Egy jó hírt mondok, mi történt az udvaron,

Nagybeteg szúnyogot heten verték agyon.

Lesz is jó leves, igazi vacsora,

Reggel a csülökből valódi kocsonya.

Holnap majd ebédre, hisz mindenki kívánja, 

A szúnyog úrfiból hájas pogácsa. 

 

 

 

Asztalhoz ültetéskor VII.[264]

 

Szerencsés jó estét adjon az Úristen!

Azt gondoltam, hogy senki sincsen itt benn.

Ha tudtam volna, hogy van itt benn valaki,

Mindjárt behoztam volna valamit.

Na, de majd mindjárt megfő a hátulsó kerék,

Ha behozom, azt mondják hogy derék!

Na, de azért mégsem jöttem én hiába,

Mert híres gazdasszonyok érkeznek Perzsiából.

Azok hozzák a finom ételeket Szkítiából.

Elsőnek érkezik: bagolynyerítés, csirkeordítás,

Borjúköhögés, utána érkezik egy üres kocsizörgés.

Azon egy beteges sündisznó lesz bepácolva,

Egy nagy beteg szúnyog nyársra húzva.

Sült pecsenye helyett nagyfejsze foka,

Százesztendős keréknek az agya.

No, de most nem tréfálok, kimegyek a konyhába,

Elrakom az ételeket sorjában. 

De majd mindjárt visszajövök én nemsokára,

Ha előbb nem, Habakkuk napján.

 

 

 

Asztalhoz ültetéskor VIII.[265]

 

Mivel a vacsora sokáig tartana,

Elmondom én magam, mi lesz feltálalva:

Gőzölgő finom sárgaszínű leves,

Mely halálra vált szegény tyúkok leve.

Ezután jön a paradicsommártás

Nagydarab húsokkal, s következik a váltás:

Finom, omlós túrós rétes lesz itt ma minálunk

A harmadik fogás.

Negyediknek hozzák a savanyú vadast,

A násznagy uraknak pedig az elárvult kakast.

Lesz itt még borjúcomb, s tyúktest pirítva,

Disznókaraj sülve, s marhahús fasírtba.

Szorgoskodik közben a jó csaposlegény,

Az italt bőven hordja, ürüljön az edény.

Nem szűkölködik itt tésztában sem senki,

Minden gazdaasszony egy-egy tállal hoz ki.

Hogy a lakomának méltó vége legyen,

És az új házaspár sokáig élhessen,

Jóízű torta is kerül az asztalra,

Sok szerencsét kíván, aki azt behozza.

 

 

 

Beköszöntő[266] 

 

Szerencsés jó estét kívánok nektek,

Hogy közétek jöttünk, meg ne ijedjetek .

Engedjetek egy pár szót szólni,

Hogy minek jöttünk, meg fogom mondani.

 

Messziről valók vagyunk mink, mégpedig messziről, 

Hogy nem tudom megmondani, hogy hány kilométerre.

Eltévedt juhunkat keresni jöttünk,

Az örömatyánktól követül küldöttük.

 

A bárány nem jött tovább, csak e házig,

Mivel nyomon jöttünk egészen idáig.

Ami kis seregünk idekint vagyon,

A hosszú út után elfáradt nagyon.

Fogadják be őket vidám hajlékukba,

Részesítsék őket vidám mulatságba.

 

 

 

Vacsora előtti vers I.[267]

 

Szerencsés jó estét kívánok mindenkinek,

Az itt egybegyűlt tisztelt vendégeknek.

Mostanában jöttem híres Perzsiából,

Követül jöttem én messziről, Kínából.

 

Utánam érkeztek megterhelt tevéim,

Aztán érkeznek pompás étkeim.

Az első tál étel bagolynyerítés,

Ezt követi majd a kemencenyögés.

 

Csirkeordítás, meg borjú köhögés,

Végre érkezik az üres szekér zörgés.

Odakinn vaddisznó is van megláncolva,

Két beteg bolha pedig nyársra van húzva.

 

Mivel a szakácsnőnk igen is bőkezű,

Tudtam, amit készít, az igenis jóízű.

Ti pedig szép lányok ne szomorkodjatok,

Ebből a farsangból hogy kimaradtatok.

 

Mert jön egy másik farsang, melyben lesz részetek.

Kívánom, hogy pár nélkül akkor ne legyetek,

Nosza zenészek ne szunnyadozzatok,

Hanem szünet nélkül víg nótát húzzatok.

 

No de már nem tréfálok, megyek a konyhára,

Ezen jó étkek feltálalására.

Megnézem a levest, nem dőlt-e a padkára,

Nem esett-e a nagy fazék a szakácsnő lábára.

 

 

 

Vacsora előtti vers II.[268]

 

Uraim, az asztal meg vagyon terítve,

Kés, kanál, és villa el vagyon készítve.

Ragyog a sok fazék, piros a pecsenye,

Most kerül a nyársra egy félöles kecsege.

 

Lesz csirkenyerítés apró salátával,

Rántott kocsizörgés párolt káposztával.

Vékony cinegeszó túrós derelyével,

Macskanyavúkolás cukrozott gyömbérrel.

 

Kapaszkodjék bele ki-ki a kanalába,

Levesért vágtatok a füstös konyhába.

Gondolkozik mostan a tehén magában,

Emberbe kerül-e, vagy csak a kutyáknak.

 

Ha emberbe kerül, bor csordul utána,

Hej! Ha maguknak is bor mossa torkukat,

Nem minden szeméten találni párjukra!

 

 

 

Tányértörésre[269]  

 

Két test, de egy szív

Lett már az ifjú pár,

Kikre még az életben

Sok küzdelem vár.

Először is vár rátok

Egy ritka szép feladat,

Tányércserepeket seperni

Rövid idő alatt.

A hangsúly itt azon van,

Hogy bár a tányér széthullik,

Szerelmetek örök legyen,

Mi soha el nem múlik. 

 

 

 

Örömszülők köszöntése[270]

 

A kedves örömszülőket

Szeretettel köszöntöm,

Mit a fiatalokért tettek,

Magam is tisztelem-becsülöm.

Kívánok nekik

Kiváló egészséget,

És hogy unokáikban

Mielőbb gyönyörködhessenek.

 

 

 

Násznagyok köszöntése[271]

 

Tiszteletre érdemes ember,

Kit násznagyságra felkérnek,

Mert vállaira nagy

Felelősséget mérnek.

Sorsdöntő papirost

Kell neki aláírni,

Majd pedig a táncban

Jó példát mutatni.

A jó násznagy úr

Jussa el nem marad,

A szép menyasszonyt

Elsők közt forgathatja.

 

 

 

Násznép köszöntése[272] 

 

A tisztelt násznépet

Tanúnak hívom,

Hogy a mai napnak fénye

Soha ne halványuljon.

Rosszindulat-viszály

Mindenkit elhagyjon,

S rózsás jókedvvel

Hajnalig mulassunk.

 

 

 

Köszöntő a beérkezett vendégeknek I.[273]

 

Szerencsés jó napot mostan mindeneknek,

E menyegzős háznál látott vendégeknek.

A házba tartozók bort majd készítenek,

Hogy vendégeink majd szomjan ne legyenek.

Várjunk még azokra, akik itt nincsenek,

Vagy dolgaik miatt ide nem érhettek.

Addig vigadjanak, egymást mulattassák,

Igaz jó kedvre biztatgassák egymást.

Vígság és szent öröm szálljon a szívekbe,

Nemes magyar hazánk éljen egészségbe.

 

 

 

Köszöntő a beérkezett vendégeknek II.[274]

 

Isten hozta nálunk mindig a vendéget,

Örömmel látjuk a fiatalt, s a vénet.

Aki hord szívében tiszta indulatot,

Nyitva találja az e szerény hajlékot.

Hogy a mai szép nap ide vezérelte,

Hogy osztozni kíván szívük örömébe,

Tisztességet adván fiuk ünnepére.

Hálás szívvel mondunk köszönetet érte.

Egy tálból ha eszünk, egy pohárból iszunk,

Vidám szón, adomán jó kedvvel komázunk,

Erősebb lesz köztünk a boldogság szála,

Összeköt bennünket szeretet és hála.

Kerüljenek hát be szívünkbe, szobánkba,

Legyenek vendégek este, vacsorára.

 

 

 

Köszöntő a beérkezett vendégeknek III.[275]

 

Tisztelt násznagy uram! Jó napot kívánok,

Nagyon sok örömet, békét, boldogságot.

Vendégek érkeztek e víg társaságba,

Vőlegényt, menyasszonyt hogy ő is meglássa.

Itt szívesen szokás mindenkit fogadni,

Tessék tehát nekik egy kis helyet adni!

 

 

 

Köszöntő a beérkezett vendégeknek IV.[276]

 

Jó napot kívánok násznagy uraméknak,

S az ide egybegyűlt becses társaságnak.

Örülnek annak, hogy itt megjelenhettem,

Megbízott munkámban sikerrel működtem.

Mert íme egy tisztelt vendéggel szolgálok,

Akit násznagy uram kegyébe ajánlok.

Fogadják szívesen e tisztes családot,

S az általuk adott becses ajándékot.

Tessék, násznagy uram, fogjon velük kezet,

És az asztalunknál adjon nekik helyet!

 

 

 

Vendégek köszöntése az esküvő után[277]

 

Most pedig szerencsés jó estét kívánok,

Minden vendégünknek, akit itten látok.

Szerencsés jó estét legények, leányok,

Paradicsombéli, ékes, szűz virágok.

A többi érdemes vendégek mindnyájan,

Éljenek örömben, tartós boldogságban.

Ússzék majd szívük jókedv tengerében,

Ne legyen most bánat senki kebelében.

Csendüljön, zendüljön a szép magyar nóta,

Mely hol sír, hol vigad már ezer év óta.

Had szóljon vidámja, szóljon szomorúja,

Ettől oszlik el a magyar ember újra.

Éltesse az Isten a magyar nemzetet,

Mindenkit megtartson, ifjat és öreget.

Ahogy eltöltöttünk itt már ezer évet,

Érjen ez a kis nép sok számos ezret.

Igyunk majd egy nagyot szép magyar hazánkra,

Mert nincs e hazának a világon párja.

Isten kalapjának ez a bokrétája,

Maradjon el tőle háborúk viszálya.

Az Isten áldása szálljon most e hazára,

S az egész családra.

Ne legyen sohasem üres a kamrája,

Legyen mindig bőven bora, s gabonája. 

Engem választottak ezen tisztességre,

Hogy legyek őnekik szolgáló vőfélye.

Étkeket rakjak az asztal tetejére,

S hogy nyissam az ajkam ékes köszöntésre.

Ezért jó uraim, becses asszonyaim,

Tűrjék el, ha lesznek fogyatkozásaim.

Nem sokat tanultam, tudják ezt mindnyájan,

Sokszor sírva mentem el az iskolába.

De a tanító úr mogyoró pálcája

Mégis rászoktatott egy kis tudományra.

Amit megtanultam, azt használom pedig,

Meg fognak győződni erről majd reggelig.

Először is mindig az Istent dicsérjük,

Tőle szerencsénket munkáinkra kérjük.

Bőséges áldását mindenkor reméljük,

Életünket híven, szava szerint éljük.

Mondjunk ház Istennek buzgó imádságot,

Segítse mindenkor szép Magyarországot.

Adjon tisztes termést, adjon vigasságot,

Tartson tőlünk távol minden drágaságot.

Ki ma e házban van, ne legyen bánata,

Kerüljön el minket keserveknek hada.

Virágozzék e kör, tartós békességben,

Tartsa meg az Isten friss, jó egészségben.

Örvendjünk mindnyájan e ritka szerencsének,

Mert íme, véle van a szent ünnepélynek.

A családi ünnep jöve most utána,

Foglaljanak helyet egy kis vacsorára.

 

 

 

Vacsora felkonferálása I.[278]

 

Uraim, a konyhán mindent megvizsgáltam,

És mindent a legjobb rendben találtam.

Megnéztem ott kinn a tömérdek fazekat,

Üstöket, tepsiket, kerek lábasokat.

Sorra kóstolgattam egy öles kanállal,

Elláttam jó bőven sóval, paprikával.

Marhahúsleves fő mintegy kilenc akó,

Tejfölös, tormás is, van egy hétre való.

Töltött káposzta is fő disznó orrával,

Ugyanannak füle ecetes tormával.

Ki ebből jóllakik, könnyen beszél azzal,

Aki nem evett már ezelőtt két nappal.

Fő a paprikáshús pedig a javából,

Két tinót vágattunk a csáki gulyából.

Aki ezt lemossa tíz hektós hordóból,

Keveset veszen az fejbe a gondból.

Hát a sok sütemény, mely el van készítve,

Annyi, hogy a háznál alig férünk tőle.

Túrós lepénnyel van egy nagy hombár tele,

Van háromszáz tepsi jó zsíros derelye.

Béles pedig van egy tíz vékás ládával,

Hát még a tengernyi rétes mazsolával.

Érzi az illatát a dobos az orrával,

Azért is alig bír már szegény magával.

De már nem tréfálok, elég ez egyszerre,

Nehogy valakinek ne essék kedvére.

Most dolgomhoz látok, a konyhára megyek,

Ha étket nem hozok akármi legyek.

Lesz itt mindenféle pecsenye, meg málé,

Lesz török császártól tegnap kapott kávé.

Hajnali szép csillag, tündöklő fényesség,

Magyaros virtusság, ékeskedő szépség.

Tisztes szép mulatság, mindenkor dicsőség,

Kívánom Istentől, hogy legyen békesség.

 

 

 

Vacsora felkonferálása II.[279]

 

Kedves jó háznépe, szeretett vendégek!

Amíg a konyhában elkészül az étek,

Igyunk egy pohár bort a nagy ijedtségre,

A boldog ifjú pár jó egészségére.

Ne féljen senki se, nem is fél, úgy látom,

Hogy a bor nem csúszik a nemes gigákon.

Szép lány szüretelte, szép leány sajtolta,

Így van ebben minden: csók, szerelem, nóta.

Áldassék az Ég, s Föld s minden jó lélek,

Készült a konyhában a sok finom étek.

Ne folytassuk hát már a nótát, a táncot,

Mert megharagszanak érte a szakácsok.

Kapjunk inkább majd a kanálra,

Várnak itt bennünket egy kis lakomára.

Aztán jöhet a tánc, és jöhet az ének,

Telt gyomorral nézve vidámabb az élet.

 

 

 

Toborzó[280]

 

Tisztelt násznagy uram! Ismét megjelentem,

Seregem is van már, örömmel jelentem.  

Most már kiállhatok a csatamezőre,

Törökkel tatárral véres menyegzőre.

Amíg ezt a tábort összeverbuváltam,

Szép magyar hazánkat mindenütt bejártam.

Voltam túl a Dunán, s a bérces Erdélyben,

Nagy magyar Alföldön, Kárpátok tövében.

Zászlóm alatt van már az egész ország népe,

A magyar ifjúság, országunknak éke.

A székely testvérek, a kunok, a jászok,

Meglátják, hogy futnak tőlünk a kozákok.

Harcban a magyarnak soha se volt párja,

A magyar katona Isten katonája.

Muszkát vagy németet ágyúval, puskával,

Tönkrever a magyar egy szál pipaszárral.

Bölcs Isten, aki e földet igazgatod,

S az ég abroszát fel s alá forgatod.

Mi az akaratom te azt jól tudhatod,

És, hogy min igyekszem, azt is gondolhatod.

Kiállott egy új vezér Marsnak mezejére,

Villog a kard, legény kellene végre.

Segítsd meg Jézusom, s légy dolgom vezére,

Szálljon áldás tőlünk mindnyájunk fejére.

A felszolgálókhoz:

Érdemes ifjak! Jó újságot mondok,

Egy új király támadt, jól meghallgassatok.

De nincs katonája, amint láthatjátok,

Azért seregébe ti is beállhattok.

Csapjatok föl tüstént, adjatok hát kezet,

Látom én, hogy ti jó vitézek lehettek.

Lénunggal megrakom mindjárt zsebeteket,

Mert hiszem, hogy derék katonáim lesztek.

Asztalt, tányért, kancsót hordozni eleget,

Vendégek számára mind könnyen tehettek.

Mielőtt megkezdem szép mesterségemet,

Násznagy úr hírével választom ezeket.

Van már egy regrutám, indulhatunk táncra,

Nem szedem homlokom, s Isten ujját ráncba.

Kiállhatok ezzel mindenkor a sáncra,

Legyünk pajtás vígan, míg lesznek a láncba.

1., Derék legény vagy te, eszem a lelkedet,

Verebek árnyékát mind a földhöz vered.

Tudod a kenyeret vágni a rostába,

S idehordani a vendégek számára.

2., Legyél vígan öcsém, s adjál kezet,

Hogyha még egészen el nem ment az eszed.

Látom, ma nem ettél, de ki nem nézhetem,

Ugyan hol termettél? Tán napkeleten?  

3., Kilenc üres falut akárki bejárhat,

Míg ilyen lőcslábú, nyalka legényt láthat.

Hát te öcsém, talán feleséged szánod,

Azért nem adsz kezet? Hidd el, majd megbánod.  

4., Ez a vitéz pedig Botond nemzetsége,

Zömök ő egy kissé, de van jó egészsége.

Tréfálkozni vele nem is igen merek,

Nyúlszívű a lelkem, azonnal pityereg.

5., Ez meg Rákóczi-faj, elszánt kuruc gyerek,

Úgy elalszik néha, beköpik a legyek.

Él-hal a lányokért, persze csak titokba,

Söprűnyéllel táncol maga egy sarokban.

6. Ennek az őse meg Kinizsi lehetett,

Mert mióta él, még sohase nevetett.

Olyan savanyúan áll neki a szája,

Mintha néger asszony lett volna dajkája.

A násznéphez:

Vannak már vitézim, amit láthatjátok,

Tudom, bölcsességem nagyon csodáljátok. 

E hős hadseregnek vezére én vagyok,

Számunkra lénungot, menázsit én adok.

Mindegyik vitézem magyar vérből való,

Hiszem, hogy egyik sem lesz közülük áruló.

Harcban edzett hősök, akárcsak jó magam,

Vizsgálja meg őket, tisztelt násznagy uram!

Most már minden legény essék a térdére,

Nyújtsa föl az ujját, s esküdjön fejére.

Hogy a főkáplárnak lesz segítségére,

Adjanak hát jó bort, ezek segélyére.  

Ti érdemes ifjak, kik kezet adtatok,

Mindenkinek itt ma híven szolgáljatok.

S nekem kiváltképp szavam fogadjátok,

A hitnek formáját utánam mondjátok.

Az eskü szövege:

Az erdőben, a mezőben valamennyi makkfa,

Ugyanannyi tölgyfa, a szarkában a tarkában

Valamennyi fehér toll, ugyanannyi fekete.

Van egy nagy kerek erdő, azon nagy kerek erdőben

Egy nagy fa, azon nagy fában egy nagy odú,

Azon nagy odúban egy nagy madár.

Az a madár olyan madár, hogy csakugyan az madár

Ássa ki a szemetek világát, ha ezen főkáplárnak

Nem fogadjátok meg a szavát! Ámen!

Miután a hitet szépen letettétek, az lészen nektek 

Az első teendőtök, hogy a nagydobosról ne feledkezzetek,

Mit neki szántok, elébe tegyetek. 

Mert a szegény dobos egy tál mellé üle, 

Melyben semmi sem volt, s jól evett belüle.

És az üres táltól szegény megcsömörle,

Jaj szegény dobosnak az idő mit szüle.

Már mostan legények, nincsen egyéb hátra,

Készen a toborzó, menjünk a konyhára.

Csakhogy minden legény vigyázzon magára,

És ráfigyeljen a káplárja szavára.

Ki hű katonám lesz, bőrét kitömetem,

A gyávákat pedig főbe lövetem. 

Most tehát uraim, ismerik seregem,

Mellyel a törököt, franciát megverem.

Ha e sereg fölkel, régen meg van írva,

Nem vigad a magyar soha többé sírva.

Mivel szavaimnak a végére érek,

Násznagy uraméktól egy pohár bort kérek.

 

 

 

Zenészek bekonferálása[281]

 

A zenészeinknek a gyomra már korog.

Elfogyott a gyanta? A vonó nyikorog.

Jó szemem, van, látom: ma még nem is ettek,

A nagy koplalástól hogy elfehéredtek.

De ne búsuljatok, gondolok én rátok,

Nehogy szégyenszemre benőjön a szátok.

Majd hozok én nektek bőven italt,

Most rendeltem Bécsből három vagon pacalt.

Megfőztek nekik kilenc zsidózsákot,

Mindegyik kap sülve egy lovas kozákot.

És, hogy valamennyi elfeledje gondját,

Főzettem részükre egy zsák bolondgombát.

Üstszámra főzik már timsóval a csáját,

Mitől a dobos is megnyalja a száját.

Fűrészporból sütik számukra a málét,

Kőszénből főzik a jó feketekávét.

Az ecetes hordók csapra vannak ütve,

Három napja le van a kakastej hűtve.

A bort a tengerből szamáron hordatom,

A sörös hordókat éppen most fúratom.

Lesz itt még egyéb is, gyertek közelebb már,

Lópata reszelve, sörben főzött kantár.

Ráspollyal spékelve egy régi rozsdás zár,

Malacocska helyett egy egész sült szamár.

A serpenyő mellett nevet egy vén kakas,

Döglötten nyújtózik egy ordító farkas.

Hóból sült perecekből telve van egy nagy kas,

Nyárson számotokra pirul egy tarka sas.

Ezek után lesznek: tök, lencse olajjal,

Innivaló pedig timsós víz sóhajjal.

Pacal, ménlóhurka, döglött kutya nyárson,

A szaxis, a dobos, hasára vigyázzon!

Ne féljetek tehát, nem haltok meg éhen,

Meghíztok, mint a lúd házunknál a télen.

De ne örüljetek, nem fogtok bolondot,

Ledolgoztatom én veletek a kosztot.

Most majd evés után addig muzsikáltok,

Míg szemetekkel az ajtóig elláttok.

A kertben is lesz még egy pár napi dolog,

Legyetek hát vígan, ne szomorkodjatok!

 

 

 

Vacsora előtt[282]

 

Sajnálattal kell közölnöm,

Hogy késik a vacsora,

Mert elveszett bizony

A nagy kamra kulcsa.

Gondoltam betöröm az ajtót

A nagy fejsze fokával,

De ennek meg a nyele volt

Igen nagyon szúrágta.

Nyelezni sem tudtam,

Mert az erdő kiszáradt, 

S az utána járástól

Lettem igen fáradt.

De a baj nem jár egyedül,

Hátravan a java,

Óljából megszökött

Minden disznó és birka.

Pörköltalapanyagnak így

Csak a Bodri kutya maradt,

Ki sorsával meg is békélt,

Mert már nem ugat

És nem harap.

Láthatja mindenki,

Sokat fáradoztam,

Vacsora nélkül

Eddig senkit sem hagytam.

El is megyek, ha kell,

Hortobágyi hegyeket mozgatni,

Létra tetejéről

Az eget kékre festeni,

Végül vízilóval a Dunát felszántani.

Egyet viszont meg tudok ígérni:

Az ünnepi lakomát

Fel fogom tálalni.

 




Vacsora előtt II.[283]

 

Krisztus urunk egykor régen,

Sok embert tartott jól

Két hallal és öt kenyérrel.

Szavára a kútvízből is bor lett,

Ezért is áldotta őt

Minden jámbor lélek. 

Efféle csodákat

Én tenni sajnos nem tudok,

De ami földi jót csak

A konyhán találok,

A vendégek kedvéért

Mindent idehordok.

Lesz itt mindenféle

Ízlés szerint való,

Sós is édes is,

Hideg avagy forró.

De nem is jártatom

Már tovább a számat,

Hanem megyek, mert

Már vár a szolgálat.  

 

 

 

 

Vacsora előtt  III.[284]

 

Hatvannégy vármegyét

Mindenhol bejártam,

De ilyen jó násznépet

Még sehol sem láttam.

Minden tiszteletem az önöké,

Drága uraim-hölgyeim,

Mert látom, hogy értékelik

Nehéz fáradozásaim.

De hogy a jó hangulat

Köztünk megmaradjon,

Azonnal indulok,

S a vacsorát tálalom.





Felszolgálókhoz[285]

 

Ti is derék felszolgálók,

Szavamat hallgassátok, 

A vendégek kívánságát

Mindig kutassátok.

Ha így tesztek, senki

Sem neheztel majd rátok,

És ti is várhatjátok 

Méltó jutalmatok.

 

 

 

Zenészek bekonferálása[286]

 

Kit ugat a kutya?

Az imént hogy kinézek,

Látom, hogy jönnek már

A nagyhírű zenészek.

……… város szülöttei ők,

A népnyelv úgy tartja, 

Játszatok hát valamit,

Nosza gyerünk rajta!

Hanem odafigyeljetek ám

A vendégek óhajára,

Mert csakis akkor tudlak titeket

Ellátni vacsorával.

 

 

 

Zenészek asztalhoz ültetésekor[287]

 

Összesúgtak az imént

A nagyhírű zenészek,

Hogyan muzsikálhatunk

Tovább a tisztelt násznépnek?

Mert száraz lett a pohár,

Asztalunk üresen áll,

Irgalmas nagy Isten,

Mivé lesz a világ?!

Szeretnénk kiszáradt

Torkunkat öntözni,

Korgó gyomrunk zaját

Evéssel csitítani. 

Ha szerény óhajunkat

Lesz, ki teljesítse,

Ígérjük nem fogunk

Adósok maradni érte.

Egészen reggelig

Fogunk mulattatni,

Készítse lábait

A násznépből mindenki.

Vőfélyként szólok most

Hozzátok zenészek,

Művészi lelkű

Széparcú testvérek.

Ígéretet teszek,

Gondoskodom rólatok,

Amíg engem láttok,

Étlen-szomjan nem maradtok.





Zenészek itatása[288]

 

Kedves násznagy uram!

A segítségét kérem,

Mert hogy a két kezem

Már kevés lesz nekem.

Szomjazik erősen

A derék zenekar,

Melynek porzó veséje

Nagy felhőt kavar.

Úgy hiszem, megérdemlik

Ők a torokolajozót,

Hisz muzsikájuk mellett

Még nem volt,

Ki bóbiskolt.

Jöjjön már násznagy úr,

Az égre kérem,

Hogy a szomjas zenészeket

Itatni segítsen.

Úgy igyatok egészséggel,

Ti kedves jó barátok,

Hogy hamarosan

Szükség lesz még rátok!

 

 

Felszolgálók itatása[289]   

 

 

Kedves násznagy uram!

A segítségét kérem,

Mert hogy a két kezem

Már kevés lesz nekem.

Szomjazik erősen

A derék pincérhad,

Melynek porzó veséje

Nagy felhőt kavar.

Úgy hiszem, megérdemlik

Ők a jó innivalót,

Hiszen szolgálatukra

Eddig panasz még nem volt.

Jöjjön már násznagy úr,

Az égre kérem,

Hogy a szomjas pincéreket

Itatni segítsen. 

Úgy igyatok egészséggel,

Ti kedves jó barátok,

Hogy hamarosan

Szükség lesz még rátok!

 

 



Vőfély itatása[290]

 

A sok jó étek után

Alig bírom mozdítani számat,

Mert italnak híján

A torkom kiszáradt.

 

Hogy bajomat orvosolni tudjam,

És a jó násznépet

Nehogy vőfély nélkül hagyjam,

Innivalóért egy 70 éves

Menyecskét szalajtottam.

 

Hanem kivárni a sort

Én még így sem tudtam, 

Inkább porzó vesékkel

Önök elé álltam.

 

Hadd kérdezzem meg,

Ki lesz olyan kedves,

Ki a szomjas vőfélynek

Jó itallal kedvez?

(megtörténik az itatás)

 

Áldja meg az Isten,

Drága kedves barátom,

Mert nem várta meg,

Míg beáll szomjhalálom.

 

Nevét ezért imáimba foglalom,

És becses személyét

A vendégeknek ajánlom.

 

 

 

Vacsora előtt[291]

 

Szerencsés jó estét szívemből kívánok,

Minden jó vendégnek, akit itten látok.

Jó estét legények, jó estét leányok,

Paradicsombéli szép szűzi virágok!

Igyunk egy jó nagyot szép magyar hazánkra,

Mert nincsen e hazának e világon párja!

Hazánk a Duna-völgy gyönyörű országa,

A földgolyóbisnak gyönyörű virága.

Maradjon el tőlünk háború viszálya!

Mielőtt azonban a vendégséghez látunk,

Kedves vendégeink még egy kicsit várunk.

Vannak néhányan még kik nincsenek nálunk,

Bárha el is késnek, felkeresik házunk.

Drága jó uraim, drága asszonyaim,

Kedves rokonaim, minden szomszédim.

Akik látták sok fáradozásaim, tűrjétek el,

Ha lesznek fogyatkozásaim!

Nem sokat tanultam, tudják ezt mindenki,

Sokszor sírva kellett iskolába menni.

De a tanító úr mogyoró pálcája

Mégis rászoktatott egy kis tudományra.

Amit megtanultam, azt most használom is,

Meg fognak győződni erről még reggelig.

Mindazt mi szegény házunktól kitelik,

Behordom maguknak, tudom, megszeretik.

Gazdám, most víg lesz a lakoma szava,

Lesz itt mindenkinek ennie-innia.

Füstös muzsikusok el ne aludjatok,

Szünet nélkül folyton csak muzsikáljatok!

Ne hagyjátok sokáig biztatni magatok,

Mert tudjátok meg, mostan én mulatok!

Indítom is ismét lépésre a lábam,

Ám de még nem táncra ebben az órában.

Megnézem mi hír van ott kinn a konyhába,

Hátha van valami számunkra a tálban.

Arra kérem most, legyenek csendesen,

Hogy elvégezhessem dolgomat rendesen!

Mert annak szolgálok e házban szívesen,

Ki békében mulat és becsületesen.

 


 

Beköszöntő I.[292]

 

Tisztelt jó uraim, vagyon-e kedvetek?

Látogatástokra régóta sietek.

Fel vagyon jegyezve nálam a nevetek,

Hogy meg is érkeztem, meg ne ijedjetek.

Három napja már hogy mindég utazunk,

De szállást ez idáig se kaptunk.

Kérjük, fogadjatok e hajlékba bennünket,

Ahol vigasztalják mindnyájan szívünket.

Alázatossággal lépünk be e házba,

Tisztelt házigazda és kedves családja.

E családba hoztam egy új családtagot,

Kinek szószólója én vagyok.

Kedves új szülők drága körében,

Lakása ezentúl neki is itt lészen.

Szeretettel kéri mindnyájatokat,

Fogadjátok be őt, mint saját fiatokat.

Ma hajnalban alig, hogy virradt a reggel,

Összegyülekeztünk szép számos sereggel.

Jöttünk aztán tisztes hajlékukhoz rendben,

Kedves menyasszonyunk tiszteletére.

E ház gazdáihoz van egy kis kérésünk,

Ott kinn várakozik szép sereg vendégünk.

Legyenek szívesek őket befogadni,

Mi sem fogunk érte adósak maradni. 

 

 

 

Beköszöntő II.[293]

 

Nagy érdemű atya, jó anya, hív nevelő!

Most kegyes színetek előtt avégre álltam elő,

Hogy jól nevelt leányotokkal, köszönjek hajlékotokhoz,

Ki a hit felvételéről megtért hív rokonaihoz.

Íme eltelt az az időpont, hogy választott párjával

Összeköttetett ő a szent házasságnak láncával.

Örökké tartó hűséget esküdött jó férjének,

Akit az atya és anya fogadjon el menyének!

 

 

 

Vacsora előtt I.[294]

 

Ímhol a vőlegény, ki velem érkezett,

Ki e tisztelt háznál egy leányzót eljegyzett.

Itt van jegyesével, párosan megjelent,

Hogy a vacsorában részt vegyen idebent.

Kérek egy padot számukra szívesen,

Hogy kedves párjával ő is leülhessen.

Násznagy uram pedig el ne felejtkezzen,

Jól tartsa ám őket, azon igyekezzen.

És szerencsés jó estét tisztelt vendégsereg,

Mely igen szép renddel helyre telepedett.

Tessék kérem szépen csendességben lenni,

Mert hát az étkekről akarnék beszélni.

Mivelhogy én vagyok az első szakács,

Mesterségem jobban értem, mint száz takács.

A sokféle ételek nemsokára jönnek,

A szakácsnék odakint egyre-másra főznek.

Hogy ne kelljen várni óráról-órára,

Adtam már foglalót egy pár vágott fára.

Most pedig két embert szeretnék fogadni,

Mert hát bizony a fát fel is kell vágni!

Hogy a tehénhús is följön meg idején,

Kint van taglójával a mészáros legény.

Azt mondja, hogy ki-ki készítse el gyomrát,

Mert ő holnap reggel levágja a marhát.

Kilenc legény pedig reszeli a tormát,

Mindegyiknek szörnyen csavargatja az orrát. 

A boltba is elküldtem paprikáért kettőt,

Elvitték magukkal egy nagy cigány teknőt.

Mert sok paprika kell holnap a levesbe,

Hogy ne legyen hiba semmi az ételbe.

A malomba is elment egy pár sánta szolga,

Hogy tésztának való lisztet onnan hozza.

Én pedig megyek káposztát gyalulni,

Hisz itt van az ideje besavanyítani.

A gazdaasszony pedig elment a piacra,

Tyúkot vásárolni a holnapi napra.

Tisztelt uraim közt lesz tán ki bort iszik,

Elküldtem már érte, megjön tán holnapig.

Lesz itt minden elég, majd hozom a többit,

Addig kinek tetszik, egye meg a semmit.

Csakhogy a semmi nem könnyű eledel,

Megjárja, ki abból igen sokat lenyel.

Mert ha mohón kapja, megfekszi az ágyat,

Különben kívánok hozzá jó étvágyat.

 

 

 

Vacsora előtt II.[295]

 

Megtekintettem a konyhán mindeneket,

Sorjában vizsgáltam a drága étkeket.

Kötelességem ez, mert vagyok mestere,

Engem a mi örömatyánk rendelt erre.

Szüzek, szűz virágok, mind mellém álljanak,

Mert én fia vagyok híres Attilának,

Karján nevelkedtem szép Lukréciának,

Most is harmada enyém az országnak.

Uraim ugye én derék gyerek vagyok,

Az arcom is, mint a kikirics, úgy ragyog.

Ösmernek engem urak és hadnagyok,

Tudják, hogy a híres Attila fia vagyok.

A lányok körül forgolódni tudok,

Szeretem a bort is, no lelkem adjatok!

Mert ha nem adtok én mesterséget tudok,

Ördögöm van, egyet közületek magamhoz csábítok.

Csókot adok piros ajakára szépen,

Úgy megragad nálam, mint madár a lépen.

Már innom adtatok angyalok,

Utánatok sokat fáradtam tudjátok.

Majd szerzek én nektek is egy igaz, hű társat,

Lámpással sem bírtok találni más formábbat.

Tányér, kanál, villa kés el van már készítve,

Az asztal is szépen meg van már terítve.

De nehogy az asztalon az étel meghűljék,

És a felmelegítése dologba kerüljék.

Vőfélyek érkeztek híres Perzsiából,

Követül küldöttek hozzánk Szittyából.

Utána érkeztek megterhelt edényi,

Most már előkerülnek pompás étkei.

Az első tál étel lesz bagoly nyerítés,

Csirkeordítás, meg borjú köhögés.

Végre megérkezik a kemencenyögés.

Egy öreg sündisznó lészen bepácolva,

Egy beteges bolha lesz a nyársra húzva.

Háromszáz esztendős keréknek az agya,

Sült pecsenye helyett egy nagy fejsze foka.

De már nem tréfálok, megyek a konyhára,

A sok jó ételek drága illatára, és majd megjelenek

Mindnyájuk láttára, ha előbb nem,

Hát Habakkuk napjára!

 

 

 

Esküvőről hazatérés[296]

 

Drága jó uraink, kedves asszonyaink,

Nem voltak hiába fáradozásaink:

Szép menyasszonyt kaptunk a vőlegény mellé,

Ők már egybeforrtak, mindketten egymásé.

 

Összeköttettek már hittel, szeretettel,

Mind megannyi ágú erős kötelékkel,

Örvendezzünk tehát ritka szerencsénknek,

Mivel már vége van a szent ünnepélynek.

 

Cigány, te húzzad rá, szóljon a hegedű!

Ládd, az egész háznép vigadoz és örül.

 

 

 

Vőlegénnyel való beköszöntő[297]

 

Jó estét kívánok, meleg-e a szoba,

Azt kérdem, hogy van-e jó meleg borocska?

A mi menyasszonyunk, ki odakint vagyon,

A hosszú út alatt elfáradt nagyon.

Fogadják szívesen vidám hajlékukba,

Részeltessék őket a szép mulatságban. 

 

 

 

Vacsora bekonferálása[298]

 

Szerencsés jó estét kívánok mindennek,

Ez ide egybegyűlt tisztes vendégeknek,

Ide beszólított ékes, szép szüzeknek,

Ezek közt itt lévő magyar legényeknek.

Éppen most érkeztem Óperenciáról,

Barátságban váltam meg angoltól, muszkától.

Sok minden jót hoztam a török császártól,

A török császártól ékes udvarából.

Utánam érkeznek megterhelt tevéim,

Mindjárt következnek ím pompás étkeim.

Az első tál étel lesz bagoly nyerítés,

Ezt fogja követni a kemence-nyögés.

És csirke-ordítás, kisborjú köhögés,

Negyedik tál étel lészen üres kocsizörgés.

Odakint egy vadkan is meg van láncolva,

Két beteg nőstény-bolha nyársrahúzva.

Sült pecsenye helyett a nagyfejsze foka,

Hetvenhét esztendős keréknek az agya.

Ezután lesz még gereblye-nyél rántva,

Kukorica-csutka urasan meghántva.

Aztán olyan is lesz, aminek nincs mása,

Fenyőfa tetején termelt pergelt kása!

Tavalyi cigánynak töltött sóhajtása,

Túlságos finom lesz, akárki meglássa.

De már nem tréfálok, megyek a konyhára,

Sok jó eledelnek drága illatára.

Megnézem a levest, nem dűlt-e konyhára,

Nem esett-e fazék szakácsné lábára?

Ülök is szaporán lóbőr-paripámra,

S tán visszaérkezem Péter-Pál napjára.

 

 

 

Vacsora előtt[299]

 

Drága jó uraim, nagy jó asszonyaim,

Kik tekintvén szorgos fáradozásaim,

Meg nem vetették a hívogatásaim,

Tűrjék el, ha lesznek fogyatkozásaim.

Tudjátok mindnyájan, nem sokat tanultam,

Az iskola elől gyakran elszaladtam.

Nem sokat pofozták az én alfelemet,

És nem is ütötték az én tenyeremet.

Amit imitt-amott tél-túl tanulgattam,

Azért ám keveset nyughatatlankodtam.

Hanem ami szegény házunktól kitelik,

Szolgálok vele, ha kedvetekre telik.

Mivel jó gazdánknak is az az akarata, 

Hogy vendégei vígan legyenek, bíztatja,

Általam jelenti, készül a vacsora,

Csapra is van verve pálinkája, bora.

 

 

 

Vacsora tréfás bekonferálása[300]

 

Uraim, a konyhán mindent megvizsgáltam,

Mindeneket a legjobb rendben találtam.

Kötelességem ez, mert vagyok mestere,

A mi örömatyánk rendelt engem erre.

Készülnek az étkek, süt-főz a szakácsnénk,

Mondhatom, hogy jobban magunk sem tehetnénk!

Az édes étkeket tudja kavargatni,

A boros kancsót is tudja hajtogatni.

Marhahúsleves fő tizenkilenc akó,

Tejfeles torma is van egy hétre való.

El se bírjuk élni, van kása hat akó,

Meg nem bírna vele ötven tót arató.

Töltött káposzta is fő, disznó orrával,

Ugyancsak a füle ecetes tormával.

Ki abból jól lakik, könnyen beszél azzal,

Ki múlt hét óta koplal éjjel-nappal.

Fő a paprikáshús, pedig a javából,

Két tinót vágattunk a Csáki-gulyából.

Aki leöblíti tízakós hordóból,

Keveset veszen az fejébe a gondból!

Készülnek az étkek, a szakácsné süt-főz,

Sok lusta kuktára perlekedni nem győz.

Ugrál jobbra-balra, mint erdőben az őz,

Azóta az orrát felverte a gőz.

No, de nem fecsegek, megyek a konyhára,

Sok jó eledelnek drága illatára.

Megnézem a levest, nem dőlt-e padkára,

Nem dőlt e a fazék szakácsné lábára?

Sietek, nyargalok, mint tüzes villámlás,

Meg ne kozmásodjék valahogy a rántás.

Itt is leszek gyorsan, csak figyelmet kérek,

Ha ma nem, hát holnap bizton visszatérek.

Kinek a mulatás nem tetszik rendesen,

Nyitva van az ajtó, fut ki egyenesen!

 


 

 

Asztalhoz ültetéskor[301]

 

Isten kegyelméből már ide begyűltünk,

Kedves jó házigazdánk házába beléptünk.

Hivatalos vendég szép renddel begyűltünk,

Egymást jól megértve helyre telepedtünk.

 

Ki tiszta szívből ígérte minékünk,

Hogyha az Isten az estét megengedi érnünk.

Étellel-itallal kedveskedik nékünk

Melyekből mindnyájan majdan részt is veszünk.

 

 

 

Tréfás versek vacsora előtt[302]

 

Kedves vendégeim üljenek rendjében,

Ott künn a konyhában megmondták már nékem,

Hogy készen az étel, fel is hordjuk szépen,

Tudom, jól ízlik majd mindenféleképpen.

 

Kedves vendégeim jó estét kívánok,

Tudom hogyha volna ennének-innának.

Ha egy kicsit várnak hozunk mi enni,

Addig ne legyen a vacsorából semmi.

 

Örüljön, vigadjon minden tisztelt vendég,

Híres vacsoránk lesz, talán nem is hinnék.

Mindjárt megfő ott kinn a hátulsó kerék,

Tudom, ha azt behozom, azt mondják rá derék.

 

Rendben van az asztal, csak az hiányzik itt,

Hogy a tányérokba nem látok még semmit.

Na de majd mindjárt lesz egy néhány perc alatt,

S lesz itt az asztalon sok jóféle falat.

 

Jelentem alássan, készen a vacsora,

Mindjárt be is hozzuk, rendre az asztalra.

De akinek nincsen kés, villa, kanala,

Az majd az ételt a kezével kaparja.

 

Legelső tál étel lesz mogyorócsörgés,

Második tál étel gyenge borjúbőgés.

Harmadik tál étel vénasszony nyöszörgés, 

Utoljára pedig üres kocsizörgés.

 

 

 

Jegyeseknek helykéréskor[303]

 

Midőn a világot Isten teremtette,

Fákat és füveket felékesítette.

Paradicsom kertjét szépen készítette,

Ádám ősapánkat abba elhelyezte.

 

És hogy elvehessen még több boldogságot,

Azért teremtette a szent házasságot.

Mely a hű szíveknek ad öröm órákat,

Akik hív segítő társai egymásnak.

 

Íme vőlegényünk, ki velünk érkezett,

Ki e tisztelt háznál egy leányt eljegyzett.

Itt van jegyesével párosan megjelent,

Hogy a mulatságban részt vegyen időben!

 

 

 

Vacsora tréfás felkonferálása[304]

 

Hosszú utunk porát letöröltük szépen,

El is helyezkedtünk kellő tisztességben.

Csak hát, míg az éhség gyomrunk marja belül,

A prímás szép nótákat hiába hegedül.

 

Sajnos a főszakács sztrájkot jelentett be,

Tiltakozásul a minimálbér ellen.

Így vacsora most nem lesz, de hozom az étlapot,

Hogy éhen ne haljanak, ebből felolvasok.

Rá van erre írva mindenféle étek,

Egyet is kihagyni értelmetlen vétek.

 

Aperitif gyanánt igyunk kecsketejet!

Előételnek egy lúdtojást egyenek!

Kisgazdapárt leves, módos gazda módra,

Szakácsné ülepe beforgatva sóba.

Elhunyt vaddisznóláb nyereg alatt törve,

Kakas töke, ürge, rágós anyósnyelve.

Sovány pörkölt szaftja, rántott békaborda,

Hosszú lé nagy hanggal szűz kisleány módra.

 

Lesz itt még imádság, szúnyogláb kirántva,

Aki végigeszi, elfárad a szája.

Addig is nótával eddzétek a szátok,

S mindkét lábatokkal járjátok a táncot!

Ti meg segítsetek, húzzátok, zenészek!

 

 

 

Vőlegény bekérése az asztalhoz[305]

 

A Balaton partján én amint sétáltam,

Páratlan gerlicét a nád mellett láttam.

Hogy párja nem lévén, nagyon megsajnáltam,

Gondolkodtam azon, párját hol találjam.

 

De most már azóta elöl áll párjával,

Életének legszebb nyíló virágjával.

Megmutatja magát férfi virtussággal,

Köszönti e népet ünnepi szavával.

 

 

 

Kisvőfény a vendéget bíztatja[306]

 

Víg az öreg atya, mi is vígan legyünk,

Nosza jó uraim vígan igyunk, s együnk.

Nem siralomház ez, hogy itt szomorkodjunk,

Az öreg atya is víg, mi is vigadjunk.

 

Zsákul hordom a sört, rostával a jó bort,

Lakjuk még kedvünkre a lakodalmi tort.

Kerítsük a kancsót ugyancsak szaporán,

Hozok bort, hiszen nincs lakat a kamrán.

 

 

 

Ételversek és italköszöntők

 

 

Leves behozatalakor I.[307] 

 

Szakácsasszonyunknak mesterkélt munkája

Ez első tál étel, csirkehússal csiga.

Tessék uraim, ebből vacsorálni,

Majd a magyar táncot könnyen fogjuk járni.

 

Kivált, aki szép asszonnyal szokott hálni,

Mindenkor ilyennel fogjuk megkínálni.

Én is gyakran szoktam menyecskével hálni,

Én is fogok talán ebből vacsorálni.

 

 

 

Leves behozatalakor II.[308]

 

Megérkeztem immár, népes seregemmel,

Köszöntünk mindenkit kellő tisztelettel.

Leves van e tálban: kotló, varjú, vércse,

Válogatott hús, megszenvedtünk érte.

 

Sajnos egy kis baj van. Ki eddig kóstolta,

Mindenki rosszul lett, s az orvos ápolja.

Gyanús is volt nekem, a szakácsnő lelkem,

Túl sovány, túl nyelves, de szólni nem mertem.

 

Az üstöt először klórmésszel beszórta,

Aztán egy timsó került bele, s szóda.

De amikor egy szappant reszelt bele,

Bizony, aki látta, könnyes lett a szeme.

 

Aztán jött a kotló. Tán még most is vertyog,

Félerdőnyi varjú, no meg vércse, jó sok.

Nem volt víz a csapban, nem esett kétségbe,

Vedret merített a fürdőmedencében.

 

Bors van benne bőven, paprika meg só is,

Néhány csepp sóhajtás, no meg harangszó is.

Szedjék azért bátran! Kezdje a menyasszony!

Neki kakastökét hoztam, hogy jóllakjon.

 

Oly kemény a töke ennek a kakasnak,

Mint mikor a tyúkkal egy jó ízűt …. Esznek.

Egyenek belőle, keményedjen tőle

A menyasszony melle, és vőlegény

Gyermekteremtő nemes szerkentyűje.

 

 

 

Leves behozatalakor III.[309]

 

Itt van étkünk, látják ím behozom,

És hogy el ne ejtsem egyet imádkoztam.

Szakácsné asszonnyal jól megfűszereztük,

Bors, paprika, sáfrány ízét beletettük.

 

Kedves násznagy uram itt vagyon a metélt,

Amit asszonynép készített az imént.

Hat tojásból készült, három kappan bánja,

Olyan sárga és friss, akárki meglátja.

 

Most már véget vetek hosszas beszédemnek,

Kérem, hogy mindenki fogjon az evésnek.

Előbb viszont kérem ünneplő népemet,

E napért is adjunk hálát az Istennek.

 

 

 

Leves behozatalakor IV.[310]

 

Újra megjelentem, de szomorú hírrel:

A szívem is dobog, reszketek, higgyék el!

A szakácsnénk a levest nagy tálba öntötte,

A forró lé az tálat széjjel vetette.

 

A tál darabjai meg mind összetörtek,

A leves meg mind elöntötte a földet.

Jaj, hogy még földre zuhant a vastag hurka,

Látta, és ezt megmondhatja Jóska, Laji, Gyurka.

 

Mit tegyünk most a sok bajban, tőletek azt kérdem,

Megoldjuk mi ezt a gondot, úgy vélem.

Asszonynépek rátok vár ez most sietve, 

Fogjunk össze, egymást kisegítve.

 

Vendégek számára süssenek, főzzenek,

Nehogy az éhségben így mind elvesszenek.

Van otthon még krumpli, kömény, vöröshagyma,

Jó sűrű rántással jó lesz nekik az ma.

 

 

 

Leves behozatalakor V.[311] 

 

Itt az első tál ételünk, behoztam,

Hogy azt el ne ejtsem, sokat imádkoztam.

Jó gazdasszonyunkkal meg is fűszereztük,

Ne firtassa senki mit és mennyit tettünk.

 

Merjenek belőle bátran és sebesen,

Hogy a vendég gyomra ne legyen üresen.

Hölgyeim uraim, nyúljanak utána,

Szeretném ha semmi sem maradna a tálban.

 

Üres tálat rögtön kicseréljük újra,

Úgy jó a leves is, hogyha frissen fújja.

Kinek nem lesz elég az magára vessen,

Jó étvágyat mondok én hozzá szívesen.

 

 

 

Leves behozatalakor VI.[312] 

 

Búsul a kis jérce, mert oda lett párja,

Apró jószág kis királyát mind hiába várja.

Lakodalmas násznép miatt nincs vigasztalása,

Násznagy uram bendője még, ha nagyon sajnálja.

 

Első tál ételünk adja a kakas hús,

Ettől nem lesz senki kedve sosem bús.

Ezek után csendüljön végre el a rigmus,

Ezzel pedig dicsértessék az Úrjézus Krisztus.

 

Én előttem most bizony már ne forogjon senki,

Mert a nyakát úgy véletlen leforrázom néki.

Lássunk hozzá az evéshez gyorsan kanalazzunk,

A jó leveshez mindenkinek jó étvágyat kívánunk!

 

 

 

Leves behozatalakor VII.[313]

 

Becses gazdánk vendégeit házába hívatta,

Vacsorára és nagy vígságra örömmel fogadta.

Irántunk való érzését bőven kimutatta,

Mindannyiunkkal a házát megszaporította.

Ügyes szakácsnőink készek már mindennel,

Legelőször is a jó metélt levessel,

Amit megcsináltak a vendégek kedvére,

Fogyasszák is mindannyiunk egészségére!

Egyet szólok a kedves vőlegényünkhöz,

Ő is lásson hozzá a finom főzetünkhöz!

Kívánok sok bő esztendőt életéhez,

Kapcsolja szívét a menyasszony szívéhez!

Mindnyájan vigadjunk a menyasszonyunkért,

Kit nemrégiben a vőlegény megkért!

Uraim! Az asztalon adjanak egy kis tért,

A vendégek számára a leves ideért!

 

 

 

 Leves behozatalakor VIII.[314]

 

Itt van a jó leves tele van metélttel,

Mint a kiskutyám bolhával, tetűvel.

Jó a metélt, mert szépasszony főzte,

Egypárszor meg is puszilgattam érte.

Jó étvággyal fogyasszák el, üzeni a gazda,

Csak a Jancsi bácsinak bele ne érjen a bajsza!

Csak vígan!

 

 

 

Leves behozatalakor IX.[315]

 

Itt a forró leves, az étkek alapja,

Vigyázzon szájára, aki ezt bekapja!

Jó ételnek látszik, nem lehet rossz fajta,

Lássunk tehát hozzá, és fogjunk ki rajta!

 

 

 

Leves behozatalakor X..[316]

 

Tisztelt vendégsereg, nem üresen jöttem,

Étellel terhelve mind a két kezem.

Hogy én itt hosszan ne dumáljak,

És a forró táltól sebet ne kapjak,

Vegyék hát el tőlem ezt a tálat,

Melyet a kezeim tovább már nem állnak.

Ne tántorogjon előttem hát senki,

Mert a nyakát én leforrázom neki.

Ezen első tálban jó húslevest hoztam,

Tudom érte nem hiába fáradoztam.

Aki ebből eszik, az étvágya megjön,

Kinek nincsen kanala, kérjen mástól kölcsön.

Uraim, az asztalnál adjanak egy kis tért,

Vendégek számára, hol a leves befér!

Nosza, muzsikusok, szóljon most a virtus,

Ezzel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

 

 

 

Leves behozatalakor XI.[317]

 

Itt az első tál étel, behoztam,

Hogy el ne ejtsem, azon imádkoztam.

A gazdaasszonyokkal összebarátkoztam,

Ezt a finom levest jól be is sózattam.

Bors, sáfrány, gyömbérrel jól be is szórattam.

Vegyék hát el tőlem ezt a forró tálat,

Melyet a kezem már tovább nem állhat!

Kívánok mindenkinek nagyon jó étvágyat!

 

 

 

Leves behozatalakor XII.[318]

 

Itt van a leves, immáron behoztam,

A főszakácsnéval összebarátkoztam.

Jól megborsoztattam, megsáfrányoztattam,

Annyi benne a tyúk, se szeri, se száma,

Belefőtt zúzája, veséje, mája.

Kukorékolnak a kakasok ott kinn a konyhában,

Marcsa szakácsnő nagykéssel rájuk ijesztett máma.

Azért ne sajnáljuk most a kakasokat,

Aki keveset szed, az is egyen sokat!

De előbb Istennek hálánkat kell adni,

Azután úgy lehet a tálba belenyúlni.

Kívánom, hogy az egész sereg felálljon,

Ez étel felett buzgón imádkozzon!

 

Nagykegyelmű Atyám, ki bírsz mindenekkel,

Mennyei és földi minden seregekkel,

Mi élni akarunk az eledelekkel,

Hogy gyarló testünket tápláljuk ezekkel.

Szenteld meg hát, kérünk, az eledeleket,

Hogy tápláljuk ezzel erőtlen testünket.

Tehessük ezután kötelességünket,

Dicsérhessünk téged, Istenünket!

 

 

 

Leves behozatalakor XIII.[319]

 

Kedves vendégeim, nem üresen jöttem,

Étkektől terhelt mind a két kezem.

Mielőtt a kanállal ételhez nyúlnának,

Buzgó szívvel adjanak hálát az Úrnak!

 

De hogy én itten sokat ne papoljak,

A forró táltól sebeket ne kapjak,

Vegyék hát el tőlem ezen forró tálat,

Amelyet ujjaim már nem sokáig állnak.

 

A hátam mögött is sok szép leány vagyon,

Azoknak ujjait is süti igen nagyon.

Ezért hát előttem ne tántorogjon senki,

Mert a nyakát hamar leforrázom neki.

 

Itt van hát a leves, mit adott a jó hús,

Ezért a szíve senkinek se legyen bús.

Nosza muzsikusok, szóljon hát a rigmus,

Ezzel dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

 

 

Leves behozatalakor XIV.[320]

 

Halljunk szót, uraim, egy új hírt beszélek,

Nem hazudok többet, csak amire érek.

Nem a nagyvilágból szedem az igéket,

Hanem beszélem a köztünk történteket.

 

Meghívták a kakast a lakodalomba,

Azt gondolta szegény, hogy megy a vigalomba.

Pedig személyében nagyot csalatkozott,

A szakácsnő asszonyunk a vérére ásított.

 

Hogy ezt megnyerhesse, nyakán eret vágott,

Rimánkodott szegény, ha vérét kibocsájta,

Vigyázzon, hogy a nyakát egész el ne vágja.

De a szakácsné asszony jó be volt pálinkázva!

 

Nem tudott vigyázni éles bicskájára,

Megszaladt a kése, a nyakát elvágta.

Itt van kiterítve, itt ebben a tálban,

Csigatésztából van az ő szemfedője,

 

Felfűszerelt leves az ő temetője.

Temetője lesz majd a vendégek gyomra,

Nem tudom, hogy a mennybe jut-e

Vagy a pokolba.

 

De már uraim azt soha ne keressék,

Hanem őtet szegényt mindjárt eltemessék.

Ez volt szegény kakas utolsó szólása,

Ki belőle eszik, szolgáljon javára.

 

 

 

Leves behozatalakor XV.[321]

 

Érdemes vendégeim, íme, hát megjöttem,

E tál levessel a rendet már megkezdtem.

Mivelhogy a tálhoz kanállal nyúlnak,

Mondjunk buzgó szívvel könyörgést az Úrnak.

Mindenható Isten, kérünk segíts minket,

Hogy e mulatságunk érjen boldog véget.

Kívánom egyenként ki-ki megérje,

Békével, erővel az Isten segélje.

De hogy én most itten ne álljak,

E leveses tállal még pórul ne járjak,

Vegyék el kezemből ezt a meleg tálat,

Amelyet a kezem már tovább nem állhat.

A mögöttem álló ügyes menyecskéknek,

Azoknak is süti kezét szegénykéknek.

Itt a jó leves, melyet adott a jó hús,

Azért a szíve senkinek se legyen bús.

Te meg, cigány, hadd szóljon a ritmus,

Evvel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

Örvendek, ha tálat visznek ki üresen,

Úgy a vendég gyomra nem marad éhesen.

 

 

 

Leves behozatalakor XVI.[322]

 

Itt van hát az első tál leves, behoztam,

És hogy el ne ejtsem, mindig imádkoztam.

A szakáccsal jól megfűszerszámoztattam,

Bors-sáfrány-gyömbérrel, és meg is sózattam.

 

Örvendek, ha tálat viszek ki üresen,

Úgy a vendég gyomra nem marad üresen.

Lássanak hát hozzá uraim jó frissen,

Jó apetitussal kívánom szívesen.

 

Rút a vén katona, rút a vén szerelmes,

Mivel mind a kettőnek dolga veszedelmes.

Rút dolog, ha vőfély ilyenkor nem szemes,

Nem is vagyok uraim én szemérmes!

 

 

 

Leves behozatalakor XVII.[323]

 

Tudom, hogy mosolyog mindenki magába,

Hogy nem üres kézzel jövök a szobába.

Gyönyörű leves van töltve ezen tálba,

Sem sós, sem sótlan, épp el van találva.

 

Tisztelt vendégsereg jó vacsorát hozok,

Elég ideje, hogy mindig hazudozok.

Marhahús leves ez gyönyörű a színe,

Tudom, megdicsérik, egyenek belőle! 

 

 

 

Leves behozatalakor XVIII.[324]

 

Ne szomorkodjanak kegyelmetek ottan,

Csak annyit mondok, legyenek nyugodtak.

Szakácsné asszonytól jót hallottam,

Készen a vacsora, a levest felhoztam.

 

Ez a jó kis leves most van kitöltve még,

Másfélét is hozok, ha ez nem lesz elég.

Kérem, ha csak lehet, ne egyék a felét,

Mert még megharagszik még a főzőcseléd.

 

 

 

Leves behozatalakor XIX.[325] 

 

Istennek nevében íme, megérkeztem, 

Tudom, hogy azt mondják, biz jól cselekedtem.

Íme, itt a leves, az étkek királya,

Násznagy uram a példát tudom, megmutatja.

 

Az első tál étel marhahússal csiga,

Amellyel megtelik a menyasszony gyomra.

Ne legyen hát erre senkinek panasza,

Aki nem szereti, inkább nekem adja.

 

 

 

Leves behozatalakor XX.[326] 

 

Aranyló húsleves,

Amit én most hoztam,

Hogy elkészüljek vele,

Sokat fáradoztam.

Verebeket, rigókat

Sokat megkergettem,

Míg végül a tyúkólba

Be nem keveredtem.

Meg is fogtam szépen

A legöregebb kotlóst,

Aminek a húsa

Kissé talán szívós.

De oda se neki,

Hisz van idő reggelig,

Addigra majd,

Kinek nincs foga,

Az is megeheti.

 

 

 

Leves behozatalakor XXI.[327]

 

Mester! Szólt a kis kukta,

Hadd főzzem a levest

Magam a lagzira!

Lelkesedését a főszakács

Hamar le is nyomta,

„Ne vállalkozz édes fiam

Ily nagy feladatra,

Sok minden kell ahhoz,

Maradj csak magadnak!” 

Hanem aztán, ahogy jött az este,

Az alkohol a szakácsot

Lábáról levette.

Eldőlt az istenadta,

Akár egy zsák búza,

Így munka rámaradt

A lelkes kis kuktára.

Duna vizet forralt

A kormos aljú üstbe,

Mihez húst és zöldségfélét

Gazdagon készített.

Elküldte most velem

A kész remekművet,

Remélve, hogy jóllakatok

Minden kedves vendéget.

 

 

 

Leves behozatalakor XXII.[328]

 

Áldja meg az Isten kedves vendégeinket,

Jóakaróinkat és szeretteinket.

Uraim, mi eddig még csak úgy éhesen mulattunk,

Hogy ki-ki könnyebben férhessen.

Mivel, ha tánc közben a hasunk tele van,

Muzsikálás közben valami elillan.

De hát mégis bajos éhesen örülni,

Fogunkat piszkálni, és szánkat törülni.

Tehát házigazdánk föltette magában,

Hogy jóltart bennünket Isten igazában.

Ki-ki sültet, főttet itt eleget ehet,

Sőt, ha meg nem látják, zsebébe is tehet.

Íme, itt a leves, végre már behoztam,

És mindenfélével fölfűszerszámoztam.

De gondolom, úgyis jó fűszerszám az éhség,

Egyenek hát, hiszen lesz itt minden elég.

Itt van a szakácsné mesterkélt munkája,

Tizenkét asszonynak megcsavart csigája.

Tessék jó uraim, ebből vacsorálni,

Így a magyar táncot jobban fogják járni.

Kivált, aki szép asszonnyal szokott hálni,

Mindenkor ilyennel fogják megkínálni.

Én is fogok talán ebből vacsorálni,

Hisz én is szeretek menyecskével hálni.

Most pedig kívánom, hogy vígan legyenek,

Mindnyájan igen jóízűen egyenek!

 

 

 

Leves behozatalakor XXIII.[329]

 

Gazdánk vendégeit mind fölszólította,

Tisztes becsülettel házába hívatta.

Irányunk érzését bőven kimutatta,

Szakácsnékkal házát megszaporította.

Míg a konyha előtt vitt el a jó sorsom,

Valami erősen megcsavarta orrom.

Gondoltam, megnézem, hogy mi bűzlik ott bent,

S beléptem, kiáltván hangos „adjon Isten”-t.

A szakácsnét láttam ott bent a sparheltnál,

Amint kotyvasztott egy szörnyű nagy fazéknál.

Párolgó tartalmát én is megkóstoltam,

S Isten uccse, nagyon finomnak találtam.

Hogyha nem hiszik el, kóstolják meg szinte,

Gyöngytyúk vére gőzöl galambtejjel benne.

Ádám apánknak is ilyet főzött Éva,

Ettől lett ő olyan könnyelmű és léha,

Hogy a Mindenható parancsát megszegve,

Éva anyánkkal a nagy bűnt elkövette.

Hagyjuk el, hogy aztán mi történt Évával,

Fogyasszák a levest kitűnő étvággyal.

Mert az első tállal, íme most behoztam,

És hogy el ne ejtsem, sokat imádkoztam.

Örvendünk, ha tálat viszek ki üresen,

A vendégek gyomra nem áll úgy üresen.

Az asztalunkra rakjuk a sok teli tálat,

Kívánok hozzá nagyon jó étvágyat.

 

 

 

Leves behozatalakor XXIV.[330]

 

Halljunk szót, uraim, hadd mondjam el szépen,

Hogy itten, minálunk mi történt a héten.

Féltékenyek lettek az ifjú asszonyok,

Mert, hogy a nagy kakas oly sok tyúkot fogott.

Meg sem elégedett még a sajátjával,

Elrepült petélni a szomszéd tyúkjával.

Megirigyelték ezt a szakácsasszonyt,

Halomra öldösték a rengeteg tyúkot.

Megkértek engemet, hogy én osszam széjjel,

Hogy legyen békesség itt, ezen az éjjel.

Násznagy uramé a nyaka, meg a feje,

Hogy megeszegesse, úgyis lesz ideje.

Menyasszonyt illeti kapóra a szárnya,

A menyasszonytáncot, hogy vígabban járja.

Vőlegény uramé melle meg a fara,

Hogy a mások tyúkját már ne tapogassa.

Vendégeknek marad combja, s apróléka,

Nem marad itt éhen az öreg anyóka.

E szép sereg élén én most megérkeztem,

Kezemben a tállal majdnem összeestem.

Ebben a tálban van a Balaton vize,

Fel van fűszerezve, jobb legyen az íze.

Sok kis apró csiga benne úszkálgat,

Kívánok önöknek nagyon jó étvágyat!

 

 

 

Leves behozatalakor XXV.[331]

 

Kedves vendégeim, megjöttem valahára,

De merem állítani nem jártam hiába.

Mert most olyan ételt hoztam valójában,

Mely az első az étkek sorában.

Ezért az ételért nagy próbát is tettem,

Egy büszke kakassal hét nap verekedtem.

De oda se neki, csakhogy legyőzhettem,

Belőle a legjobb húslevest főzettem.

Tele van házunk illatos szagával,

Egye ki-ki bátran legnagyobb étvággyal.

Örülnek ha a tálat elvinném üresen,

Mert így a vendég gyomra nem marad üresen.

Lássanak hát hozzá emberek, de frissen,

Hozzá jó étvágyat kívánok szívesen.

 

 

 

Leves behozatalakor XXVI.[332] 

 

Isten szent nevében, íme megérkeztem,

Tudom, hogy azt mondják, hogy jót cselekedtem.

Itt van a marhahús párolgó levese,

Aki ebből eszik, lesz jó egészsége.

Szószóló úr, tessék tőlem általvenni,

Mert már a kezemet nagyon kezdi sütni. 

 

 

 

Tréfás vers leves evés alatt[333]

 

Tisztelt vendégeink, tudják mi az újság?

Gazdánkat az éjjel kirabolták!

Az étel megették, a húst is elhozták,

Most várjanak, míg más sül, azt mondták.

 

Kedves vendégeim, legyenek nyugodtan,

Amint én az előbb a konyhába jártam,

Nem csak levest főznek, de még sok másféle,

Szakácsné asszonyunk érti már az effélét.

 

 

 

Becsinált leves behozatalakor I.[334]

 

Itt van a becsinált leves ecetes babérral,

Jól van ízesítve paprikával és borssal.

Igen jó eledele a szegény embernek,

Jó talajt ad ez a többi jó ételnek.

 

 

 

Becsinált leves behozatalakor II.[335]

 

Itt van a becsinált leves szegfűvel, babérral,

Szedjen ki mindenki egy rendes tányérral!

Nemrég beszéltem egy nagy gavallérral,

Akinek a zsebe tele volt tallérral.

Csodálatos volt az ő kövérsége,

Kérdeztem, mitől van ilyen egészsége?

Azt mondta, becsinált leves az ő eledele,

Ettől aztán nem romlik meg az egészsége.

Így hát maguk is nehogy megbetegedjenek,

Ebből a levesből jó sokat egyenek!

Ha a bort is kedvelik, abból igyanak,

A tálban és kancsóban semmit se hagyjanak!

 

 

 

Becsinált leves behozatalakor III.[336]

 

Okos ember lehetett, ki ezt föltalálta,

Aki a becsináltat először csinálta.

Finom az illata, zamatos az íze,

Ha ránéz az ember, már örül a szíve.

Szülék, szép leányok, ne beszélgessetek,

Ha ebből nem esztek, férjhez nem mehettek!

Tihozzátok meg úgy szólok legények,

Ki ebből nem eszik, nem kap feleséget!

Csak vígan!

 

 

 

Leves evés közben[337]

 

Mindenkit kérek, hogy lakjon jól levessel,

Mert még mindig sztrájkol a főszakács mester.

A birka még szénáz valahol az ólban,

A vendégseregnek azt üzeni, jól van.

 

Most hoztak elébb új szakácsot, a Zsigát,

Ki anyatej helyett is kérte már a piát.

Úgy látom most is be van kicsit rúgva,

Hogy mikor ébred fel, azt az Isten tudja.

 

 

 

Kis vőfénynek, ha a leves elfogy[338]

 

Úgy bizony gyorsabban forgatom magamat,

Minthogy bolhák csípnék a két oldalamat.

Mikor a bor áztatja meg száraz torkomat,

Nem mindenütt lehet találni páromat!

 

 

 

Élőétel behozatalakor[339]

 

Sor került végre az előételekre,

Gondolom, hogy mindenki éhes az ebédre.

Ízét nem ismerem, neve igen furcsa, 

Magyarul úgy hívják: franciasaláta!

A mi salátánkhoz nincsen semmi köze,

Próbálják használni, háthogyha ízlene.

S ha valaki véletlen nem tud franciául,

Fogjon szépen hozzá, s egye meg magyarul.

 

 

 

Főtt hús behozatalakor I.[340]

 

Gyenge tyúkhúst hoztam tormával, meg is van koppasztva,

Tegnap még a kertben a homokot kaparta,

De a szakácsnék jól megkopozták,

Minden kis darabját a levesbe rakatták.

Ízletes jó a hús, kóstolja mindenki,

Ki a lábát, ki a nyakát vegye ki!

 

 

 

Főtt hús behozatalakor II.[341]

 

Gyenge csirkehúst hoztam én mártással,

Szegény még veszekedett tegnap a kakassal.

Addig kergetőztek odakint a kertben,

Míg a gazdaasszony odaosont szépen.

Megszólítja őket szépen és csendesen:

Hallja-e kappan úr, jöjjön velem, kérem!

Vesse le a tollát, a tyúkanyóval együtt,

Mindkettőjüknek a húsát megesszük.

Nem volt hát mit tenni, szegény szerelmesek,

Jó ízt adtak nekünk, a forró levesnek.

Erőt, egészséget, mindenki jó étvággyal egyen,

Ha én is kappan lennék, tennének velem!

 

 

 

Főtt hús behozatalakor III.[342]

 

Behoztam a kakast a nagy taréjával,

Ez sem vajákol már szomszédunk tyúkjával.

Hogy jutottam hozzá mindjárt elmesélem,

Én rám hallgassanak figyelemmel kérem.

 

Szaladgált a kakas a jérce nyomában,

Így hát fogtam magam, futottam utána.

Jól bírta a futást, mert még fiatal volt,

Elcsíptem a nyakát, bárhogy is rikácsolt.

 

Nem élt már hosszú időt csak hajnal hasadtáig,

Megkopaszítva, megtisztítva nem várt az sokáig.

Forró tűzön jól megfőztük és megfűszereztük,

Püspökfalat legjobb része azt mi meg is esszük.

 

 

 

Főtt hús behozatalakor IV.[343]

 

Behoztam a főtt húst, mégpedig két félét,

Behoztam a kakast, és melléje a jércét.

Hogy jutottam hozzá, én azt elmesélem,

Hallgassanak hát rám figyelmesen, szépen.

 

Szaladgált a kakas, a jérce nyomában,

Én meg fogtam magam, futottam utána.

Elcsíptem mindkettőt hamar, szerencsésen,

Megöltem őket és leforráztam szépen.

 

Lábukat szépecskén össze is kötöttem,

S őket egy fazékba belegyömöszöltem.

Meg is főtt sárgára, ropogósra bőrük,

S lett királynak való főtt hús belőlük.

 

Nyúljanak utána, ízes a falatja,

Tessék násznagy uram, bátran kóstolhassa.

 

 

 

Főtt hús behozatalakor V.[344]

 

Itt hozom a kakast, egész taréjával,

Nem tojózkodik már a szomszéd tyúkjával.

Kakas volt az egyik, kakas volt a másik,

Kakas lesz az éjjel a Pista barátunk is!

 

 

 

Főtt hús behozatalakor VI.[345]

 

Frissen főtt húst hoztam én e tálban,

Fel is van szeletelve kellő darabokra.

De a szakács asszony azt rám parancsolta,

Hogy a násznagy uramé ebből csak a farka.

Vőlegény urunké pedig a két combja,

Mivel a combokat ő úgyis rég kívánja.

A menyasszonyé pedig a melle, jó ropogós,

Tudom a lányoknak is ez lesz a kapós.

Menyecskék, legények, néktek az eleje,

Nős embereknek a háta közepe.

A többi vendégé pedig a két szárnya,

Hogy reggel könnyebben repüljenek haza!

 

 

 

Mártásos leveshús behozatalakor I.[346]

 

Itt hozom a finom paradicsommártást,

Azért ilyen finom, mert leégett a rántás.

Akinek ez nem tetszik, nézze a padlást!

 

 

 

Mártásos leveshús behozatalakor II.[347]

 

E szegény tyúkocska tegnap még kapargatott,

S már késő este a vére kiontatott.

Később forró vízben meg is koppasztatott,

Most meg itt a tálban feltráncséroztatott.

Ez is benne főtt ám a jó leveskében,

Tessék, kóstolják meg, kérem igen szépen!

Tiszta szívből adják, gazdám, gazdasszonyom,

Ha el nem fogyasztják, engem szidnak, tudom!

 

 

 

Mártásos leveshús behozatalakor III.[348]

 

Meghoztuk a mártást, vele a kakas aprólékát,

A nászuram az ízétől megmássza a bükkfát,

A vőfélyek meg a koszorúslányt.

Csak vígan!

 

 

 

Mártás behozatalakor I.[349]

 

Behoztam a paradicsommártást,

Amitől a népek csússzák-másszák egymást.

De nem ám azok vén kecskék,

Hanem a fiatal szüzecskék.

 

 

 

Mártás behozatalakor II.[350]

 

Ezért a mártásért sokat fáradoztam,

Nagy Magyarországot széltében bejártam.

Ezt a keveset is a Maros völgyében találtam,

Szerencsémnek tartom, hogy ráakadtam.

Itt hát a mártás jó főtt hússal,

Egyék hát uraim, jó étvággyal!

Kínáljuk egymást egy pohár borral,

Ehhez is tartozik a cigány egy tussal!

 

 

 

Torma behozatalakor I.[351]

 

Drága jó uraim jóízű tormát hoztam,

Este a konyhába nagyon sokat várakoztam.

A tepsiből éppen most lett véve,

Átható szagától alig vagyok élve.

 

Régi időből van ennek eredete,

Híres Attilának volt ez kedves eledele.

Menyegzője napján ilyen jóízű tormát eve,

Úgy jól lakott vele, hogy megszakadt a bele.

 

De azért csak bátran egyenek belőle,

Egészséges étel, jót állok felőle.

Jó nagy kanalakkal vegyenek belőle,

Ki ebből jól lakik nem lesz baja tőle.

 

 

 

Torma behozatalakor II.[352]

 

A leves elfogyott, most hozom a tormát,

Melynek erejétől csókolgassuk egymást.

Itt van a jó torma, a jó erős étek,

Ezt a magyaroknak megenni nem vétek!

 

 

 

Nagyvőfénynek marhahúsról[353]

 

Itt a jó marhahús, mellette a torma,

Tessék jó uraim, metéljék el sorba.

Ejnye talán méreg van abba a borba,

Igyanak legények, jó kedvükben sorban.

 

Itt a jó marhahús jóféle mártással,

Metéljék azt széjjel, osszák el egymással.

Ez adja az erőt, a leve is jó volt,

Ihatnak reája két-három kancsó bort.

 

Azt mondják, jó a káposzta gombóccal,

De jobb a marhahús paradicsomszósszal.

Akinek sótlan, pergesse meg sóval,

Aztán igyék reá jó bort egy kancsóval.

 

 

 

Tormás hús behozatalakor I.[354]

 

Jó puha húst hoztam finom tormával,

Én már tele vagyok az illatával.

Ne higgyék, hogy a hús olyan öreg volna,

Pedig még élt, mikor mi játszottunk a porban.

Mint fürge gyerekek megkergettük páran,

Most pedig behoztam ezen a szép tálon.

A szakácsnőnk tormát is tett melléje,

Orromat csiklandozza az erőssége.

De ez csak így jó, a magyar így szereti,

Az erős eledelt a gyomrunk kedveli.

Tessék hát a torma a finom hússal,

Ehhez is tartozik a cigány egy tussal!

 

 

 

Tormás hús behozatalakor II.[355]

 

Itt a jó tehénhús ecetes tormával,

Vagy akinek tetszik, másféle mártással.

Ez adja az erőt, a leve is jó volt,

Erre már ihatnánk egy pohárka bort!

 

 

 

Tormás hús behozatalakor III.[356]

 

Itt van a gyeptúró tormás mártással,

Szakácsasszonyunk jó ajánlásával.

Szedjék csak ki mindet hegyes villájukkal,

Aztán fogyasszák el Isten áldásával!

De a kancsóhoz is hozzá lehet nyúlni,

A disznóhús után jó eleget inni.

A kancsót kézről-kézre tessék adogatni,

Ha fogy, tele lehet azt majd megint hozni!

 

 

 

Tormás hús behozatalakor IV.[357]

 

Borjúhúst hoztam finom tormával,

Csak harminc éve járt ki az anyjával.

Ne törődjenek az állat bajával,

Fogyasszák el mindet jó étvággyal.

 

 

 

Kenyér behozatalakor I.[358]

 

Egyszerű kis kenyér van most a kezemben,

De sok szép gondolat forog a fejemben.

Egyszerű kis kenyér, szürke, szerény falat,

Mégis ennél drágább nincs a kék ég alatt.

Rajta becsületes munkánk verejtéke,

Benne a családi szeretet és béke.

Egyszerű kis kenyér mondja most e szókat,

Hogy midőn élvezzük mind e földi jókat,

Szemünk irgalommal arra is tekintsen,

Akinek betevő kis falatja sincsen.

 

 

 

Kenyér behozatalakor II.[359]

 

Meg ne dobáljanak most kővel, avagy sárral,

Mert kenyeret hoztam egy egész kosárral.

Az oroszok cárja a világot járta,

Egy magyar úr sóval, kenyérrel kínálta.

Én is hoztam sót is, hogy majd a sült veréb

Nehogy édes legyen, s jóízűen egyék!

 

 

 

Befőtthez[360]

 

Gyümölcsünk az idén nagyon szépen termett,

Meg is töltöttünk mi minden kis üveget.

Én most behoztam a meggyet a magjával,

Éljen a menyasszony, élete párjával!

 

 

 

Savanyúság behozatalakor[361]

 

Jó savanyúságot, ím, most behoztam,

Hová tegyem, elébb azon gondolkoztam.

Hiszem, hogy a szagát a fején találom,

Legelőször is a menyasszonyt kínálom.

 

Tessék, jó lesz szokni már a savanyúsághoz,

Úgy is az élet is elég savanyút hoz.

Ej, de mit beszélek én a jövendőről,

Számukra a malom, ha vize van, őröl.

 

Uborkát is hoztam a jó pecsenyéhez,

Aki okos tudja, étvágygerjesztő ez.

Kedves vendégeim egyenek belőle,

Fogadom, hogy beteg senki nem lesz tőle.

 

 

 

Pecsenye behozatalakor I.[362]

 

A minap a pósvári völgyön vitt el utam,

Az erdőből vaddisznóröfögést hallottam.

Gondoltam, megfogom, szükség lesz még rája,

Jó lesz a menyasszony lakodalmára.

Nem nagy idős lehet, mit tudom én, mennyi,

Nyilván a Vidróczki nyájából maradt ki.

 

 

 

Pecsenye behozatalakor II.[363]

 

Ne csörögj most zenész! Látod, hogy én jövök,

Tálamon van éppen egy sült malackölyök.

Malacpecsenye ám igazában neve,

Királyoknak étke, ételeknek feje.

 

Itt hozom a sült húst, tudom nagyon várják,

Ennek a világon nem találni párját.

Merem ajánlani minden halandónak,

Aki kedvelője mindenféle jónak.

 

Ételek királya jött be a tálcámon,

Az evéshez ki-ki jó étvággyal lásson.

Bökjék villájukat a sült pecsenyébe,

Mer az étkek étke került terítékre.

 

 

 

Pecsenye behozatalakor III.[364]

 

Finom gyenge a malacsült, alig három hetes,

Húsa omlós és ehető, ez már természetes.

Igazán azt elmondhatom, vitát nem is nyitok,

Ezt szereti minden asszony, ez már nem is titok.

 

Mivel hogy őseink ezt igen szerették,

Utána torkukat bőven öblögették.

Ma is ezt szereti mindenféle személy,

Ha borral öblögeti, száz évig is elél.

 

Ez aztán az étel, magyaroknak való,

Göthös idegenek torkán megakadó.

Jó orvosság ez a beteg gyomorra,

Aki ebből eszik, nem költ az orvosra.

 

 

 

Pecsenye behozatalakor IV.[365]

 

Behoztam a kakast egész tarajával,

Szép pirosra sült a maga zsírjában.

Sajnálom ám szegényt, mert jó példát mutatott,

A sok tik között milyen szép rendet tartott.

Nem kukorékol most már hajnal hasadtára,

Nem gubbaszkodik a szomszédasszony tikjára.

Egyék azért csak jó étvággyal!

 

 

 

Pecsenye behozatalakor V.[366]

 

Libapecsenyével küldtek be éppen,

Hogy még ezt is hozok, magam sem hittem.

Hisz víz-szerető volt ez az ártatlan liba,

Hogy mégis idekerült, nem’tom hol a hiba?

Azt mondom, hogy most bort igyanak rája,

Hadd ússzon borban is ez a szegény pára!

 

 

 

Pecsenye behozatalakor VI.[367]

 

Malacpecsenyét hoztam jó salátával,

Meg is van hintve minden finomsággal.

Különös eledel, legjobb a javából,

Igyanak is rá a jó borocskából!

 

 

 

Pecsenye behozatalakor VII.[368]

 

Jól esik a bor a pulykapecsenyére,

Egyen belőle mindenki kedvére!

Ha ilyen nagy lenne nálunk a veréb,

Bizony Isten, mindig pecsenyével élnék!

 

 

 

Pecsenye behozatalakor VIII.[369]

 

Itt van a kezemben a szép piros pecsenye,

Oly mutatós, mint a szép piros cseresznye.

Erőt ad, mint a falusi menyecske,

Ezért hát mindenki fogyasszon belőle!

 

 

 

Pecsenye behozatalakor IX.[370]

 

Pecsenyét is hoztam, mégpedig kétfélét,

Behoztam a kakast, és melléje a jércét.

Hogy jutottam hozzá? Szépen elmesélem,

Csak hallgassanak figyelemmel kérem!

Szaladgált a kakas a jérce nyomában,

Én meg fogtam magam, szaladtam utána.

Éppen ráugrott a kakas a jércére,

Így egyszerre kettőt fogtam, szerencsére.

Leöltem őket, leforráztam szépen,

Meg is pucoltam annak rendjében.

A boncolással sok időt töltöttem,

Aztán a tepsibe belegyömöszöltem.

Szép pirosra, barnára sült meg a bőre,

Így lett aztán ropogós pecsenye belőle.

Én már megkóstoltam, ízlett a falatja,

Így hát mindenki bátran megkóstolhatja.

 

 

 

Pecsenye behozatalakor X.[371]

 

Pecsenyét is hoztam, nem is csak egy félét,

Azért köszörülje jól meg ki-ki a kését,

Hogy el ne csorbítsa a tányérja szélét!

Húzza meg kend, komám, rekedt hegedűjét!

Nincs párja étkek közt a jó pecsenyének,

Mert ez vidámságot okoz az elmének.

Ősatyáink miért voltak olyan vének?

Azért mert borral meg pecsenyével éltek.

De ha idehoztam, leteszem kezemből,

Jó nagy darabokat metéljenek ebből! 

 

 

 

Pecsenye behozatalakor  XI.[372]

 

Itt hozok sülteket, számtalan sokfélét,

Ezért köszörülje meg ki-ki jól a kését.

Hogy el ne csorbítsa a tányérja szélét!

Inkább a pecsenye vegye el a késük élét!

Gyenge borjúsültet is hozok káposztával,

Csak harminc tavasszal járt ki az anyjával.

Gyengesége miatt a szénát nem ehette,

Szegény gyönge állat csak a tejet nyelte.

Jobb íze van neki, mint a krumplipipicének,

Ősapáink miért voltak olyan vének?

Azért, mert jó borral s pecsenyével éltek.

Tessék hát uraim, vegyék el kezemből,

Jó nagy darabokat metéljenek ebből!

Bort is igyanak rá, aki szik ebből,

Mert ha bort nem iszik, nagy foga nő ettől!

 

 

 

Pecsenye behozatalakor XII.[373]

 

Pecsenyét hoztam, mégpedig kétfélét,

Behoztam a kakast és vele a jércét.

Hogyan jutottam hozzá, elmesélem szépen,

Csak hallgassanak rám figyelemmel, kérem!

Szaladgált a kakas, a jérce nyomában,

Én meg fogtam magam, és futottam utána.

Mind a kettőt megcsíptem szerencsésen,

És őket egy tepsibe belegyömöszöltem.

Szép piros-barnára sült meg ott a bőrük,

Lett is királynak való pecsenye belőlük.

Bort is igyanak ám rá, aki eszik ebből,

Mert aki nem iszik, nagy foga nő ettől!

 

 

 

Pecsenye behozatalakor XIII.[374]

 

Halljunk szót, uraim!

Harminchárom széplány, ki a céklát üvegbe tette,

Mikor ez a disznó utolsót röffentette.

Fiatal kis állat, siska volt a füle,

Kinek jó foga van, nem fullad meg tőle.

A kanász kutyája addig terelte,

Míg vacsoránk ékét meg nem tette.

Megmaradt a farka, egész szép hosszával,

Amit a szakácsok most szépen feltálalának.

Vőlegény urunk már súrolja a markát,

Kedves nejének átengedi a farkát!

Ki ebből eszik, forduljon javára,

Ne pedig a szakácsnőkhöz a konyhába. 

 

 

 

Pecsenye behozatalakor XIV.[375]

 

Halljunk szót, uraim!

Most hozunk sülteket, számtalan sokfélét,

Ezért köszörülje meg ki-ki jól a kését,

Hogy ki ne csorbítsa a tányérja szélét.

Főtt csirke, rántott hús, fasírozott és natúr,

E tál tartalma az étkek sorában nagy úr!

Aki ezt nem hiszi, és nem eszik belőle,

Zeneszóval visszük ki a régi temetőbe!

 

 

 

Pecsenye behozatalakor XV.[376]

 

Hogy éhen ne haljunk, ezen a szent napon,

Egy Riska tehénnel megbirkóztam nagyon.

Lám itt van a húsa tormával, céklával,

Harminc esztendeig jártak a csodájára.

De tegnap a mészáros bárdjával levágta,

Egye hát mindenki nagyon jó étvággyal.

 

 

 

Pecsenye behozatalakor XVI.[377]

 

De jó szakácsnénk van küldi nyakra-főre,

Még sincs leforrázva piros keze bőre.

Régi jó apáink miért voltak oly vének?

Azért mert borral és pecsenyével éltek!

 

Hogyha minálunk is nagy volna a veréb,

Hozzálátnánk mi is ahhoz mi volt rég.

Két szuka malacból vagyon ez az étel,

Fogyassza a násznép friss jó egészséggel.

 

 

 

Pecsenye behozatalakor XVII.[378]

 

Behoztam tisztelettel

A pecsenyés tálat,

Amit a násznép már

Bizonyára várhat.          

Ne várjanak tovább,

Drága urak-hölgyek,

Mert a teli hasnál

Bizony mondom nincs szebb.

 

 

 

Pecsenye behozatalakor XVIII.[379]

 

Figyeljen mindenki,

Mert életmód tanácsadás

Fog most következni.

A kenyér csak hizlal,

A burgonya lábizzasztó,

Még szerencse,

Hogy a sült hús

Önmagában is fogyasztható.

Pálinkával készítsük elő

Az ő nehéz útját,

Sörrel-borral locsolgassuk,

Adjuk meg a módját!

 

 

 

Pecsenye behozatalakor XIX.[380]

 

Pálinkával készítsük

Gyomrunkban a helyet,

Mert oly jeles étket hoztam,

Amit ez megillet.

Fűszerezése és zsírja

Pont el van találva,

Átadom tisztelettel

A pecsenyés tálat.

 

 

 

Pecsenye behozatalakor XX.[381]

 

Tisztelt vendégeink, tessék a jó sült hús,

Aki ebből eszik, tudom hogy nem lesz bús.

Ha talán szomjasak, bort is hozok mindjárt,

Kivált, ha elkapom a kakasnak combját.

Malac pecsenye ez, nem varjú, nem holló,

Tudom, megenné ezt sok szegény vándorló.

Tán mindenki tudja, hogy erre a bor jó,

Igyanak, állja még az iccés hordó.

 

 

 

Pecsenye behozatalakor XXI.[382]

 

Itt van a pecsenye mártással tormával,

Jobb ez, mint a hering a vereshagymával.

Ábrahám ilyennel éle Sárájával,

Azért élt oly soká a kedves párjával.

 

Bátran tehát ebből mindnyájan egyenek,

Jó nagy szeleteket tányérra tegyenek.

Arra bőven mártást, de sót is tegyenek,

Húzd rá, Bandi koma, vígan hadd legyenek!

 

 

 

Pecsenye behozatalakor XXII.[383]

 

Itt hozom a sült húst, tudom, hogy már várják,

Ennek a világon nem találni párját.

Nagy szerencsétlenség történt ma hajnalban:

Megdöglött a disznó a hátsó udvarban.

Gyilkos kéz okozta szomorú halálát,

Bizonyításképpen elhoztam a húsát.

Ne féljenek tőle, meg van ez már sülve,

Már Kinizsi Pál is jóllakott belőle.

Egy tállal bevágott, s oly erőre kapott,

Hogy fél kézzel ötven törököt levágott.

Merem ajánlani minden halandónak,

Aki kedvelője pálinkának, bornak.

Ételek királya jött be a tálcámon,

Evéshez ki-ki jó étvággyal lásson.

Bökjék a villát a piros pecsenyébe,

Mert az estebédnek közel már a vége.

 

 

 

Pecsenye behozatalakor XXIII.[384]

 

Sok szép tavaszokat íme én megéltem,

De még úgy mint most, még meg nem ijedtem.

Pedig az árnyéktól én bizony nem félek,

Sőt a szúnyoggal is bátran szembenézek.

Híres bátorságom, vitéz tetteim oly nagyok,

Nincs vitézebb ember nálam, ahol magam vagyok.

Azonban ez egyszer mégis megijedtem,

Mert a tálat kicsi híján elejtettem.

Pedig rettenetes szörnyű kár lett volna,

Mert ilyet nem evett senki ember fia.

Mert ebben a tálban jó pecsenye vagyon,

Amit az ifjak, vének, szeretnek mind nagyon.

Kik pecsenyét esznek, mind sokáig élnek,

Őseik is ettől lettek ilyen vének,

Mivel a pecsenyét mind nagyon szerették,

Utána torkukat borral öblögették.

Kedves vendégeim, valaha én is bátor legény voltam,

Egész közös erdőt összebarangoltam. 

Bagolyhuhogástól hazáig szaladtam.

Azonban egyszer érdemjegyet nyertem,

Mert egy sült bagolyra puskám rásütöttem.

Úgy vélem hát, hogy jól is céloztam,

Mert íme önöknek eledelül hoztam!

 

 

 

Pecsenye behozatalakor XXIV.[385]

 

Most pecsenyét hoztam, jó puhára sülve,

Hogy ez kis borjú volt, annak hetven éve.

Életében nem volt soha egészséges,

Mert a mészárosok csak beteget vesznek,

Hogy a takarékba többet tehessenek.

Hús-látó itt volna, mond’nám a szemébe,

Hogy hány forint csúszott érte a zsebébe?

Mert ő a javából kap aztán egy kilát[386],

Így a mészárosnak elnézi a hibát.

De ez meg van most finomra csinálva,

Tessenek uraim, lássanak hozzája!

 

 

 

A nyoszolyóasszonyok ajándékára I.[387]

 

Szép vendégkoszorú, a nyoszolyóasszony

E kis ajándékát elkészíté otthon.

Ide elküldött, hogy asztalra tennék,

Hogy itt egészséggel szépen elköltenék.

Hallgasson meg engem minden becsületes,

Ez a gyönge malac még csak háromhetes.

Meggyilkolták szegényt, ó de rettenetes,

De a húsa jó ám, nagyon természetes.

Ó te kis malacka, jer hát búcsúszóra,

De hamar eljött neked a végóra!

Tessék, násznagy uram, metélje apróra,

Egy darab belőle nekem is jó volna.

Költse el hát neki minden porcikáját,

De úgy, hogy nekem is jusson majd belőle,

Hogy engemet is érjen a ritka szerencse.

 

 

 

A nyoszolyóasszonyok ajándékára II.[388]

 

Halljunk szót, uraim!

Hát ti legények idebent a legyet csapjátok,

Odakint a nagy kárt nem is tudjátok.

Erre jött egy tarka macska,

A hordóból a csapot kirúgta,

Uccu neki, elfutott, katonának felcsapott.

No hát, nem jöttök?

Nem baj, hordok bort nektek eleget.

Éppen most hallottam, hogy a molnárok

A Balatonban beverték a jeget. 

Hát, ahogy a Balaton partján jöttem-mentem,

Ezt a kis kakaskát én megleltem.

Gondoltam, a bor mellé hús is kell,

Én megfogtam, megsütöttem, megpirítottam,

A násznagy uraknak pedig ajándékul hoztam.

Isten éltesse násznagy urakat sokáig,

Keddtől fogva szerdáig.

Adjon Isten közibük olyan lótást-futást,

Hogy a marcali vásárban tíz év múlva

Találják meg egymást.

 

 

 

Tüskefához / életfához I.[389]

 

Dicsérem szívemből az Úristen nevét,

Midőn megkóstoljuk a tüskefa érdemét,

A mi koszorúslányunk ajándéka jelét,

Aki tüskefára rakta szívének jobb felét.

Tüskefa hajtása vót vesszeje Áronnak,

Tüskéből fontak koronát az Úr Jézus Krisztusnak,

Ne szidják, uraim, tehát a tüskének hegyét,

Ha megbántott is valaha sok Pannit vagy Böskét,

Hát vegye elő mindenki gombostűjét,

A tüskének hegyét.

Aki a fáról eszik, az nyer jó erkölcsöt,

Ezzel én bevégzem a köszöntő verset.

 

 

 

Tüskefához / életfához II.[390]

 

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

Mózes a pusztában egy rézkígyót

Mutatott be népének, 

Én is bemutatom az élet fáját,

Amiért én magam voltam a Paradicsomban.

A szépségtől semmit sem láttam,

A gyönyörűségtől meg mindjárt elájultam.

Odajött hozzám egy angyal, és kérdi tőlem:

Mit keresel te itt, alvó gyermek?

Én mondtam, hogy ezért a fáért jöttem.

Hogy jöttél, mikor nem hoztál

Sem fejszét, sem fűrészt?

Én megfogtam, és tövestől felhúztam,

És az ékes menyasszonynak ajándékul hoztam.

Van ezen alma, dió, mogyoró,

S a tetejébe egy nemzeti lobogó.

Annak tetejébe egy aranyos gerlice,

Amely azt rebegi aranyos kis szájával:

Szálljon áldás az új házaspárra!

 

 

 

Kakas behozatalakor I.[391]

 

Ez a délceg kakas volt

A baromfi ól éke,

Gyászolja is immár

Minden nemzetsége.

Számtalan árvája

És számos sok özvegye,

Gyomrunkban lesz         

Neki végső nyugvóhelye.

Adjuk meg most neki

A végső tisztességet,

Igyunk egy pohár bort

A kakas emlékére!

 

 

 

Kakas behozatalakor II.[392]

 

Itt hozom a kakast vörös tarajával,

Ez sem cicerél már többet a szomszéd tyúkjával!

Ez a kakas csínyt csinált menyasszonyunk lába közé.

Vőlegényünk azt ígéri, hogy a kakast elintézi.

 

 

 

Kakas behozatalakor III.[393] 

 

Behoztam a kakast egész taréjával,

Jó puhára főzött apró rizskásával.

Nem gondolt a gazdánk a maga tyúkjával,

Fogyasszák jóízűen Isten áldásával!

A szakácsnőnk erősen esküszik, hogy mialatt

A szép nap alatt sütkérezik, jobb ízű eledelt

Ennél még nem kóstolt,

Bár hetven évet keresztülgázolt.

 

 

 

Kakas behozatalakor  IV.[394]

 

Hallgasson meg engem minden becsületes,

Ez a szegény kakas még csak három hetes.

Meggyilkolták szegényt, ó, de rettenetes,

De azért a húsa jó és ízletes.

 

Ó, te pici kakas, gyere búcsúzóra,

Jaj, de hamar eljött neked a végóra.

Tessék, násznagy uram, metélje apróra,

Egy jó darab bizony nekem is jó volna.

 

 

 

 

Sült baromfi behozatala előtt[395]

 

Loptam én egy tyúkot, de ki ne beszéljék,

Hozom mindjárt sülve, el ne híreszteljék.

Hogy el ne áruljon vagy farka vagy feje,

Egyék meg egészen ne maradjon belőle.

 

 

 

Sült baromfi behozatalakor I.[396]

 

Most, hogy már ettünk a fiatal birkából,

Mást hoztam ki kérem, mostan a konyhából.

Mit az előbb ettünk, nem bölcs volt, de barom,

Most baromfit hoztam, az lesz az asztalon.

Tyúkhúst hoztam tehát, s elmondom, hogy hogyan,

Összegyűlt a sok tyúk, a sok boldogtalan.

Közülük néhányan érezték a végét,

De minden hiába, nem leltek mentséget.

Sorshúzás lesz köztük, s ők lesznek a tétek,

Tudta a szakácsné, miből lesz jó étek.

Hej, szegény kis csirke, bizony ezt megjárta,

Ily keserű sorsát egy cseppet se várta.

Kegyetlen szakácsné kését elővette,

S a jámbor jószágnak gégéjére tette.

Azután hirtelen egyet rántott rajta,

Ó, drága Istenem, de kegyetlen fajta.

Majd megirigyelte a szép drága tollát,

Vizet melegített, s lehúzta subáját.

Majd kegyetlen módon a körmét elszedte,

S mezítelen testét a sütőbe tette.

Ily rettentő módon került ezen tálba,

Pedig szaladt volna inkább Torontálba.

Ott kint a tyúklétra jaj, de nagyon magas,

Ezzel a kistyúkkal már nem cicerél kakas.

Én hozom a kakast piros tarajával,

Ez se hág már többet a szomszéd tyúkjával.

Az nem mondja többet, hogy kot-kot-kotkodács,

Ezáltal már nem lesz több a fias tojás.

A vőlegény urunk is nagyon vigyázzon,

Hogy az új asszonynak sok tojást juttasson.

Ne járjon más házhoz, tele legyen a kas,

Mert különben úgy jár, mint ez a kiskakas.

 

 

 

Sült baromfi behozatalakor II.[397]

 

Tudják-e, hogy mi ez? Nem tudják?

De furcsa! Lám, ott kint a Bodri

Már egy hete tudja.

Egy hete tán sok lesz, de három nap óta,

Az apró jószágra jár szomorú nóta.

Gunarak és kacsák, kakasok és jércék,

Sőt még a birkák is a vesztüket érezték.

Ahogy meglátták a gazdasszonyt a késsel,

Melyik merre látott, úgy szaladtak széjjel.

Ámde, hasztalan volt az iparkodásuk,

Annak bizonyságát itt e tálban látjuk.

Kegyetlen Heródes, a zsidók királya,

Betlehemben oly nagy ricsajt csinála.

Mikor megölette az aprószenteket,

Mint midőn vérontást a gazdasszonyunk tett.

Úgy állnak a tálak ott kint a konyhában,

Miként a katonák sorjában, glédában.

Karom a hordásban máris igen fáradt,

Azért hát leteszem a pecsenyés tálat.

 

 

 

Sült baromfi behozatalakor III.[398] 

 

Ennek sem kapirgál többé már a lába,

Tiszta véletlenül bekerült a tálba.

Ügyes a szakácsné, megsütötte szépen,

El is szortírozta a következőképpen:

 

Az új asszonyé a farka, és a töke,

Hisz eddig nem volt ezekhez semmi köze.

Az új ember része a szép fehér melle,

Csak szopogatni kell, jaj nehogy lenyelje!

 

Nászoké a fara: ismerik már régen,

Szokták simogatni paplanon és pléden.

Eladó lányoké a kakasnak a nyaka,

Hajlékony és kemény, mint a legény … izma!

 

Legyen a fiúké két szép húsos combja,

S a combja közével gyűljön meg a gondja.

Többi részét kapják idősek, gyerekek!

Mindenkit kérek, hogy jó szájízzel egye meg!

 

Ha netán valakit kihagytam a sorból,

Egye minden részét, s igyon rá a borból! 

 

 

 

Sült baromfi behozatalakor IV.[399]

 

Sült húst hoztam kérem, még pedig két félét:

Behoztam a kakast, és vele a jércét.

Hogy hogyan jutottam hozzájuk?

Kérem, el is mesélem, hallgassanak rám

Egy kicsit kérem!

Szaladgált a kakas a jérce nyomában,

Én meg kaptam, futottam utánuk.

El is csíptem mind a kettőt, nem is sokára,

És beszaladtam velük a konyhára.

Ott a szakács jól leforrázta,

Megkoppasztotta őket, és a tepsibe gyömöszölte.

Szép piros-barnára sült bőrrel az asztalra kerültek,

Na, ez nem kaparja senki szemétdombját,

Mindjárt megkaparja a násznagy uram torkát!

 

 

 

Pecsenye után[400]

 

Az imént hoztam egy fogás ételt,

Ebből többet nem hozok,

Mert ettől menyasszony keze

A vőlegény zsebében mozog.

Koszorúslányaink vágyakozva nézik,

Mert ezt az anyjuk megtiltotta nékik.

A nyoszolyóasszonyok mosolyognak magukban,

Hisz nekik már sok ilyen megfordult markukban.

 

 

 

Rántott hús behozatalakor I.[401]

 

Nagy baleset történt itt bizony hajnalban,

Megdöglött a disznó a hátsó udvarban.

Gyilkos kéz okozta szomorú halálát,

Feldolgozták szépen, kirántották húsát.

 

Így hát kirántott húst kerítettem sorba,

Bizony legjobb falat, akárki megmondja.

Már Kinizsi Pál is jóllakott belőle,

Malomkövet emelt azon nyomban tőle.

 

Tessék hát uraim, átadom a tálat,

Rántott hús illata töltse be a házat.

Igyanak rá bort is, ürüljön a pohár,

A krumplit s a vizet nyelje el a szamár.

 

 

 

Rántott hús behozatalakor II.[402]

 

Hogy konyhánkra rosszat senki sosem mondjon,

Házunknál valaki éhen ne maradjon.

Most a kirántott húst kerítettem sorra,

Ha ilyet kapna a baka a táborba,

S utána a torkát borral öblögetné,

Még az ördögöt is pokolba kergetné.

Ősapáink, mikor háborút viseltek,

Télen-nyáron mindig kirántott húst ettek.

Tessék hát uraim, átadom a tálat,

Bűbájos illata töltse be a házat.

Igyanak rá bort is, ürüljön a pohár,

A krumplit, s a vizet nyelje el a szamár.

 

 

 

Pörkölt behozatalakor I.[403]

 

Nagysoká felébredt az az istenverte,

A fél liter borát kapásból lenyelte.

Azután azt mondta, főzést azt nem vállal,

De én rábeszéltem egy nagy fakanállal.

 

Meg is főtt oly szépen, ez a szegény pára,

Csak a kemény beton puhább kicsit nála.

Csernobilból lett a krumpli mellé hozva,

Sugárzik is szépen, mint az atombomba.

 

Azért nem kell félni! Állítom, hogy jót tesz

Gyomorrontás ellen a sok finom, jó szesz!

Hashajtót ne szedjen, nem lesz szükség arra,

Száz tabletta van a pörköltbe kavarva.

Úgyhogy készüljünk fel mindenféle rosszra,

A vécé-ülőkét senki le ne …. Tegezze!

 

Ez tán a legdúsabb, ezt kapja az új pár,

A menyasszony biztos a farkáért nyúlkál.

Meg is kérem szépen, hogy tartsa a markát,

S így tisztelje majd a vőlegény farkát!

 

Tudjuk, hogy a húsban erő, az van bőven,

A vőlegénynek meg fonnyad kicsit tőben.

Úgyhogy ő most sok húst egyen vitaminnal Á-val,

Hogy a nagyszülőket árassza el unokával!

 

 

 

Pörkölt behozatalakor II.[404]

 

Hoztam finom marhahúst mind a két szarvával,

Jó tizenhat évig szaladt az anyjával.

Addig legelgetett, s ette az abrakot,

Amíg tegnap este végül a fűbe harapott.

 

Mészáros taglója vetett neki véget,

Látom nem nagyon búsulunk evégett.

Ennyi tisztesség még a marhának is kijár,

Fogyasszuk is el jó étvággyal mindjárt.

 

 

 

Pörkölt behozatalakor III.[405]

 

Sok jó ételt láttunk ilyen alkalommal,

Mifelénk így szokás a lakodalomban.

De a pörkölthúsnak nincs közöttünk mása,

Melyet a szolgafán főz a juhász bográcsa.

 

Ez nem gulyásos hús, amit más nép majszol,

Ki rántást tesz bele hagymából és vajból.

Nincs ebben semmi pancs, csak úgy egyszerűen

Pásztortudománnyal ízesítve bőven.

Tudja azt a juhász, ha módját megadja,

Mind a vérünkké lesz az összes falatja.

Nos hát vendégeim elloptam egy tállal,

Hozom a többit is szíves ajánlással.

 

 

 

Pörkölt behozatalakor IV.[406]

 

Ismét megérkeztem nem is oly sokára,

Merem állítani, nem vártam hiába.

Olyan ételt hozok most valójában,

Mely első lehet az étkek sorában.

Ezért az ételért is sok próbát tettem,

Egy szilaj bikával két nap verekedtem.

Fejét nyakastól lemetszettem,

A bőrét bicskával lefejtettem.

Ezt a finom ételt is ebből készítettem,

Mondják csak uraim, ugye jól cselekedtem?

Úgy tartom, hogy ennél a húsnál nincs jobb étek,

Erre a magyarnak vizet inni vétek.

Itt van a jó paprikás, uraim csak vegyétek,

Ne sajnáljuk a gazdát, jó étvággyal egyétek!

 

 

 

Pörkölt behozatalakor V.[407]

 

A magyar ember a paprikást kedveli,

Sok hússal készítve módfelett szereti.

De ez az étel csak magyarnak való,

Cingár nemzetnek a torkának nem való.

Azt mondom, a paprikásnak nincs is párja,

Erre vizet inni bűn, és nem is járja.

Egyék csak uraim, hogy ne vesszen kárba,

Ne hagyjanak semmit sem ebben a tálban!

 

 

 

Pörkölt behozatalakor VI.[408]

 

Itt van a paprikás tele minden jóval,

Jól meg van ijesztve tejfellel és zsírral.

Tessék, násznagy uram, egyenek belőle,

Aki ebből eszik, megjön a kedve tőle!

Te meg cigány húzzad, pezsdüljön a szívem,

Akinek kedve nincs, annak szíve sincsen!

 

 

 

Pörkölt behozatalakor VII.[409]

 

Itt van a jó pörkölt, amit most behoztam,

Melyre a konyhában sokat alkudoztam.

A gazdaasszonnyal jól összebarátkoztam,

Egy-egy húsdarabért őket mind sorba csókoltam.

 

 

 

Pörkölthöz VIII.[410]

 

Látják vendégeim, hordjuk szép sorjában,

És mind eltűnnek a kendtek gyomrában.

Nem sajnálom ám, hordom én, ahogy adják,

Azt mondta a szakácsné, most jönnek a marhák.

Mindenki a bicskáját jól megfenje,

Nehogy elmenjen az evéstől a kedve.

Fiatal marha volt, alig harminc éves,

Ennek a húsára vár itt ez a sok éhes.

Gyöngesége miatt a szénát nem ehette,

Szegény állat, csak a korpát nyelte.

Addig legelgetett, ette az abrakot,

Míg tegnap szegény a fűbe harapott.

A mészáros taglója vetett neki véget,

De mi azért ne búsuljunk evégett.

Pörköltet készített a szakácsné belőle,

Tudom, betyárosan jól lehet lakni tőle.

Tust húzzon a banda, ennyi egy marhának is jár,

Mi meg gyorsan nekiállunk, és elfogyasztjuk már.

 

 

 

Pörkölt behozatalakor IX.[411]

 

Tisztelt vendégsereg, most pörköltet hoztam,

Melyért a konyhán sokat hadakoztam.

Ezen eledelért nagy próbát is tettem,

Egy szilaj disznóval hét nap verekedtem.

Kicsin múlt, hogy fogam ott nem felejtettem,

De sebaj, fő hogy legyőzhettem,

Ezen finom ételt ebből készítettem.

A magyar paprikásnak a világon nincs párja,

De reá a víz minálunk nem járja.

Benne van ebben minden, ami ízét adja,

Aki ebből eszik, még az ujját is megnyalja.

No de nem dicsérem, dicsérje ő magát,

Hentesünk belevágta a disznó hátulját,

A menyasszony keresse ki a farkát! 

 

 

 

Pörkölt behozatalakor X.[412]

 

Gyönge borjúhús, mit hoztam tormával,

Csak harminc tavasszal járt az anyjával.

Gyöngesége miatt szénát nem ehette,

Szegény gyönge állat csak a korpát nyelte.

 

Ezen jó tormáért jó sokat fáradtam,

Magyarországnak jó részét bejártam,

Ezt a keveset is a Maros tőben ástam,

Szerencsémnek tartom, reá találtam.

 

Ez aztán az étel, magyaroknak való, 

Németnek torkán akadó.

Jó medicina ez, ugye, öcsém, Pista,

Ki ebből eszik, nem lesz cucilista. 

 

 

 

Pörkölt behozatalakor XI.[413]

 

Ismét megérkeztem, nem jártam hiába,

Oly ételt hoztam valójában,

Mely első eminus az étkeknek sorában.

Ezen eledelért nagy próbát tettem,

Egy szilaj bikával hét nap verekedtem.

Kicsinybe múlt, fogam hogy ott nem feledtem,

De oda se neki, csakhogy legyőzhettem!

Tessék hát uraim, vegyél el kezemből,

Jó nagy darabokat metéljenek ebből!

Bort is igyék ám rá, aki eszik ebből,

Mert ha nem iszik rá, nagy foga nő ettől!

 

 

 

Pörkölt behozatalakor XII.[414]

 

Fiatal marha volt, alig harminc éves,

Kinek a húsára vágyik a sok éhes.

Addig ette az abrakot, míg a fűbe harapott.

Egyék hát uraim, jó ápitussal,

Ehhez is tartozik a cigány egy tussal.

 

 

 

Pörkölt behozatalakor XIII.[415]

 

Életunt marha volt,

Az már egyszer biztos,

El is kapta lábát

A derék mészáros.

Bőrét levette,

Húsát kimérte,

A szakács kezébe

Hűen le is tette.

Kérdezte a szakács:

Hát most mit csináljak,

Mit főzzek a húsból

Ünnepi vacsorára?

Mert tudta azt a szakács,

Hogy a vendéggel nem játszhat,

Mondott is a pörkölt felett

Buzgón hű imákat.

Átadom hát végre

A szakács remekművét,

Fogyassza jóízűen

Minden kedves vendég.

 

 

 

Pörkölt behozatalakor XIV.[416]

 

Mikor Árpád apánk népe

A Kárpátokon átkelt,

Maga előtt számos marhát terelt.

Vigyáztak is rájuk

Híven a pásztorok,

Hanem aztán a legszebb

Ökör mégis elkujtorgott.

Ezt a szilaj ökröt

Volt szerencsém megfogni,

És örömmel jelentem,

Most fogom tálalni.

Húsa kissé szívós,

De annál zamatosabb,

Aki foggal nem boldogul,

Bicskával darabolja!

 

 

 

Pörkölt behozatalakor XV.[417]

 

Gyomorbeteg ember

Hozzá se lásson,

Nehogy ez a pörkölt

Hasának megártson.

Legjobb ízűt ebből

Csakis az bír enni,

Ki a tálnyi pörköltet

Borral leöblíti.

 

 

 

Pörkölt behoz XVI.[418]

 

Mire e pörkölthöz valókat

Mindent felkutattam,

Kis hazánk szegleteit

Végig bebarangoltam.

Makóról hoztam hagymát,

Kalocsáról paprikát,

Erdélyben bányásztam

Apró szemű sóját.

Tisza vizet merítettem,

Egri bort is szereztem,

Legvégül a húshoz

Egy szürke marhát kimértem.

Láthatják tehát,

Hogy mindent elkövettem,

Amit emberi számítás elvárhat,

Kívánok önöknek nagyon jó étvágyat!

 

 

 

Pörkölt behozatalakor XVII.[419]

 

Ismét megérkeztem, uraim, sokára,

De merem mondani, nem jártam hiába.

Mert jó ételt hoztam valójában,

Mely első eminens az étkek sorában.

Ezen eledelért nagy próbát is tettem,

Egy szilaj bikával hét nap verekedtem.

Kicsibe múlt, hogy a fogam ott nem felejtettem.

Oda se neki, fő, hogy legyőzhettem.

Nosza hevenyében a bőrét levettem,

A nyakát fejestől leszeleteltem,

Ezen jó eledelt ebből készítettem.

Megvallom uraim én is azt szeretem,

De mivel nincs több ilyen ízes étek,

Erre a magyarnak vizet inni vétek.

Itt van a jó paprikás, vegyék,

Széles jó étvágyat kívánok és egyék!

 

 

 

Pörkölt behozatalakor XVIII.[420]

 

Míg a levest ettük, odakint mi történt?

Szakácsné leverte lábáról a birgét.

Itt gőzölög e tálban, s ha szólni tudna,

Megkérdezné mostan: kinek van étvágya?

Most pedig egyenek, nagyon jó étvággyal,

Csak ne kanalazzanak a másik tálba által!

 

 

 

Pörkölt behozatalakor XIX.[421]

 

Ez, mi a magyarnak való a gyomrába,

Ez a jó paprikás, finomra csinálva!

Tessenek uraim, jóízűen megenni,

Egy kis bort is lehet majd utána inni.

 

 

 

Pörkölt behozatalakor XX.[422] 

 

Ez a magyarok híres eledele,

Öt tartalmas tál van belőle tele.

Irigy ránk az ecsenyi sváb férfi,

Mert a készítését soha meg nem érti.

Sárga irigységét vidáman nevetjük,

Ezen pörköltet vígan meg is esszük.

 

 

 

Csirkepörkölt behozatalakor[423]

 

Kedves vendégeink, egy titkot mondanék,

Ami rajtam történt, de ki ne beszéljék.

Senkinek sem lehet hinni a világon,

De ha már elkezdtem, mégis csak elmondom.

Tegnap a kertünkben, mikor kisétáltam,

Egy fekete kakast kazalunkon láttam.

Hiába raktam a kazalra krumpliszárat,

Mint egy templom tornya, akkora lyukat vájt.

Elkezdtem zavarni reggeltől idáig,

Egész a tizedik szomszéd kapujáig.

Addig futottam, míg kiizzadt a hátam,

Majdnem csizma nélkül maradt a fél lábam.

Ólak, boglyák mellett űztem és zavartam,

Nem tudtam elérni, akárhogy akartam.

Hát egyszer, amint a kazal mellé jutott,

Kapta bósza lelkét, és lenyomott egy tyúkot.

Nagy méregbe jöttem, s fölkapván a puskát,

Szépen eltaláltam a kakas derekát.

Hát, a puskaszóra a tyúkok serege,

Úgy jöttek rám, mint a télnek fergetege.

Minden testrészemet úgy összeröpdöste,

Mondhatom, hogy lettem a fészek betege.

Egy kotlós csőrével mindjárt felém kapott,

S kirúgta fejemből a csárdás kalapot.

Rúgott, vágott, utoljára pedig pofon csapott,

Úgy, hogy fél szememmel nem láttam a napot.

Egyre jobban forrt a méreg a kotlóban,

Úgy megvágtam, kiment a combja forgóban.

Ekkor eszembe jut hirtelen, hogy holnap,

Tartanak e háznál egy nagy lakodalmat.

Elhoztam én ide, jó lesz a konyhára,

Minél több, annál jobb, a gazdánk se bánja.

Úgy tettem, elhoztam, de ki ne beszéljék,

Be is hoztam mostan, jól összemetéljék. 

Hogy el ne áruljon a farka vagy a füle,

Sőt, még hírmondó se maradjon belőle.

Mert, ha már így esett, róla nem tehetünk,

Sőt, nyugodt lélekkel belőle ehetünk.

Igyanak rá bort is, mentől szaporábban,

Cseppet se féljenek, van még a kamrában.

 

 

 

Disznótoros behozatalakor[424]

 

Tisztelt vendégsereg! Hurkát, kolbászt hoztam,

Érte kint a konyhán sokat várakoztam.

A szakács nénivel összebarátkoztam,

Minden darabjáért ugyan hadakoztam.

Jó ám ez uraim, az étkek vezére,

Nemes magyar hazánk dicső híressége.

Nem dicsérem én őt, dicsérje ő magát,

Beledaraboltam hat oldal szalonnát.

Tizenkét disznónak elejét, hátulját,

Az új ember most keresi a fülét,

Az új asszony meg a farkát.

 

 

 

Rizses hús behozatalakor[425]

 

Ihol a magyarok híres eledele,

Rizskása az alja, tyúkhús a teteje.

Ami itt párolog ebbe a nagy tálban,

Azt mondják rá, hogy az Isten áldása.

Aki ebből egyszer jól bekanalazott,

Zsákhordó legényből földhöz vág vagy hatot.

Aki a tányérját kétszer is tetézi,

Magát a hetedik mennyországban érzi.

Itt hát a rizses hús egy jókora tállal,

Egyenek belőle, ne csak ímmel-ámmal.

Mert azt mondja róla egy pecsétes levél,

Ki száz évig ezt eszi, az jó sokáig él.

 

 

 

Kocsonya behozatalakor I.[426]

 

A hideg kocsonya pompás étel nagyon,

Jól megkeményedett odakint a fagyon.

Egyenek belőle, jó szívvel ajánlom,

Akár mind megeszik, én még azt se bánom.

 

Ezen ételért tettem egy nagy próbát,

Kilenc vaddisznónak törtem el a lábát.

Fülét-farkát-orrát levagdostam szépen,

Ilyen jó kocsonyát nem is ettek régen.

 

Jó hatással van az teli gyomorra,

Szomjazik is mindenki tőle a jó borra.

Borunk pedig van még, bőven adja a csap,

Kérem mindenkitől, jól hozzálássanak.

 

 

 

Kocsonya behozatalakor II.[427]

 

Jó estét kívánok e menyegzős házban,

Ne sajnáljanak ám, nem vagyok én lázban.

Tudom én, mit kell az asztalra hordani,

Nem hiába voltam kétszer vándorolni.

A hideg kocsonya pompás étel nagyon,

Jól megkeményedett odakint a fagyon.

Egyenek belőle, jó szívvel ajánlom,

Hogyha mind megeszik, én azt se bánom.

Ezen eledelért tettem egy nagy próbát,

Kilenc vaddisznónak szedtem el a lábát.

Fülét, farkát, orrát lemetéltem szépen,

Ilyen jó kocsonyát nem ettek régen.

Jó hatással van a fölhevült gyomorra,

És az ember tőle szomjazik a borra.

Borunk pedig van még, bőven adja a csap,

Tehát, kérem szépen, jól hozzálássanak.

 

 

 

Kocsonya behozatalakor III.[428]

 

Háromszáz ökörnek lefagyott a füle,

Levágtam, megfőztem, elhoztam előnkbe.

Lábát, farkát, orrát szinte közé tettem,

Mikor jól megfagyott, idehoztam néktek.

 

 

 

Káposzta behozatalakor I.[429]

 

Kedves uraim, aki a múlt nyáron nem kapált,

Ne vegye fel a kalánt!

Mert a násznagy uram sem kapált,

Csak elé- s hátra a vendéglőben sétált,

Kérem szépen, tegye le a kalánt!

A Paradicsomkertből éppen most érkeztem,

Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem.

Mivelhogy én ottan sokat kertészkedtem,

Sok fejes káposztát bőven termesztettem.

Erdélyországnak nagy részét bejártam,

Ilyen jó káposztát sehol sem találtam.

Nem dicsérem én, dicsérje meg magát,

Mert belevágtam én sok fejes káposztát.

Tizenkét disznónak elejét, hátulját,

Keresse meg mindenki elejét és farkát.

Mivelhogy a káposzta itt vagyon,

Mindenki frissen hozzányúljon,

Hogy a lustasága miatt éhen ne maradjon,

És később hozzám, vagy szakácsnéhoz

Panasszal forduljon.

 

 

 

Káposzta behozatalakor II.[430]

 

Itt van a káposzta, ínyencek étele,

Ebből a tányérját ki-ki merje tele.

Tál tisztességére ne maradjon semmi,

Jó gazdánk óhajtja, hogy mind meg kell enni.

 

Szakács asszonyunkat senki ne szólja,

Hogy nincs a káposztában disznó farka,

Mert malac korában farkas elharapta.

Hasa szalonnával jól meg vagyon rakva.

 

Itt van a jó káposzta a jó disznóhússal,

Bőven meg van rakva finom falatokkal.

Egyenek belőle étvággyal, gusztussal,

Vetekszik az íze a királyi halhússal.

 

 

 

Káposzta behozatalakor III.[431]

 

Megjött a káposzta, dicséri is magát,

Mert hát belevágtunk két vagy három sonkát.

Tizenkét disznónak elejét, hátulját,

Mindenki pakolja csak meg a tányérját!

 

 

 

Káposzta behozatalakor IV.[432]

 

A káposzta is az étkek vezére,

A magyar nép egyik legjobb eledele.

Még a királyoknak is gondja volt erre,

Áldott föld az, ahol terem a gyökere.

De én nem dicsérem, dicsérje az magát, 

Mert belevágtam vagy fél oldal szalonnát,

Tizenkét disznónak elejét-hátulját.

Mindenki keresse benne a legjavát,

A menyasszony is keresse meg a farkát!

 

 

 

Káposzta behozatalakor V.[433]

 

Paradicsomkertből éppen most érkeztem,

Mely gyönyörű gyümölcséből ettem.

Mivel hogy ottan soká kertészkedtem,

Szép fejes káposztát bőven termesztettem.

Nagy Magyarországnak nagy részét bejártam,

De ily káposztafélét keveset találtam.

Szárma és káposzta az étkek vezére,

Nemes magyar hazánk, országunk címere.

De én nem dicsérem, dicsérje meg magát,

Mert belevágattam egy félholdas szalonnát.

Tizenkét disznónak elejét-hátulját,

Keresse meg benne ki fülét, ki farkát!

Mivel pedig hogy most a káposzta itt vagyon,

Ki-ki az evéshez buzgón hozzáfogjon!

 

 

 

Káposzta behozatalakor VI.[434]

 

Paradicsomkertből éppen most érkeztem,

Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem.

Mivel hogy én ottan sokat kertészkedtem,

Szép fejes káposztát sokat termesztettem.

 

Nagy Magyarországot széltében bejártam,

De ilyen káposztát sehol sem találtam!

De annyit mondhatok, amerre csak jártam,

Káposztát dicsérték, fülemmel hallottam.

 

De én nem dicsérem, dicsérje meg magát,

Mert belevágattam két oldal szalonnát,

Tizenkét disznónak elejét-hátulját,

Keresse meg benne, ki fülét, ki farkát!

 

De mikor a konyhából kiindultam,

A gazdasszony utánam kiáltozta:

„Káposzta, káposzta, benne van a farka,

Kit a menyasszony billeget hajnalba!”

 

 

 

Káposzta behozatalakor VII.[435]

 

Jó nagy tállal hoztam a húsos káposztát,

Ez tudom, meghozza mindenki étvágyát.

Ettől a beteg is, ha magyar, felépül,

Míg a német sógor jobblétre szenderül.

 

 

 

Káposzta behozatalakor VIII.[436]

 

Fejedelmi étel a töltött káposzta,

Kivált, ha benne főtt a disznónak a farka.

Beléje vágattam két oldal szalonnát,

Tizenkét malacnak elejét, hátulját.

Keresse meg benne ki fülét, ki farkát,

Tudom, hogy megnyalja utána a száját. 

 

 

 

Káposzta behozatalakor IX.[437]

 

Tekintélyes étel a töltött káposzta,

Kivált, ha benne főtt a disznónak az orra.

Keresse meg benne ki-ki fülét-farkát,

Tudom, hogy megnyalja utána a száját.

De azért nem muszáj nagyon mohón enni,

Nehogy az orvosért kelljen majd sietni.

 

 

 

Káposzta behozatalakor X.[438]

 

Töltött káposzta

Rejtélyes egy étel,

A finom darált hús

Hitvány káposztalevéllel.

Örök rejtvény marad,

Hogy a húst miért kell

Káposztával elrontani,

De együnk inkább csak húst,

És nem fog fejünk fájni.

 

 

 

Káposzta behozatalakor XI.[439]

 

Nagy volt a szárazság, tudjuk, most a nyáron,

Föl lehet mérni a burgonyaszáron.

Nem is termett semmi fejes káposztából,

Hozatni kellet azt nagy Bulgárországból. 

Rizskása meg hozzá ott termett Kínában,

Hat kuli öntözte keserves kínjában.

Benne jóféle bors nagy Argentínából,

Marhadagadó meg Ausztráliából.

Majoránna-pelyva szép Olaszországból,

Sót hoztak reá a német tengerpartról.

Tekintetes étel ám a töltött káposzta,

Kivált, ha asztalra szép menyecske hordja.

Egyenek hát bőven a jó káposztából,

De ne merjenek enni senki a húsából.

Mert annak a húsa nagy hasfájást okoz,

Jobb, ha abból csak a vőfély úr falatoz.

 

 

 

Káposzta behozatalakor XII.[440]

 

Itt ez a tál étel, az állott káposzta,

Ezt az országunkba Káp elvtárs hozta.

A szakács asszonyunk hússal megfoltozta,

Gondolom, hogy tízszer nemcsak egyszer sózta.

Olvastam a minap, az volt az újságban,

Hogy egy szakácsnő káposztát főzött vacsorára.

Nagyon forró volt, mikor tálba rakta,

Kitette meghűlni, oszt odaki hagyta.

Ám én ezt messziről megláttam.

Bezzeg becses nekem bent ám a káposzta,

Ki fog zsebébe egyenként berakni? 

Különben leteszem, hogy mindenki lássa,

Násznagy uramnak meg nem jut,

Nézzen a padlásra!

 

 

 

Káposzta behozatalakor XIII.[441]

 

Hogy a vendégeink éhen ne lennének,

Hogy üres gyomorral haza ne mennének,

Más ételt is hoztam, azért hát egyenek,

Isten áldásával megelégedjenek!

 

Úgy látom, elfogyott az első tál étel,

Kezemben tartom már a második ételt.

Káposzta a neve, be van sodorítva,

Pergelt ételek közt nincs is ennek párja!

 

Piros röstölése van disznó zsírjával,

Ki-ki lásson hozzá evővillájával.

 

 

 

Káposzta behozatalakor XIV.[442] 

 

Itt a jó káposzta, a friss disznóhússal,

Jól meg van kötözve, mint szekér a gúzzsal.

Tessenek uraim, vegyenek belőle,

Darabonként ötven fillér kell majd érte!

Szószóló úr, tessék, vegye el kezemből,

Maga meg forintot vágjon ki zsebéből!

 

 

 

Kis vőfénynek a káposztáról (XV.)[443]

 

Tekintetes étel a töltött káposzta,

Kivált, ha asztalra szép menyecske hordja.

Egy kicsit savanyú, senki nem cukrozta,

Hanem a szakácsnénk hússal megfoldozta.

 

Káposzta a magyarnak híres eledele,

Kegyelmeteket is megtisztelem vele.

Szakácsné asszonyunk húst is rakott bele,

Szeretném, ha annak enyém lenne fele.

 

Itt a jó káposzta, érdemes vendégek,

Az asztalra teszem elfogyasztás végett.

Tűzön volt, de azért nem forró, nem éget,

Kívánok utána erőt, egészséget!

 

 

 

Nagy vőfénynek káposztáról (XVI.)[444]

 

Tessék vendégeink, itt a jó káposzta,

Szakácsné asszonyunk nekem már megmondta.

Igazán jó étel, ritkítja a párját,

Látom kelmetek már óhajtva várják.

 

Ha az ember ezt a jó ételt vizsgálja,

Van ebben malacláb és disznó bordája.

Ha még szomjaznak, majd jól igyanak rája,

Csak el ne tévesszék, hol az üveg szája.

 

 

 

Kása behozatalakor I.[445]

 

Kedves vendégeim!

Hozzák már a kását, ennek a széles Földön

Nem találni párját.

Tettünk rá zsírt bőven, nem sajnáltuk tőle,

Éltesse az Isten, aki vesz belőle! 

 

 

 

Kása behozatalakor II.[446]

 

E tálon párolog a jó ízes kása,

Melyről azt mondják, hogy az Isten áldása.

Kivált húsfélékkel nincsen ennek mása,

Aki ebből nem eszik, saját kárát lássa.

Ne várjanak ám a sok kínálgatásra,

Itt van a nagy tál, nyúljanak csak utána!

 

 

 

Kása behozatalakor III.[447]

 

Itt van a kása egy kis pecsenyével,

Akinek foga nincs, szopogassa szépen.

Aki ebből eszik, fizet erszényével,

Mert majd megböködik a kanál nyelével.

Gyorsan hoztam egy tállal a tisztelt uraknak,

Akkor diskuráljanak róla, ha jóllaknak!

 

 

 

Kása behozatalakor IV.[448]

 

Behoztam a kakas egy rész taréjával,

Jó puhára főzve apró rizskásával.

A szakácsnőnk telerakta zúzával, májával,

Fogyasszák jóízűen Isten áldásával!

Szakácsasszonyunk erősen esküszik,

Mióta kását eszik, azóta hízik.

Az anyja is azt mondta, eledelt nem kóstolt,

Pedig ő már a kilencven esztendőn is túl volt.

 

 

 

Kása behozatalakor V.[449]

 

Nincsen lakodalom ludaskása nélkül,

Erre a szakácsné különösen készül.

Ha tán megégeti ügyes kis kacsóját,

Szépen összeszedi szenvedése árát.

 

 

 

Kása behozatalakor VI.[450]

 

Halljunk szót, uraim!

Hozzák már a kását, melynek széles földön

Nem találják mását.

Mert ha a szakácsnő megégeti ügyes kis kacsóját,

Majdan összeszedi szenvedése árát.

 

Az Isten éltesse sokáig a tótot,

Ne kelljen magyarnak cipelni a drótot.

Kása a tótoknak kedves eledele,

Azt hiszem, meg lesznek vele elégedve. 

 

 

 

Kása behozatalakor VII.[451]

 

E tálban párolog a jó illatos kása,

Amelyről azt mondják, az Isten áldása.

Ne várjanak ugyan a sok kínálásra,

Ímhol a tál, nyúljanak utána!

 

 

 

Kása behozatalakor VIII.[452]

 

Itt van násznagy uram, a harmadik étel,

Amit éppen most hoztam el egészséggel,

Szívesen adja ezt e háznak gazdája,

Ételét-italát tőlünk nem sajnálja.

 

Jó a vajas kása a sült pecsenyével,

Akinek nincs foga, rágja az ínyével.

A sült pecsenyével együtt jár a kása,

Mint a szabólegénynek kék, avagy zöld, sárga.

 

Visoghatsz jó asszony, majd jól megdöfködnek,

Ha a főzőkanál-nyelet elővesznek,

A szakácsasszonyok most igen örülnek,

Mert tudják, hogy az árát megfizetik!

 

 

 

Kása behozatalakor IX.[453]

 

Ne hagyjuk el öregapáink szokását,

A vacsora végén együnk egy kis kását!

Tekintsük azt úgy, mint az Isten áldását,

Nem ehetünk mindég pecsenyét, meg mártást.

Tessenek uraim, egyék jóízűen,

Akinek foga nincs, rágja az ínyével!

 

 

 

Kása behozatalakor X.[454]

 

Hiss, te veréb! Ne edd meg a kölest a szárán:

Kelepre gyermek a falu határán!

Tán nem hallották torkom kiáltását?

A veréb akarta megenni a kását.

Mivel vitézeim nekik nem engedték,

Szakácsasszonyaink jól elkészítették.

Mindjárt hát mindenki rakja a gyomrába,

Mert mindjárt betoppan egy beteges bába,

Aki izenetét ilyenformán teszi:

Hogy a kása árát szent uccse megveszi.

 

 

 

Kása behozatalakor XI.[455]

 

Nevessen mindenki, berukkol a kása,

A konyhán már tovább nem volt maradása.

Pöfögött, rotyogott olyan víg nótával,

Nem győzte volna a muzsikus kottával.

Előbb vigasztaltam, szépen békéltettem,

Nem használt a szép szó, nekitüzesedtem.

Belefordítottam őkelmét a tálba,

Hogy csak úgy gőzölgött szörnyű fájdalmába.

E drága eledelt Tótországból hoztam,

Mikor a világot körülvándoroltam.

Tót házigazdáim ilyennel traktáltak,

Amíg náluk voltam, ők is ezt zabáltak.

Nem tagadom, én is szeretem a kását,

Meg is főzettem itt éppen kilenc vékát.

Elláttam jó zsírral, megadtam a módját,

Megnyalja utána mindenki a száját.

Itt van, násznagy uram, e jóízű étel,

Mivel, hogy nincsen más, egyék egészséggel.

Tiszta szívből adja gazdám, gazdasszonyom,

Ha ürül majd a tál, újra telehozom.

 

 

 

Rizskók behozatalakor[456]

 

Tisztelt jó uraim, én most kókot hoztam,

Érte kint a konyhán sokat várakoztam.

A tepsiből most van kimetélve szépen,

Eme tálra rakva frissen azonképpen.

Régi időkből van a kók eredete,

Dáriusnak volt a kedvenc eledele.

Nyúljanak hát hozzá, ízes a falatja,

Tessék násznagy uram, bátran kóstolhatja.

 

 

 

Fánk behozatalakor I.[457]

 

Az Isten kegyelme mosolyogjon reánk,

Olyan jókedvűen, mint ez a piros fánk.

 

 

 

Fánk behozatalakor II.[458]

 

Halljunk szót, uraim!

Kőtt fánkot hoztam a tisztelt uraknak,

Olyan a formája, mint a piros almának.

Kettő-három elég lehet egy embernek,

Mely ágya a bornak, de gondja a betegnek.

 

 

 

Túrós lepény behozatalakor I.[459]

 

Itt a túrós lepény, mily pompás eledel,

Aki lepénnyel él, semmit sem feled el.

Ezt a túrós lepényt éppen most készítették,

Tüzes kemencében pirosra sütötték.

 

A nagy konyhakéssel darabokra szelték,

Hogy nekünk e tálba hamar ide tegyék.

Egyenek hát sokat, vegyenek belőle,

Egészséges étel, jótállok felőle.

 

Vegyenek belőle, ki-ki ahogy tudja,

Nyúljanak hát hozzá, ízes a falatja.

Hogyha nem lesz elég, ezzel a pár tállal,

Mindenkinek hozok akár egy kosárral.

 

 

 

Túrós lepény behozatalakor II.[460]

 

Drága jó uraim, túrós lepényt hoztam,

Érette a konyhán nagyon várakoztam.

A tepsiből éppen most jön kimetélve,

Áhító szagától alig vagyok élve.

Régi időből van ennek eredete,

Decebálnak ez volt kedves eledele.

Menyegzője napján túrós rétest eve,

Úgy jól lakott vele, megszakadt a bele.

De azért csak bátran egyenek belőle,

Egészséges étel, jót állok felőle.

Jó nagy darabokat vegyenek belőle,

Ki ebből jól lakik, nem lesz beteg tőle.

 

 

 

Rétes behozatalakor I.[461]

 

Finom rétest hoztam kibélelve mákkal,

Van még a kosárban tizenhárom tállal.

Almás, túrós, meggyes, mákos és káposztás,

Amint látjátok, jó nagy itt a választás.

 

Egészséges étel, én jót állok érte,

Rosszul nem lett eddig senki sem tőle.

Sőt ha beteg eszi, akkor erőre kap,

Vegyenek csak sokat, egyenek belőle.

 

Többféle rétest is felraktam a tálra,

De a káposztásnak alig lehet párja.

Ebből is, abból is vegyenek uraim,

Meg nem fogják bánni kedves asszonyaim.

 

Ez a finom étel jól meg van cukrozva,

Meghintették jócskán az én parancsomra.

Van, aki e tésztát nagyon is szereti,

Ízlelj meg az is, aki nem kedveli.

 

 

 

Rétes behozatalakor II.[462]

 

Megjött már a rétes, túrós, mákos, béles,

Annak lesz csak kedves, ki megeszi egyre.

 

 

 

Rétes behozatalakor III.[463]

 

Okos ember volt, ki ezt kitalálta,

Ki a túrós rétest először csinálta.

Finom az illata, zamatos az íze,

Ha ránéz az ember, megörül a szíve.

Szüzek, szép virágok ne beszélgessetek,

Ha ebből nem esztek, férjhez sem mehettek.

Egyben tihozzátok is szólok, legények!

Ha ebből nem esztek, nem kaptok feleséget!

 

 

 

Rétes behozatalakor IV.[464]

 

Finom, fehér lisztből készült a rétes,

Túró, mák, cukor is van benne, attól ilyen édes.

Olyan édes ez, mint a menyasszony csókja,

A vőlegény is mondta, hisz ezt ő csak tudja.

No, de hogy a titkot mi is megtudjuk, a sokféle rétesből

Jó étvággyal fogyasszunk!

Ebbéli mondókámat tovább már nem nyújtom,

Hisz, amit most tálalunk, már nyújtották az asztalon.

 

 

 

Rétes behozatalakor V.[465]

 

Halljunk szót, uraim!

Itt a finom rétes, kibélelve mákkal,

Láttam a konyhában három üres zsákkal.

Van túrós, mákos, káposztás,

Kinek milyen tetszik, szabad a választás! 

 

 

 

Rétes behozatalakor VI.[466]

 

Érdemes vendégek, túrós rétest hoztam,

Miért a konyhában sokat várakoztam.

Éppen most lett a tepsiből kimetélve,

Alig vagyok áhító szagától élve!

Dece Pálnak volt legkedvesebb eledele,

Jó étvággyal fogyasszák kelmetek!

 

 

 

Rétes behozatalakor VII.[467]

 

Itt a rétes, kerekes,

Öreganyám, ne kergess!

 

 

 

Sütemények behozatalakor I.[468]

 

Nullás lisztből készült e finom sütemény,

Cukorral és vajjal készült, meglestem én.

Tejjel és tojással kenve a teteje, piros ropogósra

Sült a tészta vele.

 

Most a süteménnyel vagyok megrakodva,

Még egészen meleg, meg is van cukrozva.

Van itt rétes, ízes, szőlős és jó mákos,

Apró sütemények, kifli és lekváros.

 

Kinek habos tetszik vegyen a habosból,

Ki meg lekvárost kér, egyen a másikból.

Kívánságból nálunk törvényt senki sem szab,

Mindenki olyat vesz amilyent éppen kap.

 

 

 

Sütemények behozatalakor II.[469]

 

Finom fehér lisztből készült e sütemény,

Cukorral vegyítve nem is igen kemény.

Szereti is nagyon minden asszonyféle,

De a lányok sem tudnak betelni véle.

 

Tessék még sokféle jóízű sütemény,

Gonddal készítették, nem égett nem kemény.

Vaj, tojás, és cukor liszttel megkeverve,

Szakács tudománnyal süteménnyé verve.

 

Nézzék csak, milyen szép! Szájunkban elomló,

Jöhet majd utána sör, bor, és minden jó.

A férfi ember is többnyire szereti, főleg ha a torkát

Borral öblögeti.

 

 

 

Sütemények behozatalakor III.[470]

 

Itt van a sok finom, jóízű sütemény,

Aki ilyennel él, nem bántja a köszvény.

Kívül-belül meg van szépen cukrozva,

Mint a borbélynál, be van púderozva.

Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz,

Fogjon hát villát, ha kell, minden kéz!

 

 

 

Sütemények behozatalakor IV.[471]

 

Behoztam, íme a szép süteményeket,

Sok különfélét, nagyokat, kicsiket.

Ne mondják, hogy sok már,

Mert nincsen olyan szekér,

Amelyre még egy-két szalmaszál

Rá nem fér !

Nagyon jók, mondhatom, a szép sütemények,

Hogy megártanának, attól én nem félek!

Megehetik bátran, lányok és legények,

Sőt egy darabkát még magam is kérek! 

 

 

 

Sütemények behozatalakor V.[472]

 

Íme, itt a tálban a sok édes sütemény,

Azt mondják róla, nem is olyan kemény.

Abban az országban, ahol én lakom,

Ilyen terem a fán, én ezt onnan hozom.

Cukor is méz is van belekeverve,

Nos, kedves vendégeink,

Fogyasszanak belőle!

 

 

 

Sütemények behozatalakor VI.[473]

 

Itt a jó sütemény, kibélelve mákkal,

Láttam a konyhában, egy egész nagy zsákkal.

De van itt túrós is, diós meg káposztás,

Kinek milyen tetszik, szabad a választás.

 

 

 

Sütemények behozatalakor VII.[474]

 

Cukrásznak lenni

Bizony mondom gyászos,

Mert az ember keze

Folyton cukormázos.

De szép hivatás is lehet

Süteményt gyártani,

Az emberek életét

Azzal édesíteni.

Behoztam készséggel

A cukrász remekművét,

Édes finomságok

Földi édenkertjét. 

 

 

 

Sütemények behozatalakor VIII.[475]

 

A rostélyos kalács a magyarok híres eledele,

Öt tartalmas tálunk van belőle tele.

Nyúljanak csak bátran, örömmel bele,

Éljenek, kívánom, egészséggel vele.

Irigy ránk a német, az asszony, a férfi,

Mert a készítését soha meg nem érti.

Sárga irigységét vidáman nevetjük,

A rostélyos kalácsot buzgón eszegetjük.

 

 

 

Sütemények behozatalakor IX.[476]

 

Tésztás ételt hoztam jó ez változásnak,

Engedjünk hát helyet a régi szokásnak.

Ez meg különösen el vagyon készítve,

Azon friss még, meg se volt melegítve.

Tessék, násznagy uram!

 

 

 

Sütemények behozatalakor X.[477]

 

Kedves vendégeim, itt a jó sütemény,

Ahogy a garaton, a malomban lemén.

Egy kis tiszta vízzel van összevegyítve,

Nyúljanak hozzája, egyék jóízűen.

 

 

 

Sütemény behozatalakor XI.[478]

 

Itt a finom lisztből jóféle sütemény,

Nincs ebben sem mustár, sem ánizs, sem kömény,

Cukorral vegyítve nem is igen kemény,

Aki ilyennel él, nem bántja a köszvény.

Tudom, hogy szeretik az itt jelenlévő szüzek,

Még annál is inkább öregek és őszek, 

Nincsen ezen a fán sem zuzmó, sem penész,

Mindjárt megkívánja az ember, ha ránéz.

Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz,

Fogjon meg hát minden darabot kilenc kéz.

 

 

 

Sütemények behozatalakor XII.[479]

 

Uraim itt vagyon ez a jó sütemény,

Csak tegnap sütötték még nem nagyon kemény.

Ne hagyjon el soha bennünket a remény,

Bor is lesz, a csapost előbb elküldtem én.

 

 

 

A nyoszolyóasszony ajándékáról[480]

 

Dicséret dicsőség adassék Istennek,

Tisztesség becsület e ház mindenének.

Mind a gazdagoknak úgy a szegényeknek

Az ifjaknak és szép szüzeknek.

 

Köszönt benneteket a nyoszolyóasszonyunk,

Akinek mi mostan követői vagyunk.

Ily szép ajándékát küldötte általunk

Amelyért mi mostan messze fáradoztunk.

 

Azért is hát ebbül mindnyájan egyenek,

Reánk komor szemmel ne tekintgessenek.

Jó kedvünk van nekünk, legyen hát mindenek

Szomorúságokat itt félretegyenek.

 

Egészség utána ki ebből részt veszen,

Mindaddig míg teste földi porrá lészen.

Áldjon meg titeket aki mindent tészen,

Amivel kérkedtem, ímhol legyen készen!

 

 

 

Mikor a nyoszolyóasszony ajándékát viszi[481]

 

Halljon szót Ádámnak minden maradéka,

Akit befogadott a gazdánk hajléka.

Míg előbeszélem mi szívemnek szándéka,

Ne legyen szívemnek semmi akadéka.

 

Nyoszolyóasszonyunk a vendég számára

Ajándékot küldött üres asztalára.

Egyék csak meg, hiszen mert meghűl, ha várnak,

Aki ebből eszik, forduljon hasznára!

 

 

 

Nagynyoszolyó süteményéről[482]

 

Nagynyoszolyó-asszony, e ház gazdájának,

Véle egyetemben kedves násznagyának

Ily szép tortával kívánt kedveskedni,

Melyet mindenkinek muszáj megkóstolni.

Míg az ajándékot kezemből elvennék, -

Illő, hogy reája szép áldást mondanék:

Áldja meg az Isten, aki ezt sütötte,

Áldja meg azt is, aki részt veszen belőle!

 

 

 

Kisnyoszolyó süteményéről[483]

 

Kisnyoszolyó-asszony szíves ajándéka,

Általam üzenvén, ez volt a szándéka,

Hogyha tortájának lenne fogyatéka,

A vőfély-úrnak is lenne maradéka.

Utolsó ajándék, szívesen vegyétek,

Melyet kisnyoszolyó-asszony ad tinéktek.

Ha megelégedtek vele, eltegyétek,

Vígsággal, örömmel borocskát töltsetek!

 

 

 

Menyasszonyi kalács behozatalakor I.

 

De mi nem jöttünk, üres kézzel útra,

Két örömkaláccsal láttuk el magunkat.

Öröm annak neve, annak emlékére,

Midőn Krisztus urunk a pusztában tanított,

Ötezer embert őt árpakenyérrel jól tartott.

Most pedig násznagy uram, tessék,

Úgy ossza el ezt a menyasszonyi ajándékot,

Hogy minden vendég megelégedve távozzék.

 

 

 

Menyasszonyi kalács behozatalakor II.[484]

 

Násznagy uram, jó estét kívánok,

Elhoztuk a menyasszonykalácsot.

Nem jöttünk mi üres kézzel ide,

Násznagy uram, fizessen meg érte!

 

 

 

Torta behozatalakor I.[485]

 

A szerelem szele lisztet összefújt,

Egy péklegény tejjel, mézzel összegyúrta.

Tetejébe ezt a szép virágot szúrta,

Azt mondta, hogy ennek igaz neve torta.

 

Amint szemébe tűnt szép, ékes formája,

Azt hittem, fehérnép bodros cicomája.

Később hogy megtudtam mily drága sütemény,

Behozatalkor vigyázva jöttem én.

 

Nem is lett hibája, nézzék ím felteszem,

Szép menyasszonyunk majd hogyan örül ezen!

Ha megízleli és kedvesét kínálja, bút feledve

Csókra áll szép pici szája.

Becsülettel adom, tessék hogy, ehessék!

 

 

 

Torta behozatalakor II.[486]

 

Uraim, a szél a morvánt összehordta,

Tetejébe ezt a szép virágot szúrta.

Azt mondják, hogy ennek igaz neve: torta.

Tessék, násznagy uram, szabdalja apróra,

Aztán egy darab nekem is jó volna.

 

 

 

Torta behozatalakor III.[487]

 

Túl vagyunk már néhány jóízű fogáson,

De még nem volt annyi, hogy a gyomrunknak ártson.

Most tortát együnk, míg el nem fogy egészen,

Következő fogás a mázsálás lészen.

Bele van ám sütve minden e tortába:

Fűrészpor, fokhagyma, korpa, dara, árpa,

Fürjtojás, majonéz, paprika, meg zsálya,

Kilenc kofa asszony minden tudománya.

 

Lába között keverte a krémet rá Nagy Julcsa,

Az illata ettől egy kicsikét furcsa.

Nézzék, milyen fényes, körömlakk van rajta,

No meg három kutya egy egész nap nyalta.

 

 

 

Torta behozatalakor IV.[488]

 

Itt a finom torta, rajta a sok írás,

Jövő ilyen korra halljék gyereksírás!

Adjon az Isten olyan kis magzatot,

Ki a két kezével kiveri az ablakot!

 

 

 

Torta behozatalakor V.[489]

 

Halljunk szót, uraim!

Most egy nagy tortával jöttem megrakodva,

Olyan nehéz volt, hogy az úton majdnem eldobtam,

Könnyebbé tette ez a csodás látvány,

És hogy én hozhattam be az óriás tortát.

Nincsen ebben sem mustár, sem paprika, sem kömény,

Aki ilyennel él, nem bántja a köszvény.

Ezt a csodás mestermunkát a menyasszonynak ajánlom,

Hisz éjt nappallá téve csinálták a kollégák.

Üzenik, hogy szív küldi szívnek szívesen, és az ifjú pár

Nagyon soká boldogságban éljen!

 

 

 

Torta behozatalakor VI.[490]

 

Nagyanyáink most ha előjönnének,

Bizony nem maradna szeme a vőfélynek.

Ha elbeszélem szép ékes szólással,

Mi lett a télire elrakott tojással.

 

Negyven darab lett a cukros lisztbe verve,

Újabb negyven darab a krémesbe keverve,

Húsz darab hab lett e mű tetejére,

Így vertünk száz darab tojás fenekére.

 

No de minket ezért nem érhet csalódás,

Mert hisz nincs még oly közel a feltámadás.

Aki teheti, a tortából egyen, hogy ezen a földön

Hosszú éltű legyen.

 

 

 

Torta behozatalakor VII.[491]

 

Fejedelmi étek a

Lakodalmas torta,

A belevaló cukrot 

Három teve hordta.

Tésztáját hét cukrász 

Keverte és gyúrta,

És mazsolás tejszínnel

Gazdagon locsolta.

Fogyasszák hát jóízűen

Kedves urak-hölgyek,

Mert ki ebből eszik,

Annak álma könnyebb.

 

 

 

Torta behozatalakor VIII.[492]

 

Kedves vendégeim, itt van már a torta,

A sovány disznónak ettől nő a torka.

De ezt a tortát a menyasszony fogyasztja,

Neki nem a torka, de megnő a hasa.

A vőlegény szidni fogja a tortát,

Hogy elvette a menyasszony formáját.

De hogy visszanyerje előbbi formáját,

Gyorsan elszalad, és hívja a bábát!

 

 

 

Torta behozatalakor IX.[493]

 

Itt van a kezemben egy gyönyörű torta,

Kedves menyasszonyunk drága ajándéka.

Gyönyörű a színe és finom az íze,

Ha ránéz az ember, már örül a szíve.

 

Fogadják uraim, szép keze sütötte,

Mennyei eledel, angyal készítette,

Hej, ha éhül kapnám, szívem meggyógyulna,

Mert mostan – úgy érzem – mintha beteg volna.

 

Édes ez uraim, mint a tiszta szín-méz,

Mindjárt megkívánja az ember, ha ránéz.

Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz,

Fogjon meg hát minden darabot kilenc kéz!

 

 

 

Torta behozatalakor X.[494]

 

Itt van a menyasszony szíves ajándéka,

Jó szívességének a bizonyítéka,

Fogadják szívesen ezen ajándékát,

Nagyon szépre sütött menyasszonyi tortát!

Áldja meg az Isten ezen új párokat,

Soha semmi veszély ne érje házokat!

Legyenek boldogok, éljenek sokáig,

És szeressék egymást sírjuk bezártáig!

 

 

 

Gyümölcsök behozatalakor[495]

 

Most jövök ám még csak igaz étellel,

Amivel legelsőbb élt az előember.

Almát hozok, almát, az Éva almáját,

Amire Ádám is föltátotta száját.

Hiába tiltotta Isten az almától,

Csak rákívánkozott, persze, nem magától.

Éva anyánk csalta, csábította arra,

Azóta van minden Éván két nagy alma.

Feszít is az alma, szép piros, fehéres,

Kőkemény a húsa, az íze meg édes.

Még ízesebb talán, ha savanykás kissé,

Kóstolják meg kérem, használják a kiskést.

Van itt egri piros, starking, meg jonatán,

Ilyenből harapott régen Ádám apánk.

Van itt mindenféle színű, s ízű alma,

Ezektől lett híres Mélykút, s Jánoshalma.

Az alma mellé még szép diót is hoztam,

Szétgurult a padlón, amint megbotlottam.

De egy pár maradt a szakajtó tetején,

Ettől lesz a lányok almahegye kemény.

Alma, dió mellé a szőlő is ízlik,

Az éléskamrában pihent szegény eddig. 

Meg is ráncosodott szegénynek a héja,

De azért édes ám, nincsen semmi baja.

Olyan ráncos ez a jó, kései szőlő,

Mint az eladó lány, kinek nem jut kérő.

De ha egyszer aztán az ajkához érünk,

Megédesül a szánk, megpezsdül a vérünk.

Van még mogyoróm is, sült gesztenyém, tököm,

Aki megtapintja, nem ütöm üstökön.

Én azonban ezt csak hölgyekre értem,

Ők nem bánnak vele talán túl keményen.

Kívánok én nekik olyan hosszú éltet,

Amilyent hajdanában Matuzsálem ért meg.

 

 

 

Kávé behozatalakor I.[496]

 

Érdemes vendégek! Ismét megérkeztem,

Engedelmet kérek, hogy ily soká késtem.

De azt mondhatom, hogy nem hiába késtem,

Önöknek a legjobb italt megszereztem.

 

Jártam én utána Törökországban is,

Láttam többek között, milyen az a hasis.

Ópiumos dohány, meg minden efféle,

De amondó vagyok, sosem élnék véle.

 

Hanem a kávéjuk igen pompás fajta,

Aki csak hozzáfér, örömmel kap rajta.

Hoztam is belőle, meg is főztük mára,

Íme, föl is adom, a dús lakomára.

 

Ezt az italt hívják fekete kávénak,

Kedves itala ez németnek, magyarnak.

Tessék hát uraim, cukor is van benne,

Igyák egészséggel, nem kell hozzá zsemle.

 

 

 

Kávé behozatalakor II.[497]

 

Messziről jöttem, szultán országából,

Kávét hoztam, erőset a javából.

Jó ital, be sem lehet rúgni tőle,

Ezért hát bátran igyanak belőle!

 

 

 

Kávé behozatalakor III.[498]

 

Idehallgassanak, mert beszélni akarok,

Én egy mexikói fiatalember vagyok.

A koszorúslány már ivott belőle,

Csak maguknak mondom, szerelmes lett tőle.

Fekete a színe, finom az illata, aki ezt megissza,

Nem lesz álmos soha.

 

 

 

Kis vőfénynek italról[499]

 

Nem célom az nekem hogy én itt papoljak,

A hosszas beszéddel unalmat csináljak.

Célom hogy hivatalomban serényen eljárjak,

Előbb italt hozok, azután ételt is

Azután innen odébb is álljak!

 

 

 

Ivásra invitálás[500]

 

Az átlag magyar ember

Csakis akkor iszik,

Ha öröme van, ha bánata van,

Vagy netán megszomjazik.

 

Igyunk hát most mi is,

Mindannyiunk egészségére,

Csak arra kérek mindenkit,

Vigyázzon a mértékre.

 

Gondolom, senki sem akar

Taligán ébredni,

Mert kellemetlen dolog

A nyikorgást hallgatni.

 

 

 

Sör behozatalakor I.[501]

 

A hűs, habzó sör sokaknak kedves jó itala

Ezt adja két szép növény: a komló és maláta.

Azt szokás mondani, a sör folyékony kenyér,

Igyon is mindenki, amennyi belefér!    

 

 

 

Sör behozatalakor II.[502]

 

Folyékony kenyérként

Érkezett hazánkba 

Az erjesztett komló lé

És benne a maláta.

Édes anyanyelvünk

A „sör” névre keresztelte,

Nevét azóta sok ember elrebegte.

Volt, aki áldotta,

És volt, aki átkozta,

De a sör természetét

Meg nem változtatta.

Legelőször is csak

A hólyagot feszíti,

Majd a jó fogyasztót

Térdre kényszeríti.

Érdemes hát e nedűn is

Gyorsan úrrá lenni.

S kapacitás szerint

Mértékkel fogyasztani. 

 

 

 

Sör behozatalakor III.

 

Sörivó emberek hívtak a színpadra,

Adjak jó tanácsot belső használatra.

Mert nem mindegy ám az,

Hogy miben hány maligán, 

Mert aki bután iszik, viszik majd taligán.

De aki odafigyel, hogy hogyan, miből, mennyit, 

Az majd, ha hazaér, ihat egy liternyit.

A disznó vályúból iszik, a ló pedig vödörbül,

Ha utánzod őket, asszonyod bepördül.

Kutya a tócsából, cica a tányérból,

Ne legyél már állat! Igyál te pohárból!

Mert az ivás, az tudomány!

Okosodj minden nap!

Az jár a legjobban, aki csak kortyolgat!

Annak nem fáj feje, gyomra,

Hanem csak jókedvvel gondol a mámorra.

 

 

 

Pálinka behozatalakor I.[503]

 

E háznak gazdája kér engemet arra,

Hogy viseljek gondot vendégek javára,

Akik ide gyűltek, ide, vacsorára,

Egy-avagy két üveg szilvapálinkára.

 

Kezemben az üveg, pálinkával teli,

Mert ez mindeneknek kedvét felemeli.

Aki ebből iszik, és ha jócskán benyel,

Egy furcsa menyecskét mindjárt meg is ölel.

 

 

 

Deuszpálinka kikérése (II.)[504]

 

Évek óta fáradozunk, kapuról kapura járkálunk,

Időközben magukra találtunk.

Láttuk a gazdasszony járkálását,

Egy szép Szent János kehely készítését,

Egy kupa pálinka mézesítését,

Ezen sok fáradságainkért egy kis tiszteletet elvárunk.

Lenne szíves a Szent János poharát kiadni.

 

Asztali áldás!

Mindeneknek szeme, tebenned bízunk, Úristen!

Te adsz nekünk eledelt alkalmas időkben.

Felnyújtod szent kezeidet,

És betöltesz minden élőket áldásaiddal.

Áldd meg, Uram, ezen ifjú párokat

Az égnek harmatjával, és földnek zsírjával.

Aki velem mondja háromszor: Deusz, Uram, Deusz –

Ebből tudom, nem iszik!

 

 

 

Pálinka behozatalakor III.[505]

 

 Asztalunkra került a jó szilvapálinka,

De amire ideért, keserves volt útja.

Az Istenadta gyümölcsöt

Meleg nyári verőfény érlelte,

Mire néhány szorgos kéz a hordóba szedte.

Hosszú sötét rabság várt a nemes gyümölcsre,

Aminek végére szagos cefre nem lett.

A pokol tüze gyúlt alatta, és rézüstbe lett öntve,

Hogy az emberiség javára kifőhessen leve.

Így került poharunkba, valahára végre,

Jó szilvapálinka, térdre rogyunk érted!

 

 

 

Pálinka behozatalakor IV.[506]

 

Tisztelt vendégeink, legények és lányok!

Még a pálinkáról egy kicsit dumálok.

Furcsa ez az ital, nem tudom, ki főzte,

Hogy oly hatásosan reánk kente-fente.

Ez mindenütt ott van, kísért ha kell, s ha nem,

Ránk tukmálja magát, ha engedjük egyben.

Ha gyerek születik, ott már jelentkezik,

Nélküle keresztség nem is történhetik.

A lakodalmon is előtolja magát,

Vele kezdődik meg hajnali vacsoránk.

És ha nem ügyelünk, úgy elbánik velünk,

Hogy a jó étkekhez már nem is lesz kedvünk.

S ha maghal az ember, már virraszt felette,

S végül tort ül neki, hogy ő úgy szerette.

Elhiteti végül, hogy ő jó barátunk,

És ha nem vigyázunk, elveri a lábunk.

A múltkor egy helyen megkínáltak vele,

És egy-két pohárral felhajték belőle.

De kínáltak tovább, no csak igyam-igyam,

Hát, kezd meglágyulni lent a horgas inam.

Szemeim szép lassan behomályosodtak,

Ajkaim beszélni alig-alig tudtak.

Az eszem se volt meg a maga rendjén,

Nem is csoda ám, hogy a sárt megkevertem.

No, aztán volt másnap igen drága dolgom,

Míg ruhámból a sárt szépen kipucolom.

Szégyelltem magam, mikor újságolták,

Hogy mint egy vadállat, úgy fújtam a nótát.

Ettől kezdve aztán nem tudom elhinni,

Hogy hát a pálinkát szükség fogyasztani.

Nem is jó barátunk, hanem ellenségünk,

Bármely mennyiséget belőle élvezünk.

De ha már ide is föltuszkolta magát,

Én is megragadok egy kis tele pohárt,

Kiiszom az új pár áldott örömére,

Kedves mindannyijuk jó egészségére.

Ha ilyen pálinka mindenfelé járna,

Mindenik bolondból híres tudós válna.

Ne várjatok tőlem bölcset, se bolondot,

Hisz egy pálinkától mind megokosodtok.

Helyettem majd akkor bölcs dolgokat mondtok.

 

 

 

Nagy vőfénynek pálinkáról (V.)[507]

 

Azt kiáltja szájam, legyenek csendesen,

Hogy elvégezhessem dolgomat rendesen.

Annak szolgálok én e házban szívesen,

Aki szépen mulat és becsületesen.

 

Mint hogy házatoknak ígéretet tettem,

Ételt-italt nektek szívesen ígértem.

Amint jó gazdámmal itthon megérkeztem,

Amelyeket mostan kezembe is vettem.

 

Kezemben az üveg jó pálinka lenne,

Várja a menyasszony, ha rá kerülhetne.

Még a vőlegény uram is gondolom, rámenne,

Más is hozzá nyúlna, ha előtte lenne.

 

Isten áldása ez, ezért hát bátorsággal

Ki-ki hozzá lásson örömmel-vígsággal.

Ne legyen e házban senki komorsággal,

Ne töltsék az időt itt szomorúsággal!

 

Az én bizodalmas gazdám azt kívánja,

Ki ebből részt vesz, egészség utána,

Hogy a hideg csömör ne essék hasába.

 

 

 

Bor behozatalakor I.[508]  

 

Ó édes mennyei atyám,

Mint az utolsó vacsorán,

Megáldottad a poharat,

Úgy áldd meg a mi borunkat!

Íme, itt van a szép pohár,

Asztalunknál az ifjú pár.

Áldd meg a bort poharunkban,

Ez ifjú párt kis honunkban.

 

Áldd meg őket, óh Isten atyám,

A házasság szent hajnalán.

Legyenek boldogságban,

Sose legyenek botrányban.

Éljenek együtt sok évet,

Boldogságban, békességben.

Hogy egykoron fönn az égben

Legyünk együtt dicsőségben.

 

Kedves gyermekeim, kedves ifjú pár,

Íme ezen pohár, mely kiürült már.

Váljon ez a jó bor, legyen épségére,

Kedves mindnyájuknak friss egészségére. 

 

 

 

Bor behozatalakor II.[509]

 

Szervusz, te bor! Hol van benned az a nagy erő,

Akitől az ember oly nagyon vakmerő?

Már tegnap is ittalak, mégis olyanná tettél,

Mint a csap.

Hanem már nem perlekedtem veled,

Hanem mars be, az áristomba! 

 

Föld szülte fáját, fája szülte ágát,

Ága szülte virágát, virága szülte Annát,

Szent Anna szülte Máriát,

Mária szülte a világ Megváltóját,

Isten éltesse az egész kompániát!

 

 

 

Bor behozatalakor III.[510]

 

Halljunk szót, uraim, szólok igazságot,

Nem beszélek tréfát, hanem valóságot.

Az igaz Messiás már eljött, sokféle

Csodákat köztünk tett.

A vizet is borrá tette, a násznépet vendégelte,

Kánaán menyegzőjében, a nagy vendégségben.

 

 

 

Bor behozatalakor IV.[511]

 

Halljunk szót uraim! Tudom, hogy örülnek,

Akik engem látnak, több becsületem van,

Mint kétszáz barátnak.

Nem csoda ez, hiszen mindent én hordok be,

 

Én nézem meg, hogy van-e a pintes üvegbe.

Ha nincs, majd hozok, hisz a pince közel van,

Van még kilenc icce tízakós hordóban.

 

Ne panaszkodjék senki, én azt akarom,

Most is egyik lábam kint van az udvaron!

Nagyapáinknak is ettől jött meg kedve,

Örömében ugrált, táncolt, mint a medve.

Mi se legyünk búsak és elkeseredve! Igyunk!

Most töltöttem jó bort az üvegbe. 

 

 

 

Bor behozatalakor V.

 

Mikor öreg Noénk Isten parancsára

A vízözön elöl futott a bárkába,

Azt az egyet aztán mégis csak jól tette,

Hogy a szőlőtőkét el nem felejtette.

 

Neki köszönhetjük, hogy a bort ismerjük,

Amitől erőnket, jó kedvünket nyerjük.

Legyen ezért most itt mindenkinél hála,

Igyunk emlékére és mulassunk máma.

 

Ha ilyen fehérbor mindenfelé járna,

Mindegyik bolondból híres tudós válna.

Ősszel még én tapostam őt a nagy kádba,

De ha így folytatom, ő lök engem ágyba.

 

 

 

Bor behozatalakor VI.

 

Kedves vendégeink, feddjenek meg nagyon,

Rovásomon nekem nagy mulasztás vagyon.

Beszélek itten tücsköt és bogarat, fűt-fát,

Legényt, lányt, okost és oktalant.

 

Beszéltem én eddig mindről tisztességgel,

Lehet, hogy épültek egynémely beszéddel.

Azt azért magamtól, én rossz néven veszem,

Hogy a borról eddig még szót nem ejtettem.

 

A hűtlenség bizony csúnya öreg hiba,

Főleg ha bajtársról folyik itt a vita.

Mert bizony valljuk be, sokszor a társunk,

Bánatunkban vigaszt néha tőle várunk.

 

Jó barátnak tűnik mikor duhaj kedvben,

Vele élünk gyakran tűnő szerelemben.

Két-három pohárral leöntve garatra,

Feledés homályát takarja agyadra.

 

Csak az a baj vele, hogyha gyakran fogod,

Összeszokik sokszor véred és a borod.

Elhagyott a babád, szerelmed elszakadt?

Megvigasztal a bor, és lelkedbe szalad.

 

Ha otthon civódik veled feleséged,

Pokolba kíván már és becsmérel téged,

Gyerünk a kocsmába, ez lenne a megoldás?

Úgy gondolod, máris jöhet a bor pajtás.

 

Ha rossz a termés, felment a gép ára,

Minden pénzed kevés a bank kamatjára,

Több már az adósság, mint fejeden a hajszál,

Lelkedben a gondok bús serege kaszál.

 

Gyere pajtás, gyere, van egy jó barátod,

Majd ő megvigasztal, hamarjában látod.

Ha a bor zamatja simogatja gégéd,

Olvasztja lelkednek nagy keserűségét.

 

Vagy pedig, teszem fel, vidám kedvedben vagy,

Szereted az asszonyt, és a termés ára is nagy,

Kabátban, nadrágban, nem férsz a kedvedtől,

Mindjárt ki szeretnél bújni a bőrödből.

 

Társaddal szegül ő, ki véled örüljön,

Vígságodban véled ily könnyen derüljön.

Bor az élet gyöngye, kedved pezsdülése,

Bánatról örömre való serdülése.

 

Ámde őneki is van egy nagy hibája,

Nem egy embernek lett gyilkos galibája.

Csak addig jó barát, szerető élettárs,

Amíg belőle is csak keveset kíván.

 

Hogyha uraddá lesz, és nem marad szolgád,

Bizony elhúzhatja hátadon a nótád.

Hogyha elengedik kapzsi, mohó, éhes,

Ellenséggé válik, és gyakran veszélyes.

 

Elvitte gyakran gazdák házát, földjét,

Pajtáját és gépét, jószágát és bőrét.

Aki szenvedélyét mindig megfékezi,

Alkohol hatalmát gyötrőn meg nem érzi.

 

Minden földi gyönyört mértékkel szeretni,

Az élet tengerén józanul evezni.

Látjátok barátim, fiatal házasok,

Sokkal nagyobb kincs ez, mint gondolnátok. 

 

Ezért hát én nektek minden jót kívánok,

A bort egészséggel sokáig igyátok.

Üresen ne álljon pincétekben hordó,

Színig töltse meg mind az új és az ó.

 

Gondoljatok arra, hogy borotok legyen,

Dolgozzatok fürgén fönt a szőlőhegyen.

Ti, ifjú házasok, ha beteltek mézzel,

A szerelmi csókok sok édességével.

 

Van nektek is szőlő, és milyen gyönyörű,

De azt bekarózni nem is olyan könnyű.

Függőlegesen áll, nehéz rá felmászni,

Így a karózáshoz vízszintbe kell hozni.

 

A mi vőlegényünknek van oly derék ember,

Hogy e nehézséget legyőzze ő könnyen.

Éppen ezért nem hív bennünket karózni,

Megoldja magától, tud ő boldogulni.

 

Karózás gyümölcse élvezzék ők ketten,

Hogy mielőbb itten keresztelő legyen.

Erre a beszédre tegyünk igazságot,

Borral megpecsételt élő tanúságot.

 

Emelem poharam, s ürítem fenékig,

Legyetek boldogok éltetek végéig!

 

 

 

Bor behozatalakor VII.[512] 

 

Ahol vígan vannak lányok és legények,

Ha szerit tehetem, én oda benézek.

Hogy ott jó bor is van, hiszen ebben van

Egy nagy tapasztalatom.

 

Ne csodálkozzon hát így senki sem azon,

Hogy a bort szeretem, annak oka vagyon.

Őseim szokását el sem feledhetem,

Szent Boriska napján, pincében születtem.

 

Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,

A jó bort csapról itta mind a kettő.

Ha az én gégémen egy csepp víz lefolyna,

A sírjában rögtön mindkettő forogna.

 

Én az Úristentől mindig azt kívánom,

Fulladjak a borba, az legyen halálom.

Húszhektós hordóba, borral legyen tele,

Hogyha vesztem érzem, abba ülök bele.

 

Kitátom a számat, dűl a jó bor belém,

Megfulladok, lelkem repül az ég felé,

Mennyország kapuja tárva áll előttem,

Mert a vizet még csizmámban sem tűrtem.

 

Na de most már elég, térjünk komoly szóra,

Hol van már a zenész, zengjen hát a nóta.

Halljuk az ifjú pár legkedvesebb dalát,

Isten adjon boromnak szerencsés éjszakát.

 

 

 

Bor behozatalakor VIII.[513]

 

Borban az igaz tűz, nem árpalé sörben,

Ázhatunk, fázhatunk még a sírgödörben.

Bort hoztam uraim! Ettől éled a kedv,

Nem is ad annyi virtust semmilyen más nedv.

 

De aztán rólam is megemlékezzetek,

Kiszáradt torokkal én sem beszélhetek.

Tessék násznagy uram! És ha nem sajnálja,

A hűen szolgáló vőfélyt is kínálja.

 

Tust rá zenész uram, később nektek jut,

Bírja még reggelig az udvaron a kút.

Ki nem akar inni, tovább az beszéljen,

Emelem poharam, s ki velem tart, éljen!

 

 

 

Bor behozatalakor IX.[514]

 

Egyenek, igyanak szavammal, biztatom,

A következő ételt mindjárt be is hozom.

Nincs itt szomorúság, hanem lakodalom,

Ételhez ital jár, biz azt én jól tudom.

 

Kerítsünk hát kancsót ide az asztalra,

Nosza rajta igyunk, minden jó falatra.

Nincs itt szomorúság, félre most a bajjal,

Vigadozzunk jól, míg ránk virrad a hajnal.

 

No csak mi ez a sok teli pohár sorban,

Asszonyok, menyecskék bátrabban, bátrabban.

Csak hogy aztán az is köztünk legyen mondva,

Ne álljon ma félre senkinek a kontya.

 

Borból a fehérnép keveset fogyasszon,

Mert nincs rútabb látvány, mint a részeg asszony.

Egyszer láttam egyet, jaj de megutáltam,

Hogyha rágondolok, borsózik a hátam.

 

 

 

Bor behozatalakor X.[515]

 

Emelem poharam! De tudják-e, kire?

Nem találják ki, csak várjanak végire.

Látom a szép nőknek élő bokrétáját,

Szerelmes ifjaknak szívbéli rózsáját.

 

Makacs agglegények hallgatag reményét,

Boldog házasságok egy-két szeme fényét. 

Látom házigazdának jókedvű családját,

S e szép lakomának sok-sok jó barátját.

 

Azok, akik isznak, vagy inni készülnek,

Mind azok is, akik a konyhában sütnek.

Szép lányok, menyecskék, nézzetek most én rám,

No most már mit tegyek? Szót kire köszöntsek?

 

A jó házigazda, ki ellát szívesen,

Élete párjával soká-soká éljen.

A bőség, boldogság földi édenében,

Szép vendégkoszorú, minden szála éljen. 

 

Éljen a kőműves, az asztalos, az ács,

S mind, ki részes benne, hogy épült ez a ház.

Mert, ha nem épül fel, most nem ülnénk benne,

Nem lenne most vígság ily vidám színhelye.

 

Éljen az útbiztos, meg az útkaparó,

Aki jó kedvünket hosszan biztosító,

Ezt az utat ide olyannak csinálta,

Hogy a násznép aztat könnyen megtalálta.

 

Éljen a bölcs tanács, mely nappal világít,

Az lészen az oka, hogy senki nem tágít.

A naptárcsináló, valamennyi éljen,

Hogy a mai napot mára tette éppen.

 

Éljen a pince is, a jó bornak telke,

Éljen a pincésznek nagyra becsült lelke.

Pince lelke a bor, s emberben a lélek,

A részeg emberben szépen összeférnek.

 

Éljen Noé apánk odafenn az égben,

Egy filoxériátlan hegyalja tövében.

Éljenek a torok, piktorok, kántorok,

Szóval tehát minden jó borivó torok.

 

Éljen soká a bor, éljen aki issza,

Józanság mindig másnap térjen vissza.

Ki nem akar inni, tovább az beszéljen,

Emelem poharam, s ki velem tart, éljen!

 

 

 

Bor behozatalakor XI.[516]

 

Most tehát magamnak bátorságot veszek,

Régi szokás szerint poharat emelek.

Köszöntöm sok vérrel megszentelt hazánkat,

Legyen áldott e hon, Istentől megáldott.

 

Mátrának bércei büszke koszorúján,

A Balaton partján, Duna-Tisza táján,

Örökkön-örökké szép magyar szó zengjen,

Népének szívében magyar vér pezsegjen.

 

Véres, borús napok ránk ne virradjanak,

Szabadság virágai mind viruljanak.

Legyen áldott a föld, melynek járjuk porát,

Áldott legyen a föld, melynek isszuk borát.

 

Múltunk is, jövőnk is magyar földben székel,

Tudja minden magyar, ez milyen szép hely.

Ha volt is hazánknak sok nehéz órája,

Osztoztunk mindnyájan nehéz fájdalmában.

 

Jöttek a fellegek, s el is mentek megint,

Borúra derű jött, az igazság szerint.

Ne búsulj jó hazám, nem hagyunk el téged,

Hűséges fiaid voltunk, s leszünk is neked.

 

Van még virág, van még az avaros réten,

Van még napfény, van még fönn a magyar égen.

A haza az első, feledni nem szabad,

Hazánkért ürítem most a poharamat.

 

Mind, ki együtt vagyunk jókedvű társaság,

Igya ki mindenki végső cseppig borát.

S míg iszik, magában mondja szíve, szája,

Adj Uram szép jövőt a magyar hazára!

 

 

 

Bor behozatalakor XII.[517]

 

Isten a vidámsághoz a bort adta,

Mint Szent Dávid már réges-régen megírta.

A gazdánk az összes hordóját kifúratta,

És minden üveg borát velem felhozatta.

Nem kocsmában vagyunk, nem kell itt fizetni,

Három éjjel, három nap mulathat mindenki.

 

 

 

Bor behozatalakor XIII.[518]

 

Uraim, töltsünk jó bort a pohárba,

A finom ételek áldomására!

A jó házigazdánknak az a nagy gondja,

Mivel csapra van ütve minden hordója.

Igyanak bőséggel, nehogy megfölösödjék,

Ne adj’ Isten, még a fia újra nősüljön.

Töltsék tele a poharat, igyunk az új párra,

Boldogságukra, és az öt-hat apróságra!

 

 

 

Bor behozatalakor XIV.[519]

 

Adjon az Isten mindnyájunknak

Jó zamatú, fehér színű,

Tőkéből termett sok bort!

Dicsérlek is, szidlak is, te jóízű lőre,

Tudni, az este is leültettél a pince fenekére.

Csak az Isten tudja, mi lelte a lábam,

Nem akart megbírni, csak a földet kereste a hátam.

Húztál, vontál, lökdöstél, taszigáltál,

Az árokban kutyákkal nyalogattattál.

Máskülönben jóban vagyunk ám vele,

Mert igazi szőlőtőkének a leve.

Kapafokkal kocogtatott, ollóval kanyargatott,

Permetlével lepriccelt, berregő nyavalyával körbejárt,

Cukorral megkeresztelt áldott jó leve.

Azt mondják, ez a bor: pincébe csalogató,

Asszonyszomorító, ruharongyosító,

Elmeháborító, bugyellárislaposító,

Árokba taszigáló, anyósharagító.

Ej, te bor, hát szabad ezt tenni?

Emberrel, asszonnyal ilyet cselekedtél?

Gyerünk elő, a katonai regulával!

Parancs, az parancs. Irány jobbra, balra,

Mars az áristomba!

 

 

 

Bor behozatalakor XV.[520]

 

Vigad az asszony, nem pörget most orsót,

A kezemben látok egy tele boroskorsót.

Adjon neki az Isten máskor is egy kis bort,

Részegen az urán nem tudja elverni a port.

 

 

 

Bor behozatalakor  XVI.[521]

 

Kedves vendégeink!

Nem tudom, mi van magukkal,

Oly kevésszer hívtak, pedig Marócon

Eddig már ötször is ittak. 

Igyanak csak vendégeim, van még a hordóban,

Tehetségem szerint járogatok a korsóval.

Ha engem nem látnak, legyen azért víg kedvük,

Ha mégis szomjaznak, vakarják a fülük! 

 

 

 

Bor behozatalakor  XVII.[522] 

 

Áldott legyen a szőlőtőke, mely a bort termi,

A szorgos gazda leszüreteli, kezeli.

A jó vendégeinek általam beküldi, 

Ígérem, hogy a kancsó sosem ürül ki.

Töltsenek a poharukba, igyunk egyet rája,

Nem is magyar ember, kinek marad a poharába!

Csak le vele! 

 

 

 

Bor behozatalakor  XVIII.[523] 

 

Ej, kedves vendégek, de keveset isznak,

Nincs itt sok barátja Noé bácsinak.

Ő a szőlőt megmentette, gondolt a mára,

Maguk meg csak néznek a teli pohárra.

Vagy talán ő házban mindenki vízzel él?

Vagy megülte a gyomrát a sok sütemény?

Bíztassák csak egymást, fogyjon a pohárból,

Fogyasszanak csak ebből az orvosságból!

Mit szól majd a gazda, ha nem fogy a bora?

Igyunk akkor egyet a gazduramra!

 

 

 

Bor behozatalakor XIX.[524]

 

Noé apánk bölcsen tette, hogy a szőlőtőkét megmentette.

Kedvünk hát most mitől volna, ha a nedve meg nem volna?

Igyunk tehát gondra, búra, mert hátha vízözön lesz újra!

E poharat az ő nevére, Noé apánk emlékére.

Egészségünkre! 

 

 

 

Bor behozatalakor XX.[525]

 

Szívünk vidámítására Isten a bort adta,

Amint zsoltárában Szent Dávid megírta. 

Azért a jó gazdánk a hordóját kifúrta,

Tele kancsó borát ide fölhozatta.

Azért jó uraim, a borból igyanak,

A lakodalomban vígan mulassanak.

Köszöntsék e kancsót, el ne aludjanak,

A vőfélyeknek kis borocskát adjanak.

 

 

 

Bor behozatalakor XXI.[526]

 

Isten a bort szívvidámításra adta,

Szent Dávid zsoltárában megírta.

Ezért jó gazdánk hordóját kifúrta,

Tele üveg bort ide fölhozta,

Hogy vendégei igyanak, és nehogy elaludjanak.

De egy kis itókát a csaposnak is hagyjanak,

Így aztán majd én is jobban forgatom magamat,

Ha a bor áztatja száraz torkomat.

Minthogy bolhák csípnék az oldalamat.

 

 

 

Bor behozatalakor XXII.[527]

 

Elhoztam a görbe csajkos fának levét,

Habár tudom, hogy nem én kapáltam tövét.

Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,

Így tehát a jó bort csapról itta mind a kettő.

Mert ha az én torkomon egy csepp víz lefolyna,

Nagyapám sírjában rögtön megfordulna.

 

Az Úristentől most is azt kívánom,

Fulladjak egy hordóba, ott legyen halálom!

Százakós hordó borral legyen tele,

Ha vesztemet érzem, abba ülök bele!

Eltátom a számat, dűl a jó bor belém,

Ha meg kell halnom, lelkem repül az ég felé.

Angyalok visznek mennybe, ahogy dukál,

Szent Péter az ajtóban szalutál.

Azt mondja: „Uram, vedd be ezt kebledre,

Mert életében a vizet csizmáján se szerette.”

És most hát uraim, igyanak belőle,

Meglássák, hogy mindenkinek jó kedve lesz tőle!

 

 

 

Bor behozatalakor XXIII.[528]

 

Nagy Ivó az én becsületes nevem,

A bort én szeretem.

Szent Borbála napján pincében születtem.

Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,

A bort csap alul itta mind a kettő.

Ha az én gégémen egy csepp víz lefolyna,

Sírjában mindkettő rögtön megfordulna.

Egészségünkre!

 

 

 

Bor behozatalakor XXIV.[529]

 

Adjon Isten minden jót, de főképpen lelki jót!

Tele legyen minden icce,

Minden pince, minden bolt.

Mint régen, görög, lengyel, muszka, tót,

Idejében hogyan volt. 

Ez ám az a girbe-görbe tőkének a leve,

Amit görbe késsel tisztogatnak,

Kapafokkal kopogtatnak, bor ennek a neve.

Ez nem egyéb, mint elmebódító,

Erszénytisztító, széplány csábító.

És velem is a múltkor mit cselekedtél,

Még a sárba is kevertél.

A jóravaló lányokat mind rám csábítottad,

Még a kutyákat is utánam uszítottad.

Na, most felelj!

De nem mersz, mert megijedtél.

Na, most tudod, mi a katonai regula?

Egy, kettő, mars le az áristomba!

 

 

 

Bor behozatalakor XXV.[530]

 

Te bor, te szép és jó vagy,

Becsületed előttem igen nagy.

Mivel hogy szép hegyoldalban teremtél,

Sok jó munka által szépen megnevelődtél.

De tudod-e, énvelem a múltkor mit tettél?

Utamat álltad, és jól földhöz vertél.

Aztán az asszonyok is téged átkoznak mindenben,

Mert csak te általad esnek ők szégyenbe.

Mert ha megjárod valamelyiknek a fejét,

Félrerántod annak a fejkötőjét.

Mert mit tesz az asszony, fut a faluba,

Úgy fut, hogy majd elveszik előle az előruha.

Fut, fut, végre mégis betér egy házhoz,

Tudniillik a komaasszonyához.

„Komámasszony, mondok egy újságot:

Telemertem otthon búzával a zsákot.

Nem tudja-e, hogy kell a kocsmába,

Mert már nem merem otthon tartani a kamrába.

Szövetkezzünk, édes komámasszony,

Vigyük el hát ketten, kettőnknek elég lesz mulatni a héten!”

Úgy tesznek, fogják és elviszik,

A fene tudja, máig is mind a kettő hol iszik!

Ezért hát asszonyok, titeket büntetni nem árt,

Mert nem csak néha-néha,

Hanem sokszor megteszitek a kárt! 

Neki, te bor, meg büntetés lesz a fejeden,

Miért nem maradtál meg előbbi helyeden?

Hallottad-e, hogy mi a katonai regula?

Magyarul mondom: egy-kettő, mars be az áristomba!

 

 

 

Bor behozatalakor XXVI.[531]

 

Jó szőlőtőke vala, aki a bort termé,

Az is jó ember vala, aki szüretelé,

De még az is jó vala, aki ide küldé,

Igyanak hát!

 

 

 

Bor behozatalakor XXVII.[532]

 

A Föld virágozzék, bátor megmaradást,

Hajnali szellő fújjon reánk áldást,

Ragyogó napfény mondjon vigasztalást!

Verseimnek végét ezzel bekapcsolom,

Most már mindnyájunkat Istennek ajánlom.

Kezemben régóta a szőlőnek leve,

Ezzel dicsértessék az Úr Jézus neve!

 

 

 

Bor behozatalakor XXVIII.[533]

 

Nagy forradalom van lent a pincében,

Csapot ütöttek a hordó fenekére.

Megölték a hordót, már folyik a vére,

A tisztelt vendégek nem kis örömére.

 

Egy teli üveget, íme fel is hoztam,

Hogy el ne ejtsem, jól magamhoz szorítottam.

Mert szívvidámító a hordónak a vére,

Aki issza, váljék jó egészségére.

 

 

 

Bor behozatalakor XXIX.[534]

 

Ahol vígan vannak lányok és legények,

Ha szerét tehetem, magam is benézek,

Mert ott borocska van, biztosan tudom,

Hisz ilyesmiben van tapasztalatom.

 

Nem csoda, biz Isten, a jó bort szeretem,

Szent Borbála napján pincében születtem.

Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,

A jó bort szörnyen szerette mind a kettő.

 

Ha az én torkomon egy kis víz lefolyna,

Mindkettő a sírban rögtön megfordulna.

Én az Úristentől most csak azt kívánom,

Hogyha beteg leszek, és eljő a halálom,

 

Húszakós nagy hordó borral legyen tele,

Ha vesztemet érzem, abba ülök bele.

Kitátom a számat, dűl a jó bor belé,

Ha meghaltam, lelkem repül a mennyekbe.

 

Angyalok visznek a mennybe, amint dukál,

Szent Péter a kapuban szalutál.

„Uram, ezt a fogadd a te kebeledre,

Éltében a vizet csizmáján se tűrte.

 

 De most már elég lesz ebből a szövegből,

Igyunk e jó borból, töltsünk az üvegből! 

 

 

 

Bor behozatalakor XXX.[535]

 

Törökök császára

Mikor hazánkban járt,

Megkérdezett egy

Fogoly magyar katonát:

„Ugyan édes fiam,

Áruld már el nekem,

Miért nem bír

A magyarral

Egész török népem?” 

A derék magyar vitéz

Erre azt felelte,            

Hogy „jó veresbort

Iszik itt fiatalja-öregje.” 

Kövessük hát mi is

Ezt a szép hagyományt,

Ürítsünk fenékig

Minden borospohárt!


 

 

 


Bor behozatalakor XXXII.[536]

 

Tisztelt uraimék, kik e kancsót látják,

Hogy miért én hozom, nem tudják az okát.

Csapláros uramnak félre van sapkája,

Hogyha szólok hozzá, be nem áll a szája.

Szakácsnénk a kontyát már a fülén hordja,

Nincsen a konyhára többé semmi gondja.

Ennélfogva mondom, hogy jó lehet az íze,

Mert ezek bizonnyal ittak már belőle.

Tessék önöknek is tehát megpróbálni,

Aki szemérmes volt, meg kell azt kínálni.

 

 

 

Násznagy boráról (XXXIII.) [537]

 

A mi násznagy-urunk jóakaratából

Kívánt kedveskedni drága-jó borából,

Amint itten látják, tele korsójával,

Ily szép kalácsot is ajánlva javával.

El merem mondani e bornak felőle,

Hogy aki csak egy kicsit részt vesz belőle,

Mindjárt olyan vidám kedve támad tőle,

Minden bút-bánatot félreűz előle.

 

 

 

Bor behozatalakor XXXIV.[538] 

 

Urak, asszonyságok, mért olyan szomorúk,

Hiszen már elmúlt a világháború!

A mi kedves gazdánk már rég azon fárad,

Hogy innen másfelé kotródjék a bánat.

Legyenek vígak, mint kint a kamrában

A kamra-gazdának félre a sapkája,

- Ha szólok hozzája – mindig jár a szája,

Szakácsasszonyunknak fülünkön a kontya.

Azt mondják, hogy semmi gondjuk a konyhára,

-         Úgy látom, - nem is lesz ma este vacsora,

De azért még nem kell mindjárt szomorkodni,

Hoztam jó borocskát, tessenek mulatni!

 

 

Kontyoló-bor behozatalakor (XXXV.)[539]

 

Kedves vendégeim, a mi újasszonyunk

Nem nézheti így el a mi fáradságunk,

Mivel hogy őt megforgattuk kedvére,

Ily szép ajándékot küldött fel részünkre.

A mi újasszonyunk igen szép ajándékkal

Kedveskedik az ő vendégeinek: kívánja Istentől,

Aki ebből egy kis részt is vészen,

Adja Isten mindenki kedves egészségére!

 

 

 

Bor behozatalakor XXXVI.[540]

 

Halljunk szót uraim, egy újságot mondok,

A csaplár fenekén fúrta meg a hordót,

És beleállított egy nagy, bolond csapot,

Amelyen csorgatta tele a kulacsot.

De mi az, ami az embert vígasságra

Gerjeszti a legszebb vidor mulatságra?

Isten áldása ez, bornak neveztetik,

Ezt az asszonyok is tudom, szeretik!

Közakaratra van osztva szegénynek, gazdagnak,

Azért hát belőle egyformán igyanak,

Köszöntsék egymásra, vígan mulassanak,

De a vőfélynek is borocskát adjanak!

Menyasszonyra:

Végig maradandó, virágzó hűség

Legyen életetekben kívánt gyönyörűség!

Kerülje szívetek bánat, keserűség,

Kövessen halálig, kívánom, békesség!

Vőlegényre:

Az Úr, ki hajnalát a páros életnek

Reátok derítve, ma a szeretetnek

Tüzével szívetek eggyé forrasztotta,

Azzal szándékozok, aki megáldotta.

Adja, hogy mindennap az ő felkeltével

Békességet hozzon, az enyészésével

Tinéktek örömet maga után hagyjon,

Gond, búbánat rátok soha ne szakadjon.

Hajlékotok legyen szeretet szállása,

Veletek lakozzék az Isten áldása,

Mint ékes pálmafák, úgy gyümölcsözzetek,

Gyermekeitekben örömet leljetek!

Unokáitokban lássátok fiait,

Éljétek örömben éltetek napjait!

 

 

 

Csók-pohár köszöntő (XXXVII.)[541]

 

Ennek a pohárnak bazsalyik a neve,

Jeruzsálemből hozták, meg is aranyozták.

Igyunk a jókért, a megmondott szókért,

Igyunk az új házasokért!

 

Násznagy uram, hiba van, a szeretőm otthon van.

Ha szeretőm itt volna, nékem jobb kedvem volna. 

 

 

 

Kis vőfénynek a borról (XXXVIII.)[542]

 

Szívünk vidámítására Isten a bort adta,

Amint zsoltárában Szent Dávid beírta.

Azért is jó gazdánk hordóját kifúratta,

S tele kancsó borát ide felhozatta.

 

Kánaán menyegzőjéből küldöttem ti néktek,

Isten akaratából érdemes vendégek.

Akarjátok tudni jövetelem célját,

Hirdetem tinéktek Isten akaratát.

 

Mikor Krisztus urunk lakodalmat tartott,

Tanítványaival nagy mulatságban volt.

Mivelhogy ő maga termeszté a jó bort,

Azért rendelt nekünk is lakodalmi bort.

 

Köszöntsék meg a kancsót el ne aludjanak,

A kancsóba s a tálba semmit se hagyjanak,

Itt van hát a jó bor, uraim igyanak,

De ebből a vőfénynek is adjanak.

 

 

 

Kis vőfénynek a borról (XXXIX.)[543]

 

Hej tisztelt vendégek be keveset isznak,

Nincs is sok barátja jó Noé bácsinak.

Ki a bort termeszté, jó kedvre is kapott,

Igyanak uraim, van még, Isten adott.

 

Tessék jó uraim jó borrul

Ezen jó orvosságból és dicső nektárból

Tiszta szívből adja gazdám s gazdasszonyom,

Ha ürül a pohár, ismét tele hozom.

 

Ejnye, no talán mindannyi vízzel él,

Aki bort nem iszik, úgy talán attól fél

Hogy holta után is mindig köhögni fog

Igyanak uraim, hordónk még nem mozog.

 

 


Bor behozatalakor (XXXX.)[544]

 

Hogyha én meghalok, koporsóm abból

A nagy hordóból legyen megcsinálva,

Ecetes kabattyúval és túrós kalafantyúval kicifrázva.

Két szál gyertya helyett két kolbászt tegyetek,

És egy tizennyolc éves kislányt szemfedél helyett.

Egy nagy sonka legyen a fejem alja,

Három oldal szalonna testem takarja.

Ki a temetőbe hatökrös szekéren vigyetek,

Az ökrök szarvára két-két kulacsot tegyetek.

Az két-két kulacs borral legyen teli,

Hadd igyon a násznép, míg folynak könnyei.

Szőlővessző legyen a leeresztő kötelem,

Igaz magyar bor meg a szenteltvizem.

Vár majd Filoxéria, a bor ellensége,

Én leszek majd neki az első testőre.

Addig iszom, míg a fogam ki nem ázik,

Míg a szőlő a hasamban kicsírázik.

Hogyha szép lányt látok, köszönök,

Olyat iszom, csakúgy nyöszögök.

Kedves egészségükre!

 

 

 

Bor behozatalakor XXXXI.[545]

 

Mit látnak szemeim, násznagy uram kérem!

Szomorúak-e, vagy ez csupán szemérem?

Ugyan mit búsulnak, hát vigadjanak fel,

A rossz kedvet pedig az ördög vigye el!

Tán szökni akar máris örömapánk,

Csalafintasággal úgy nézeget miránk.

Vőlegény, menyasszony nagyon sugdolózik,

Attól tartok, hogy még másfelé lopózik.

Most senkinek a kedvét el nem szabad venni,

Illik a bor mellett jó kedvben lenni.

Ha volna itt finánc, fogát ki kell verni,

Hogy se húst, se kolbászt meg ne tudjon enni.

Látjátok barátim, az asztal terítve,

Ételtől, italtól a szívünk hevítve.

Húzza a zenész is, a lakodalmas táncát,

Lányok és legények mindjárt vígan járják.

A gazdasszony arcán virulnak a rózsák,

Tűzhely mellett nyíltak, piros lángok olták.

Látjátok leányok? Ez a legszebb virág,

Akármit mondjon is ez a huncut világ;

Minden menyecskének ez áll a legjobban,

Ha sütés-főzéstől az arca fellobban.

Tűzpiros lángjától hevüljön orcátok,

A fakanalat ti csínján forgassátok. 

Az ám mesterség: fakanálforgatás,

Nem is lehet ennél hasznosabb soha más.

Az olyan menyecskét ura megbecsüli,

Ki a konyha táján soha nem kerüli.

Akkor szép az élet, ha vagyon mit enni,

Pecsenyéért nem kell a szomszédba menni.

A jó ételt pedig borral leöntözzük,

A boros üveget vidáman körözzük.

Csengjen az ének is, teljen a pohár is,

Nagyon szeretünk mi enni is, inni is.

Ide hát a jó bort, tálakba kalácsot,

Kivetjük helyéből az egész világot.

 

 

 

Bor behozatalakor XXXXII.[546]

 

A mai ünnepnek látóhatárába,

Emelem poharam az egész országra. 

Az egész országnak egész határára,

Minden emberpárnak kedves családjára.

Áldjon meg az Isten minden kis hajlékot,

Azt a rengeteg sok kígyót, békát, gyíkot,

Amivel a népek egymást hajigálják,

Az utolsó szálig falják fel a gólyák.

Azzal hálálják meg a sok táplálékot,

Minden házba hoznak öt-hat sarjadékot.

Egyetlen sójának ne legyen nyugvása,

Több legyen a gyerek, mint az aprókása.

Legényembereknek, ifjú leányoknak,

Kik egymás után még titkon vágyakoznak.

Szívemből kívánom a nyilvánosságot,

Mindnyájunk végzetét, a szent házasságot.

Evezzenek bele ők is a sorsukba,

Kedves anyósoknak édes karmaiba.

Az ifjú házasoknak, mind a páros csillagoknak,

Legyen fényes csillogási, együtt volt ragyogási.

Férfinél az értelem, asszonynál az érzelem,

Ameddig az értelem, ne tovább az érzelem.

Az öregebb házasoknak, megedződött harcosoknak,

Kívánok nagy békességet, diplomata bölcsességet.

Az új pór eszméknek adják meg magukat,

Cseréljék már föl a szabadságjokat.

Férfié legyen ám a szólásszabadság,

Asszonynak elég a gondolatszabadság.

Szívemből kívánom, hogy a jóságos Úr Isten

Adjon önöknek bort, búzát, békességet,

Jó erőt és egészséget, gondolataikba bölcsességet,

Házaséletükben csendességet,

Hajlandóságaikhoz képességet,

Gyermekeikhez örömet, s bőséget.

Áldja meg az Isten a férfiak értelmét,

Az asszonyok hatalmát,

Kedves családjuknak minden egyes tagját.

 

 

 

Bor behozatalakor XXXXIII.[547]

 

Azt kiáltja szájam: legyenek csendesen!

Hogy elvégezhessem a dolgom rendesen.

Annak szolgálok én e házban szívesen,

Aki szépen mulat és becsületesen.

Tudom, hogy örülnek, mikor engem látnak,

Több becsületem van mostan, mint sok másnak.

Nem csoda, amikor én hordok be mindent,

Én nézem meg, van-e a borosüvegben.

Ha nincs, majd hozok még, a pince közel van,

Van még néhány korty a tízakós hordóban.

Ne panaszkodjon ám senki, azt akarom,

Az egyik lábam már kint van az udvaron.

Bort iszik a magyar, nem pediglen vizet,

Kocsmában is sörért csak a német fizet.

Noé apánknak is ettől jó a kedve,

Örömében táncolt, ugrált, mint a kecske.

Bor az igaz nedv, ebben van a virtus,

Mindenik más lőrét verje meg a Krisztus.

Ne legyünk hát búsak, se elkeseredve, igyunk!

Most töltöttem e bort az üvegbe.

 

 

 

Bor behozatalakor XXXXIV.[548] 

 

Szívünk vidámítására Isten a bort adta,

Amint a zsoltárában Szent Dávid mondotta.

No, ezért jó gazdánk hordóját kifúrta,

Tele köcsög borát ide behozatta.

Adja Isten, hogy sült lúd járjon az utcában,

Kovászos uborkát tartson a szájában.

Az ökör is sülve járjon, kis kulacs oldalán álljon,

Az is hozzánk közel járjon.

Jaj, de nagyon jól gondolta, ki a szőlőfát plántálta,

S Egert vele körülrakta.   

 

 

 

Rövid köszöntők[549]

 

-         Egyen-igyon minden vendég, van még a kamrában elég!

 

-         Nem kell a tálban semmit sem hagyni, úgy holnap szép időt fogunk kapni!

 

-         Vendégeim! Azt az angyalát, a lesők megették a legjavát, maguknak behoztam az utolját!

 

-         Égi harmat, zúzmarát, behoztam az utolját! 

 

-         Azt mondta az öreg Kiss, hogy egy kicsit igyunk is!

 

-         Aki bort inni nem mer, az bizony nem is magyar ember.

 

-         Hogy mennyire lapos a hasam, látnátok, akkor egy darab hússal megkínálnátok. Előttetek egy teljesen új embert látnátok, ha még egy pohár borral is megkínálnátok!

 

-         Azt mondják rám, hogy ilyen-olyan vagyok, hogy én mindig a menyecskék közt pusmogok. Ott vagyok, ahol vagyok, akármilyen vagyok, ugye komámasszony, derék gyerek vagyok?

 

 

 

Pohárköszöntő I.[550]

 

Tisztelt vendégsereg, kérek egy kis csendet,

Mert csak így lesz értelme a rövid beszédemnek!

Most nemcsak a nyelvem, a szívem is beszél,

És a jó akarat, amely bennem él.

Szívem kívánságát szép szavakba gyűjtöm,

És mindnyájunk nevében az új párt köszöntöm.

Ők most lépnek az élet útjára, ragyogjon rájuk

A boldogság sugára!

Szívemből kívánom a fiatal párnak,

Szerezzen sok örömet egymásnak.

Legyen az életük hosszú, boldog, áldott,

Soha meg ne bánják ezt a házasságot!

Bennem a jó szándék van, a kezem sem remeg,

Kövesse példámat a szép vendégsereg!

 

 

 

Pohárköszöntő II.[551]

 

Majd én áldom ám még az új házasokat,

És az itten lévő hivatalosokat!

Csak bankót adjanak a számomra sokat,

Máriás petákot, avagy húszasokat! 

Szaporodjon öreg és apró marhátok,

A házatokból soha el ne fogyjon bolhátok!

Récétek, pulykátok cserfagubát tojjon,

Arra a szomszédtok kakasa kotoljon!

Tyúkotok költsön varjút, a ludatok szarkát,

A lovatok csikózzon minden idén tarkát!

Az egér rágja el a macskátok farkát,

Mert nem áztatjátok a versmondó torkát!

Húzd rá cigány az ifjú párért!

 

 

 

Pohárköszöntő III.[552]

 

Adjon az Isten az új párnak

Olyan egy Mariskát, aki anyja helyett

Majd megfeji a Riskát! 

Adjon az Isten az új párnak

Jövő ilyen korra olyan egy Miskát,

Aki majd kihúzza az ólból a Siskát!

 

 

 

Pohárköszöntő IV.[553] 

 

Poharamat új pár, értetek emelem,

Fűzzön össze titeket az örökös szerelem!

Boldogok legyetek az egész életben,

Örvendjetek ti is sok apró gyerekben! 

Nem kívánok sokat, de nem is keveset,

Legalább tizenkét lányt, és vagy nyolc gyereket!

 

 

 

Pohárköszöntő V.[554]

 

Hallgat, hallgat, hallgattassék,

Jézus neve dicsértessék!

Násznagy uraim,

Én is egyet szólnék.

Ha szavammal nem vétenék.

A mi menyasszonyunk

Ekképpen szólanék:

Adjon Isten boldogságot,

Esztendőre komaságot!

Kezemben a szőlő leve,

Dicsértessék Jézus neve! 

 

 

 

Pohárköszöntő VI.[555]

 

Násznagy uram nézzen ide,

Ez a pohár színig tele!

Az én nevem Ipszilon,

Ezt fenékig kiiszom

Az új pár egészségére!

 

 

 

Pohárköszöntő VII.[556]

 

Pici víznek pici a folyása,

Pici halnak pici az úszása,

Én is olyan friss vagyok

A boriváshoz, mint a menyasszony

A vőlegény csókolására.

Ahányszor a szarka csóválja a farkát,

Annyi bankó üsse

A menyasszony markát!

 

 

 

Pohárköszöntő VIII.[557]

 

Isten éltesse az ifjú párt sokáig,

Pénzben járjanak bokáig!

Esztendőre adjon az Isten

Nekik egy olyan kis Pistát,

Aki az édesapjának pisál pálinkát!

Háromra egy olyan kis Mariskát,

Aki az édesanyja helyett kisöpri a szobát!

Ötre pedig egy olyan kis Miskát,

Aki az ólból kihajtja a Siskát! Éljen!

 

 

 

Pohárköszöntő IX.[558]

 

Matuzsálem hegyén vár egy kis fa,

Nyáron kivirágzik, éppúgy, mint viola.

Virágzik vígsággal, leszakítják búval,

A mi menyasszonyunk szíve tele bánattal.

Vígság mezején hallatszik a jajszó,

A mi menyasszonyunk idecsal egy pár szót.

Jól megbecsüld férjedet, hogy boldogan élhess,

Hogy hitves párodnak örömére lehess.

Húzd rá cigány, Isten éltesse az ifjú párt,

Éltesse őket sokáig, míg a hajuk

Le nem ér majd bokáig!

 

 

 

Pohárköszöntő X.[559]

 

Vőlegény, menyasszony, kik itt ülnek ketten,

Éltesse sokáig a kegyes Úristen!

Ezen a Földön legyenek szerencsések mindig,

Szeressék hűen egymást holtig, amint illik! Éljen!

 

 

 

Pohárköszöntő XI.[560]

 

Adjon az Úristen a fiatal párnak

Jövő ilyen korra olyan kis Miskát,

Aki kihajtja az ólból a Siskát!

Adjon az Úristen az ifjú párnak

Annyi sok magzatot, hogy a Föld

Ne győzzön teremni elég gatyamadzagot!